Interjú Gian Luca Borghese-vel, az Olasz Kultúrintézet igazgatójával

Gian Luca Borghese: „Nagyon hiszek az együttműködésben”

Több mint hetven éve látja el az olasz kultúra képviseletét, a Magyarország és Olaszország közötti kulturális kapcsolatok fejlesztését a budapesti Olasz Kultúrintézet. Hagyományos Újévi Koncert, a Tavaszi Fesztivál hangversenyei, a MittelCinemaFest, az Olasz Nyelv hete a világban – hogy csak néhány rendezvényt említsünk az „Istituto” tevékenységi köréből. 2016 óta Gian Luca Borghese, eredeti hivatására nézve középkortörténész vezeti az intézményt.

Mit tanulhatunk egymástól olaszok és magyarok a kultúra hatékony képviselete terén?

Hagyományosan intenzív a kölcsönös érdeklődés, megalapozottak a kulturális cserekapcsolatok az országaink között, azzal együtt, hogy a globalizáció jellemzi a kulturális intézményeket, a kultúra promócióját. Nemzetközi színvonalú például a Müpa műsorterve, szervezése, hasonlóan néhány presztízsértékű olasz kulturális intézmény működéséhez. Érdekes jelenség számomra, hogy Magyarországon nagyobb figyelmet fordítanak az európai, egyben regionális, közép-európai kontextusra. Olaszországban az európai szemlélethez a mediterrán kulturális értékek képviselete társul.

Mennyire szorosak jelenleg az olasz– magyar kulturális kapcsolatok?

A legmagasabb intézményi szinttől az alulról jövő kezdeményezésekig számos pozitív példát lehet felhozni erre vonatkozóan. A Piccolo Teatro vagy a bergamói Teatro Tascabile meghívása a MITEM-re egy kölcsönös ismeretségen alapuló gyümölcsöző kapcsolat eredménye a budapesti Nemzeti Színház és az említett társulatok között. Magánszemélyek, „ egyszerű” állampolgárok is sokat tesznek a kulturális cserekapcsolatokért. Nemrégiben egy piemontei kisváros, Savigliano önkormányzata képviselőivel találkoztam – ott pár éve egy közparkot neveztek el A Pál utcai fiúk szerzőjéről, Molnár Ferencről. Magam is ezen a könyvön nőttem fel. Most éppen ott tartunk, hogy egy közteret keresünk Budapesten, ahol cserébe Savigliano illusztris polgárának, a csillagász Giovanni Virginio Schiaparellinek állítanánk emléket. Guido Romanelli olasz alezredes, akit a Tanácsköztársaság idején Budapestre delegálták az olasz misszió parancsnokaként, nagy népszerűségnek örvendett a főváros lakóinak körében, humanitárius tevékenységet folytatott hadifoglyokat, menekülteket segélyezett. Megkértek, hogy ennek az olasz- magyar személyiségnek is találjunk egy nyilvános emlékhelyet.

A kortárs olasz kultúra bemutatása szempontjából mekkora kihívás felvenni a versenyt Budapest kivételesen gazdag fesztivál- és rendezvénykínálatával?

Mi is gyakran feltesszük magunknak ezt a kérdést a kollégáimmal. A kihíváson túl nagy ösztönzés olyan, kulturális kínálatokban gazdag városokban tevékenykedni, mint Budapest, Bécs vagy New York. Erősen hiszek az együttműködésben, fontosnak tartom a partneri viszonyt olyan helyi intézményekkel, mint a Müpa, a Zeneakadémia, a Nemzeti Színház, a BMC, és még hosszan sorolhatnám az együttműködéseket nem csak budapesti, hanem országos szinten. Részt veszünk a kecskeméti Bohém Ragtime& Jazz Fesztiválon, a Gyöngyösi Gitárfesztiválon és a Szegedi Nemzetközi Gitárfesztiválon. Szoros kapcsolatot ápolunk a Debreceni Egyetem olasz tanszékével, az általuk létrehozott Monti Körrel, ott mutatjuk be a programjaink egy részét. Partnereink révén sokkal szélesebb közönséghez jutunk el, mint az Olasz Kultúrintézet közönsége, ráadásul olyan reklámtevékenységre számíthatunk, amit a saját eszközeinkkel nem tudnánk megvalósítani. Az olasz kultúra bemutatása szempontjából fontos, hogy olyan kínálatot nyújtsunk, ami – egyelőre ugyan csak szűkebb réteg érdeklődésére tarthat számot, mert még nem nem kapott akkora figyelmet, amekkorát megérdemelne, de – különleges.

Konkrétan milyen területekre gondol?

Napjaink kortárs zenéjére, filmművészetére, képzőművészetére. Objektív előny, ha valami olyasmit mutatunk meg, amit előttünk még nem láthatott, hallhatott a magyar közönség, az újdonság erejével hat, mindamellett, hogy elismert művészeti alkotás. Például a kortárs olasz zeneszerzőnek, Alessio Eliának többször volt már szerzői estje nálunk; Kurtág György műveiből adtunk koncertet a mester jelenlétében. A kortárs képzőművészek közül kiemelem a magyar származású Nagy Maya kiállítását, aki az utóbbi években a Velencei Művészeti Akadémián tanít. Éppúgy említhetem az olasz– magyar zenészekből frissen alakult formáció, a Modern Musici di Aquincum októberi koncertjét – kortárs olasz szerzők műveiből a BMC-ben.

Ön szerint miben szorul árnyalásra a design, a divat, a gasztronómia fellegváraként ismert Olaszországról kialakított kép?

Amióta elvállaltam az Olasz Kultúrintézet igazgatását, a gasztronómia mellett nagyobb hangsúlyt kívántam fektetni a kortárs irodalomra. A kortárs olasz irodalom promóciójához kiváló partnernek bizonyult a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Olvasás Éjszakája, utóbbihoz az európai uniós kulturális intézmények egyesülete, az EUNIC révén csatlakozunk. A gasztronómiai kultúra bemutatása céljából rendezzük meg az Olasz gasztronómia hete programsorozatot az Olasz Nagykövetséggel, az Olasz Kereskedelmi Kamarával és a Gasztronómiai Akadémiával együttműködve. Emellett főzőkurzusokat és olasz termékkóstolókat is tartunk.

Az Olasz Intézet fő „csapásirányát” a nyelvtanfolyamok, a kiváló akusztikájú hangversenyteremben rendezett koncertek, a könyvbemutatók, a tudományos, történelmi, irodalmi konferenciák jelentik. Milyen újításokat, változásokat vitt az intézet életébe?

Az Ybl Miklós által tervezett épület nagyban meghatározza a programkínálatot és a közönség ízlését. Az előző évek műsorstruktúrájához képest némi változás a kortárs tánc jelenléte. 2017-ben és 2018-ban a Római Balett, Francesca Selva és az International Ballet vendégszerepelt az Olasz Kultúrintézetben.  Tavaly az Európai Kultúra hete alkalmából szerveztünk egy nagyon érdekes kortárs balettelőadást a Szkénében, a javarészt olasz és nemzetközi táncosokból alakult International Ballettel.

Az olasz kultúrának és zenének szentelt idei Európai Hidak fesztivál programjának  kialakításában is közreműködtek?

A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőségével közösen alakítottuk ki a programot. Tettünk különböző ajánlatokat a szervezőknek, többek között a barokk operát, Monteverdit részesítettük előnyben. A filmes programban pedig Fellini nagy klasszikusa, Az édes élet és Sorrentino A nagy szépség című filmjének párhuzamba állítását kezdeményeztük, hiszen A nagy szépség évtizedekkel későbbi tökéletes hasonmása Az édes életnek.

Látogatói, baráti körüket nagyrészt az idősebb korosztály teszi ki. Milyen stratégiájuk van a fiatalok megnyerésére?

Stratégiának nem nevezném, inkább szándéknak, hogy az új generációkat is bevonzzuk. Nagy sikere volt tavaly nyáron annak a reklámkampánynak, amit egy fiatal olasz dalszerző-énekes koncertjéhez szerveztünk. Giovanni Caccamóról van szó, aki megnyerte a San Remo-i dalfesztivált a fiatal tehetségek kategóriában. A fiatalok a koncertélményt a mai közösségi felületeken, a Facebookon, az Instagramon, a Twitteren keresztül is megélhették. De például olyan programokkal is fel lehet kelteni az ifjúság érdeklődését, mint az a koncert, ami egy Emilia Romagna-i község zeneiskolája és egy csömöri zeneiskola együttműködésében jött létre fiatal előadók, énekesek közreműködésével.

Mennyire veszik igénybe a social médiát annak érdekében, hogy szélesebb körben terjesszék  a tevékenységüket?

Nagyon aktív a Facebook-oldalunk, tízezer követőnk van, a párizsi Olasz Kultúrintézetnek sincs sokkal több, holott Párizs jóval nagyobb, mint Budapest. Sok pozitív visszhangot, bátorítást kapunk a közönségtől. Kimondottan jól állunk a többi európai uniós kulturális intézettel való összehasonlításban. Nem elhanyagolható tény, hogy nekünk egy ötszáz férőhelyes nagytermet kell megtöltenünk. Ha csak fél házzal mennek a koncertek, akkor is számottevő a különbség a többi intézethez képest, amelyek jóval kisebb teremmel rendelkeznek. A működésünk sikerét leginkább a magán- és közintézményekkel való kapcsolatok megerősödésén, az együttműködési felkérések elképesztő mennyiségén lehet lemérni. Rendszeresen részt veszünk oktatással foglalkozó rendezvényeken, például az Educatio Expón és az Európai Nyelvi Koktélbáron. Az idén már tizenhetedik alkalommal megrendezett MittelCinemaFest kereskedelmi szempontból is igazi sikertörténet. Néhány lelkes, bátor magyar forgalmazó elszántságán múlt, hogy felvették a harcot az amerikai filmek túlsúlyával szemben. Ma már ott tartunk, hogy a forgalmazók kérnek minket: tegyük be a programba a filmeket előpremierben. Összességében elmondható, hogy szájról szájra jár a hírünk, a budapesti Olasz Kultúrintézet egyre inkább beférkőzött a budapestiek és a magyarok szívébe.

szerző: Szentgyörgyi Rita

Megjelent: 2019. október