Dömötör András portréja

Nyílt pályán

A legendás Máté-Horvai osztályba járt prózai színész szakra az SZFE-n, így pár éve róla is szólt AlkalMáté Trupp-előadás, pedig manapság már nem színészként tevékenykedik. Azonban téved, aki azt gondolja, hirtelen elhatározásból váltott irányt: az első pillanattól kezdve rendezőnek készült. Ön- és céltudatos, független, nagy szabadságvággyal megáldott, nyitott alkotó, aki emellett markáns véleménnyel bír mind társadalmi kérdéseket, mind a hazai színházi helyzetet illetően. Ideje nagy részét jelenleg Berlinben tölti, rendezőként.

Dömötör András 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, Máté Gábor és Horvai István legendás osztályában, olyan művészekkel mint Kovács Patrícia, Jordán Adél, Mészáros Béla, Szandtner Anna, Járó Zsuzsa és Máthé Zsolt. Mialatt az Örkény Színház tagjaként, 2003 és 2010 között színészként lépett színpadra, nekivágott a rendező szaknak is, melyre egyébként a kezdetektől készült is.

Rendezőként 2007-ben, Székely Gábor osztályában végzett. Az egri színházban töltött rendezői gyakorlata alatt színre vitt, A párnaember című előadással azonnal kivívta a szakma és a közönség elismerését. A produkció meghívást kapott a POSZT-ra, András pedig elnyerte a színikritikusok díját a Legígéretesebb pályakezdő kategóriában.

Időközben elkezdett oktatni a Színműn, ahol először tanársegéd, majd osztályvezető tanár lett egykori mentora, Máté Gábor mellett. 2009-től az egyetem doktori iskolájának DLA hallgatója. 2010 óta szabadúszó, számos előadást vitt színre azóta a Katona József Színházban, 2013-tól pedig rendszeresen dolgozik külföldön is, többnyire Grazban és Berlinben. Két éve megkapta a Hevesi Sándor-díjat, amit azon művészek közt osztanak a Színházi Világnapon, akik sokat tesznek a magyar színház külföldi elismertetéséért. Egy interjúban akkor így mesélt a külföldi kezdetekről.

„Rendező szakos hallgatóként 2007-ben hospitáns voltam Erasmus ösztöndíjjal a Schaubühnében. A próbafolyamat során jó barátságba kerültem a dramaturggal, Jens Hilljével. Évekkel később, 2012-ben, amikor már tanítottam az egyetemen, tanársegédként kaptam egy ösztöndíjat az egyik berlini színművészeti egyetemre. [...] ő közben színházvezető lett. Az induló Gorki Theater koncepciója nagyon izgalmas volt, jeleztem neki, hogy szívesen dolgoznék itt [...] egyre nagyobb feladatokat kaptam, egyik munka hozta a másikat. Párhuzamosan ezzel a történettel, a Katona két berlini koprodukcióra is kiküldött [...] ezek a Deutsches Theaterben valósultak meg. [...] Közben meg már adtak tovább Grazba.”

Rendezői felfogásáról több helyen úgy nyilatkozott: a nagyon személyes történetek, a politikai tartalom és egyfajta fantáziavilág ötvözése érdekli leginkább. Pályaképéből is látszik, hogy szívesen tanul új dolgokat, egy-egy alkotófolyamat során izgatja, ha azok addig ismeretlen tudást hoznak az életébe. Legyen szó bírósági eljárásról, a vadászpilóták munkájáról vagy a párhuzamos valóságokról.

Szívesen dolgozik kortárs szövegekkel, sőt ő maga is ír darabot. A Mephistoland című szöveget 2016-ban, a Maxim Gorki Theater felkérésére vetette papírra Laboda Kornéllal és Benedek Alberttel közösen. A darabot az egyik legrangosabb német irodalmi elismerésre, a Brücke Berlin díjra is jelölték. A kommersztől ódzkodik, abban hisz, hogy mindig kell egy valódi gondolat vagy kérdés, ami mentén létrejön egy előadás. Szellemi és anyagi értelemben is független szeretne lenni, és olyan előadásokat létrehozni, amikkel ténylegesen dolga van.

Társadalmi-politikai kérdésekről megvan a markáns véleménye. Márciusban Salzburgban, a Mozarteum és a Thomas Bernhard Intézet közös szervezésében megrendezett Színház és ellenállás című beszélgetéssorozat vendége volt, ahol a Mephistoland felolvasószínházi előadása után beszélgetett a magyarországi, ausztriai és németországi politikai és kultúrpolitikai helyzetről. Majd a strasbourgi székhelyű Arte tévécsatorna Square Salon című műsorának Európa, demokrácia – illúzió? alcímet viselő beszélgetéspaneljának egyik vendégeként arra kereste a választ, mit jelenthet ma és hogyan tehető érvényessé a közös európai identitás.

Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett színészosztálya, AlkalMáté Trupp néven minden nyáron közös produkciót hoz létre. Az előadásokban évről évre egyik osztálytársuk életét dolgozzák fel. A Dömötör András című darabban az apakeresés, a családon belüli szerep és a szerelmi kapcsolatok mellett természetesen megkerülhetetlen volt, hogy foglalkozzanak a konzekvens irányok mentén, tudatosan alakított, mégis sokszor véletleneken is múló szakmai életével, azzal a pályaképpel, amely földrajzilag és identitásban is egyfajta megosztottságra kényszerül, mégis így ad ki egy izgalmas egészet.

 

szerző: Fábián Barbara