Interjú Schiller Márkkal és Borbély Zoltánnal, a Schiller Flotta marketingvezetőjével és ügyvezetőjével

Hídból sosem elég

December 17-én, a Magyar Nemzeti Múzeumban, ünnepélyes díszletek között, első ízben adják át a vállalatok számára alapított, kultúratámogatásért és művészeti szponzorációért járó Art is Business Díjat. Mindez nem jöhetett volna létre támogatók nélkül. A kezdeményezés legfontosabb támogatói közül a Schiller Autó Család marketingvezetőjével, Schiller Márkkal, és a Schiller Flotta ügyvezetőjével, Borbély Zoltánnal beszélgettünk arról, miért érdemes kulturális hidakat építeni és jelen lenni valaminek a kezdetekor.

Schiller Márk: Nagyapám alapította a céget 1980-ban, én már a harmadik generáció vagyok, és másfél éve viszem a marketingügyeket, de tizenhárom éves koromtól kezdve, amikor csak lehetett, folyamatosan itt voltam a cégnél. Az óvodában autó volt a jelem, már ott eldöntöttem, nagypapával és apával szeretnék dolgozni. A családi anekdotakincsbe is bekerült az a vicces történet, amikor az óvodában ment a rivalizálás a gyerekek közt, és mindenki sorolta, hogy őt az apukája ilyen-olyan autóval hozta, én meg csak annyit mondtam, az én apukám minden egyes nap másik autóval jár haza, és ezzel le is zártam a vitát. Egy kisfiú számára az autószerviz maga a mesevilág, nagyon tetszett, mikor az autóval együtt engem is felemeltek a szerelők, vagy amikor a rendőrség tőlünk rendelt Opeleket és lehetett szirénázni, hangosbemondózni. Az autóversenyzés érdekes módon sosem vonzott – a sebességet szeretem ugyan, de ha adrenalinról van szó, inkább az extrém sportok vonzanak. A nagypapa kisiparosként kezdte felépíteni a családi vállalkozást, először egy kis gumisműhelye volt, itt átellenben, szemben, a Váci úton, aztán lett egy autójavító műhelyünk, majd használtautó-telephelyünk az 1980-as években. 1991 óta foglalkozunk Opellal, a nevünk egybeforrt ezzel a márkával. A „Schiller Opel – a szerviz szuper” szlogent egyébként – ezt kevesen tudják – Szenes Iván találta ki, aki nagyapám jó barátja volt. Itt kezdődött a cég kapcsolata a kultúra területével, Szenes Andreával azóta is jó kapcsolatot ápol családunk. Szenes Iván vette rá nagyapámat az aktív rádióreklámozásra és a spotok fanfáros hangzásvilágát is ő találta ki. Ő, aki a kultúra területéről jött, pontosan tudta, mivel lehet az embereket megfogni, és ezeknek a reklámoknak nagy szerepe volt abban, hogy a cégcsoport kinőtte magát. Most egyébként épp ez a kihívás nekünk, hogy növekedtünk, és változtatnunk kell a kommunikációnkban is, de a jó dolgoktól nehezen tér el az ember, a Szenes-féle szlogen benne van az emberek fejében. A kétezres évek elején elkezdett gyarapodni a cégcsoport, megalakult a Skodák Palotája, aztán a Toyota Super, majd a Fiat Schiller. Nyitottunk még egy karambolos centrumot, bő egy éve Renault- és Dacia-kereskedést. Szóval a régi szlogen mára meghaladottá vált, de annyira telitalálat volt, hogy nehezen engedjük el, viszont folyamatosan gondolkozunk új elemek beemelésén a marketingkommunikációban. Tudatosan alakítjuk három éve a brandünket, a Schiller márkacsaládét, amelynek az új szlogenje az, hogy Schiller Autó Család – Autók szeretettel. A Schiller Flotta 2007-ben indult, flottakezelés és rent-a-car tevékenységgel. Ezen üzletág vezetője, Borbély Zoltán hozta be a művészettámogatás ötletét és az Art is Business Díj hírét. Eldöntöttük, belevágunk, a Schiller Flotta szponzorálja az Art is Business Díjat (ahol jellemzően céges együttműködések vannak). A mi cégcsoportunknál a vállalati, B2B oldal leginkább a flottakezelésnél jelenik meg. Szerintem érdemes valaminek a kezdetén ott lenni, és ha ez tényleg meghonosodik, nagyon látványos eszköz is lehet. Ráadásul ez egy új és hazai díj, azt értékeli ami itt, Magyarországon történik.

Mi fogta meg önöket?

Borbély Zoltán: Egyre tudatosabban érezzük a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, és örültem az elém kerülő lehetőségnek, mert a művészet segítségével fontos és értékes gondolatokat tudunk kifejezni, amelyek egybecsengenek a tulajdonosaink gondolataival és vezetői hitvallásommal is. Ez az első projektünk PR és szponzoráció kapcsán kulturális területen, de nem kell azon izgulnunk, hogy mennyire mozgunk otthonosan a kultúra területén, mert a kortársPRos tevékenysége és a díjat odaítélő szakmai zsűri garanciát jelent a minőségre. Mindig igyekszünk felelős döntéseket hozni az üzleti működésünk során, és megnyugtató, hogy itt szakértők választják ki, kiket érdemes díjazni. Az Art is Business Díj unikális, információim szerint nem volt még ilyen, és az első elismerések kiosztásánál ott lenni mindig remek lehetőség. Szeretnénk látni, mi születik ebből, kíváncsiak vagyunk, hová fejlődik majd.

Miket támogattak eddig?

Sch. M.: A cégünk nagy költözés előtt áll, 2020/2021 fordulóján áttesszük a székhelyünket a negyedik kerületbe, Újpestre, és egy idő óta az a fő irányunk szponzorációs ügyekben, hogy „beépüljünk” az újpestiek tudatába. A kerületben sok család kötődik a jeges sportokhoz, így a sportot, főként a hokit támogatjuk. Rendszeresen kiállítottunk autókat a kerület kiemelt rendezvényein, és tervezzük negyedik kerületi kulturális rendezvények támogatását is, szóval eddig lokális támogatásokban gondolkoztunk. Az Art Is Business-díj több szempontból újszerű nekünk. Egyrészt a sport mérhető eredményekkel dolgozik, a művészet szubjektív műfaj, másrészt ez most nagyobb léptékű ügy, mint a lokális projektek.

B. Z.: A kultúratámogatást nem lehet charton, grafikonon levezetni, vagy Excel-táblában kimutatni a közvetlen hasznát, nem is célunk, nem ennek alapján döntöttünk. A kultúra támogatása a cégvezetéstől is igényel egyfajta nyitottságot, kíváncsiságot, rugalmasságot, a mindsetben, a szemléletmódban kell benne lennie. Ez elköteleződés, értékválasztás is. Ahogy Márk is említette, eddig a sport volt a főszerepben nálunk, ahol nemcsak bevett gyakorlatok vannak a szponzorációban, hanem a sporthoz hozzátartozik a versenyzés és a szurkolás öröme. A kultúra és a művészet területével komplexebb kapcsolódni, mert más eszköztárral dolgozik. Ezért szerencsés, hogy most egy csapat veszi a fáradságos munkát és egy mederbe tereli az igényeket. Biztos vagyok abban, hogy valós az igény a kapcsolódásra, mert megannyi impulzus ér mindanynyiunkat a hétköznapokban, amelyek feldolgozásához sok idő, sok figyelem kell, és a művészet ebben segíteni tud. Most olyan területre lépünk, amit nem ismerünk mélyen, ezért benne van a kalandban a felfedezés kuriózuma is.

Miben tudja segíteni az üzleti világ szereplőit, ha közelebb kerülnek a művészetekhez? Mit tud adni önöknek, hogy a díj mögé álltak, ha nem számszerűsíthető a haszon?

Sch. M.: Az Art is Business Díj kapcsán összekerülünk egy sor céggel, amelyekről tudjuk, hogy közös nevezőn vagyunk, mert ők is itt vannak, szeretik a kultúrát és fontosnak tartják a támogatását. Úgy kezdődik a kommunikáció, hogy tudjuk a közös pontokat, van honnan elindulni és kapcsolatot építeni. Pontosan tudom, ez milyen kedvező kiindulópont, mert a Felelős Családi Vállalatok Egyesülete Next Generation szekciójának egyik vezetőjeként tapasztaltam, mennyit egyszerűsödik a párbeszéd, ha olyanok jönnek össze, akik hasonló cipőben járnak; amikor úgy kezdünk kommunikálni, hogy a közös platformról indítunk, azonnal megvan a kapcsolat. Nemcsak alkotókat fogunk megismerni, hanem vállalatokat is, amelyek hozzánk hasonlóan szintén reagáltak erre a kihívásra. Úttörő dolog, aminek a születésénél jó ott lenni.

B. Z.: A Schiller Flottánál fejlődni szeretnénk, alkotni, minél teljesebb körű szolgáltatást nyújtani. Ennek a díjnak a támogatása számunkra érték, a díjazottnak is, és a közönség is tud hozzá kapcsolódni. Ettől mi nem leszünk különlegesek, de a nyertese igen. Megismerkedünk alkotó, teremtő emberekkel, akik új nézőpontokra világítanak rá. Megmutatják, merrefelé halad az emberiség gondolkodásmódja, inspirációkat adnak a mi életünkhöz is, ide értve a fiatal generáció munkáját is, amely a művészeti területen is hangsúlyos tud lenni. Egyetértek Márkkal abban is, hogy új kapcsolódási platform tud létrejönni. A Flottánál nekünk nagyon fontos a KKV szektor, hiszen magyar vállalatként az ebben a szegmensben felmerülő igényekre kínálunk mobilitási megoldásokat, és az Art is Business Díj környezetében több szereplője is megfordul ennek a szegmensnek. Közel kerülünk egy számunkra új területhez, azáltal, hogy megismerjük azokat a vállalatokat, amelyek tesznek a kultúráért. Valószínűleg lesznek köztük számunkra ismerős vállalatok is, de így azt is tudhatjuk, hogy az üzleti működés mellett van egy másik közös kapcsolódási pontunk, a művészet pártolása, ami erősítheti az üzleti működésünket is.

A kultúra és az üzleti világ szereplői mennyire értenek szót egymással?

B. Z.: Talán nincs elég mélyreható kommunikáció a két terület között, ami elősegíthetné, hogy alaposan megismerjék egymást; de lehet, hogy csak eltérő az érzékenységünk a témák iránt. Mindkét területnek megvan a maga szabályrendszere, de olyat még nem láttam, hogy az elkötelezett hozzáállás és a befektetett munka ne térült volna meg, és ne érték teremtődött volna. Én magam „hídépítőnek” vallom, hiszek abban, hogy ezek az apró lépések is visznek előre. Valószínűleg sok mindenben nagyon másképp gondolkozunk, de meggyőződésem, ha ezeket megosztjuk egymással, akkor mindkét oldal nézőpontja változik kicsit, és egy ponton megszületik a megértés. Ebből a szempontból hídból sosem elég.

Sch. M.: Cégvezetőnek lenni felelősség, az embernek lehetősége van formálni, hatni, s ha odaállunk a kultúra mögé, megerősítjük, hogy amit képviselnek, az nekünk is fontos. A társadalmi felelősségvállalás, CSR megjelenítése irányába vagyunk elkötelezettek és ez a kultúra szereplőinek is prioritása.

szerző: Jankó Judit

fotó: Haszonits Zoltán

 

Megjelent: 2019. december