Interjú René van Hell-lel, Hollandia magyarországi nagykövetével

A művészetnek nem az a dolga, hogy ismerős és kellemes legyen

Egészen a reformációig nyúlnak vissza a holland–magyar kulturális kapcsolatok, de valószínűleg soha nem volt annyi interakció a két ország között, mint most. Vajon mi a vonzó a hollandoknak Magyarországon, és mennyire sikerült túllépni az egymásról alkotott sztereotípiákon? Interjú René van Hell holland nagykövettel.

A holland követség nemrég szervezett egy rajzpályázatot iskolásoknak „Rajzold le Európát!” címen. Ön mit rajzolt volna, ha indul rajta?

Bevallom, elég korlátozottak a művészi képességeim, különösen, ha rajzolásról van szó. Ha mégis le kéne rajzolnom Európát, akkor biztos a fejemben élő ideált próbálnám papírra vetni, azt a helyet, ahol mindenki jólétben és szabadságban él, az emberek harmonikusan együttműködnek, miközben egyre nagyobb teljesítményekre ösztönzik egymást. Fogalmam sincs, hogyan ragadnám meg képileg, de ez lenne az alapgondolat.

Épp túl vagyunk egy mozgalmas EP-választáson, amelynek a kampányában elég komoly konfliktusok törtek felszínre. Ezek még beleférnek az ön által említett harmonikus együttműködésbe?

Ön konfliktusokról beszél, szerintem viszont ez csak annak a jele, hogy intenzív politikai párbeszéd zajlik, amire nagy szükségünk van. Az persze fontos, hogy mindenki tiszteletben tartsa a játékszabályokat és a többieket is. Amíg ez megvan, addig demokráciában élünk, a párbeszéd pedig csak lehetőséget ad, hogy javítsunk a közös ügyeinken.

Az elmúlt években akadtak elég feszült pillanatok a magyar és a holland kormány között. Hogy látja most a két ország kapcsolatát?

Tudom, hogy nem fair, ha újrafogalmazom a kérdéseit, de nem értek egyet azzal, hogy feszült a két ország kapcsolata. Szövetségesek vagyunk az EU-ban és a NATO-ban is. Emiatt a szövetség miatt még nagyobb szükség van az érvek ütköztetésére, mint a körön kívül. Mivel egy unióba tartozunk, nagyon közel állunk egymáshoz. Több a közös ügyünk, tehát több konstruktív vitát kell folytatunk, mintha lazább kapcsolatban lennénk.

A „Rajzold le Európát” szlogen azért is tetszik, mert hangsúlyozza a kultúra fontosságát, rámutatva, hogy az Unió nemcsak a kereskedelmi és gazdasági előnyökről szól.

Az Európai Unió nem csak a pénzről szól, épp azért hoztuk létre annak idején, hogy intézményes formába öntsük a közösen osztott értékeinket. Persze alapvető fontosságú a biztonságos jövő megteremtése, és a világban betöltött pozíciónk megalapozása, mert Európa jelen pillanatban eléggé töredezett. Dolgoznunk kell rajta, hogy újra összerakjuk, egyensúlyt teremtve a különálló nemzeti érdekek között. Ott vannak a nagy szereplők mint az Egyesült Államok vagy Oroszország; fontos, hogy Európa is meg tudja szervezni magát. Részben építhetünk a közös történelmünkre és annak sok esetben figyelmeztető tanulságaira. A legnagyobb egyesítő erő szerintem a felvilágosodás folyamata. Annak felismerése, hogy az észszerűség révén közösen fejlődhetünk tovább. Ennek a felismerésnek egyik fontos hordozója a kultúra.

A magyar–holland kulturális kapcsolatok mennyire szorosak?

A kiindulópont messzire, egészen a protestantizmus felemelkedésének idejére nyúlik vissza. A sajtószabadság kialakult Hollandiában, az első magyar nyelvű Biblia nyomtatásához is onnan hozták a betűkészletet. A Habsburgok aztán mindent megtettek, hogy katolizálják a magyarokat, de megmaradt a hollandokhoz fűződő barátság, akik próbálták segíteni a magyar protestánsokat a tanaik terjesztésében.

Ez volt ötszáz éve, de mi a helyzet ma?

Megmaradt a párbeszéd. A Kassák Múzeumban nemrég volt egy izgalmas Bauhaus-kiállítás, ami bemutatta, hogy a holland avantgárd művész, a De Stijl folyóiratot alapító Theo van Doesburg és magyar pályatársai hogy hatottak egymásra az 1920-as években. Tehát a bibliafordítással kezdődött, ám azóta is zajlik a kulturális kölcsönhatás az irodalomban, a képzőművészetekben és a többi területen is.

Ön szerint a magyaroknak naprakész elképzelésük van a kortárs holland kultúráról, vagy többségüknek még mindig Van Gogh, Rembrandt, a bicikli, a sajt és a cannabis jut eszükbe, ha meghallják azt a szót, hogy Hollandia?

A fapapucsot se feledje! A viccet félretéve, szerintem rengeteget számít,
hogy sok magyarnak volt lehetősége az Erasmus program segítségével vagy más módokon utazni Európa-szerte. Meglepett, mennyi magyarról derül ki, hogy tanult, élt, vagy dolgozott már egy darabig Hollandiában. Ez arra enged következtetni, hogy sosem volt még annyi interakció a két ország között, mint most.

Holland kultúrintézet nincs Magyarországon, a követség viszont aktív programszervező. Van valami stratégiájuk arra, hogy mit akarnak megmutatni a holland kultúrából?

Magyarország és Hollandia között nagyon aktív a kulturális párbeszéd, elég, ha a popzenére gondolunk, vagy megnézzük a Müpa és a Zeneakadémia műsorát, amiben rendszeresen szerepelnek holland, illetve holland–magyar zenészek. Nagyszerű érzés, amikor a Királyi Concertgebouw Zenekar lép fel Budapesten, és jó, hogy a Müpa is nyitott ennek megszervezésére. Persze nem csak a magaskultúrára figyelünk, hiszen a művészet részben arról szól, hogy felszabadítsa a befogadót. Ehhez olykor épp arra van szükség, hogy lebontsa a gondolkodási sémáinkat, kizökkentsen a komfortzónánkból, megnevettessen vagy feldühítsen. Fontos az egymás iránti kölcsönös tisztelet, de ugyanilyen fontos, hogy időnként valaki megbolygassa a nyugalmat és új távlatokat nyisson. A művészetnek nem az a dolga, hogy ismerős és kellemes legyen, olykor épp felkavarnia, felráznia vagy elbizonytalanítania kell. Ez egészséges hatással lehet az egész társadalomra.

A szimfonikus zenekar mellett tehát egy punkbanda is lehet kulturális érték?

Pontosan, de friss példaként említhetném Erik Kessels májusban nyílt fotókiállítását a Mai Manó Házban. Gyönyörű képek, de olykor zavarba ejtőek, előttük állva elgondolkodik az ember, hogy mit is lát pontosan és miért. A művészet a megújulás egyik nagyon fontos eszköze, és azt is nagyon érdekes látni, hogyan fonódik össze az innovációval és a technológiával. Ahogy a szecesszió formavilágában is megjelentek a természeti motívumok, ma a digitalizáció nyit olyan távlatokat a művészetben, amik korábban elképzelhetetlenek voltak.

Azt olvastam valahol, hogy több mint tízezer holland él Magyarországon. Ez valós nagyságrend?

Inkább néhány ezer emberről van szó. Az adatok szerint olyan három–négy ezer holland rendelkezik ingatlannal Magyarországon. Ebben nincs semmi rendkívüli, a nyugdíjba vonulás után sokan költöznek külföldre: Spanyolországba, Franciaországba vagy épp Magyarországra. Persze sokkal nagyobb számban jönnek csak látogatóba: minden évben több ezer holland fiatal fordul meg például a magyarországi nyári fesztiválokon, ahol sűrűn képviselik magukat a holland zenekarok, akárcsak az A38 hajón.

Miért olyan vonzó a Sziget a holland fiataloknak?

Szerintem az egész életérzés nagyon eladható: jó zene, jó idő, gyönyörű város és az a tény, hogy mindezt egy folyó közepén, egy szigeten kapja meg az ember. Bizonyára az is vonzó, hogy a nyugat-európai árakhoz képest mindezt jóval olcsóbban. És persze az is szerepet játszik, hogy egy olyan holland vállalkozó, Elroy Thümmler is részt vett a promóció szervezésben, akinek megvan a szükséges kapcsolatrendszere. Amúgy már nemcsak a Sziget népszerű, a Volt fesztiválra és a Balaton Soundra is rengeteg holland érkezik minden évben.

A Hollandiával kapcsolatos sztereotípiákról már beszéltünk. Milyen sztereotípiák élnek a hollandokban Magyarországról?

A legmeghatározóbb szerintem az, hogy a hollandok távolibbnak érzik Magyarországot, mint amilyen valójában. Az Amszterdam–Budapest távolság jóval nagyobbnak tűnik érzelmileg, mint az Amszterdam–Nizza távolság, pedig a térképen ugyanolyan messze vannak. Persze ennek is megvan a történelmi magyarázata, hiszen évtizedekig elválasztott minket egy vasfüggöny, ami a fejekben még a mai napig érezteti a hatását.

És csökkenőben van ez az érzelmi távolság?

Igen, de ez lassú folyamat. Az mindenképp rengeteget számít, hogy Magyarország tizenöt éve az EU tagja, mert az uniónak épp az a lényege, hogy közelebb hozza egymáshoz a távolinak gondolt helyeket és népeket. És annak is van hatása, hogy sok képzett magyar fiatal fordul meg vagy él Hollandiában, akik pozitív színt visznek a holland társadalomba. A velük kötött személyes ismeretségek közelebb hoznak minket egymáshoz.

szerző: Jankovics Márton