Interjú Szűcs Péterrel, a Peter's Planet alapítójával

A minőség és az őszinteség soha el nem múló értékek

Vajon mi kell ahhoz, hogy azzal foglalkozzunk, amivel a legjobban szeretnénk? Merészség? Ötlet? Lehetőség? Vagy csak valamiféle hit abban, hogy ha a megfelelő úton járunk, akkor a segítség is körénk rendeződik? S vajon a spirituális, lelki utazás vagy a fizikailag is megtett kilométerek számítanak igazán?

Szűcs Péter három esztendővel ezelőtt fölhagyott korábbi munkájával, s most abból él, hogy utazásairól beszámol a világnak. Legújabb, Vissza az Édenkertbe című szabadtéri fotókiállítása június 6-án nyílt meg, és egy hónapig látható Budapesten, a Füvészkertben.

Éppen három éve lettem teljesen független alkotó ember, tehát kompromiszszummentesen készítek tartalmat. A PetersPlanet.travel oldal indulásakor egy kísérlet volt. Magam is kíváncsi voltam, életképes lehet-e egy olyan szerelemprojektből elinduló vállalkozás, ami nem profitorientált, hanem egy vágyott életformát működtet. Független, szabad és őszinte. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz, kétségekkel teli perceim, de szerencsére bátran és büszkén kijelenthetem: bejött! A Brody Studiosban, kubai portrékból válogatott fotókiállítással indítottam az oldalt „Waiting for Obama” címmel, mert a történelmi jelentőségű látogatása előtti, izgalommal teli időszakban készültek a portrék a karibi szigetországban. A „Vissza az Édenkertbe” képei közé
kettőt választottunk ebből az anyagból a kurátorokkal, Pályi Zsófia és Hirling Bálint fotográfusokkal – mondja Szűcs Péter.

Milyen út vezetett a professzionális fényképezésig, és az milyen könnyen, gyorsan hozta magával az első, majd az azt követő kiállításokat?

Újságíró vagyok, aki történeteket mesél. A fotográfia csak plusz eszköz ehhez. Most online és print felületeken, fotókkal és történetekkel mesélek tovább arról – már a saját brand-em égisze alatt –, amit fontosnak és szórakoztatónak találok.

Volt-e olyan konkrét pont az életében, ami lökést adott ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztasson maga körül mindent?

Egyre inkább azt éreztem a céges életformában, hogy nem vagyok szabad, olyan rendszert szolgálok ki, amelyben nem hiszek, ahelyett, hogy a saját álmaimat valósítanám meg – a saját eszközeimmel. Egy munkahelyi átszervezés adta meg a végső lökést ahhoz, hogy többé ne alkalmazkodjam mások elvárásaihoz, hanem felismerjem, mi okoz számomra
igazán örömet, miként teremtődik meg az a fajta áramlásélmény, amelyben teljesen és önazonosan feloldódom. A barátaimmal pár hónap alatt összeraktunk mindent, a nevet, a logót, a koncepciót, jó nagy teret adva a kísérletezésnek. De nem tudtam, mi fog történni, ha elindulok. Zéró tőkével fejest ugrottam az ismeretlenbe, a teljes bizonytalanságba.

Melyik volt az első olyan útja, amit már az új élete égisze alatt tett meg? Föl tudja idézni azt a pillanatot, amikor tudatosult: igen, a változás elindult, az első komoly lépést megtette?

Amikor egy hátizsákkal elindultam Grúzián és Örményországon keresztül Iránba, és a Jerevánból Teheránba tartó huszonnégy órás buszút egyik napfelkeltéjét már a perzsa országban élhettem át. Akkor boldognak és igazán szabadnak éreztem magam.

Milyen fontos változásokat hozott az új életmód?

A felszabaduló kreatív energiák mellett elég hamar megéreztem, milyen, ha nem csilingel minden hónap azonos napján a „kassza” egy komoly, sok számjegyű fizetéssel. Az InStyle főszerkesztőjeként sokat kerestem, rengeteget utaztam, de nem csak azokkal dolgoztam, akikkel igazán szerettem vagy tudtam volna. A csillogónak tűnő utak valójában üzletről, nem a szabad alkotásról szóltak. Óriási különbség, hogy azért mész valahová, mert valóban a kíváncsiság hajt, vagy azért, mert valakinek az érdekeit vagy üzletét képviseled. Sokat hozzáad egy kreatív folyamat sikeréhez, ha az együttműködő partnereidet is megválogathatod.

Mi lehet a sikere titka? Az önazonosság, a bátorság, vagy az, hogy az emberek az ön élményein keresztül átélhetik azt a szabadságot, amelyre maguk is vágynak?

Talán a függetlenséget és az őszinteséget hálálja meg az a közönség, amelyikhez szólok. A bátorságot nem látom kívülről. Nekem természetes, hogy nyitottan állok a körülöttem lévő világhoz. Az önazonosságot sokszor érzem. Pokoli fárasztó lehet eljátszani valakit, aki nem te vagy. Meg annyi minden hasznosabbra, jobbra fel lehet használni azt az energiát.

A legtöbben félünk a bizonytalanságtól, a nagy váltástól, holott a világ egyre inkább arról szól, hogy váltani lehet – talán kell is – bármilyen életkorban…

A váltáshoz először önismeretre van szükség. Ha valakinek az élete tetszik és az övét akarod élni, vagy pénzre, profitra vágysz ahelyett, hogy megtudnád, valójában mi tesz boldoggá, akkor nem magadat valósítod meg, csupán egy mintát követsz, vagy pénzt keresel, de önmagad még mindig nem találod. A bizonytalanság az útkeresés természetes velejárója. Nincs is vele semmi gond, de a saját tapasztalatom alapján is mondhatom, hogy valaki más életét senki nem élheti.

A brandépítést mennyire nehezíti, illetve könnyíti, hogy a „termék” önmaga?

Nem tudok annál hálásabb feladatot, mint hogy anélkül legyek önmagam, hogy bárkinek meg kellene felelnem.

Egyre nagyobb szükségünk van valódi élményekre, legyenek azok akár kilométerekben megtett vagy belső, lelki utak. Ön mindkettőt műveli. Miként válik a külső utazás belsővé, és ezek a folyamatok hogyan találják meg azokat az embereket, cégeket, akik üzleti lehetőséget is látnak benne?

Szerintem minden út külső és belső is egyben, még ha erről sokszor nem is veszünk tudomást. Nem is biztos, hogy kell, ez a természetes. Azokkal a cégekkel, partnerekkel, akikkel egymásra találunk,
azért megy könnyedén az együttműködés, mert hasonló értékek mentén határozzuk meg magunkat. Az Air France / KLM légitársaság, akik a kezdetektől mellém és az épülő márkám mellé álltak vagy a Visit Berlin, akikkel idén először kooperálunk, mind ugyanúgy gondolkodnak európaiságról, környezettudatosságról, alkotói szabadságról, mint a PetersPlanet. A Four Seasons kooperáció is biztosan folytatódik a Seychelle-szigeteki tartalomkészítés után. A lojalitást mint közös és fontos értéket találtuk meg a Kempinskivel – a Hotel Adlon Berlin Kempinskivel éppen egy közös feature készül a PetersPlanetre. Mindenki az őszinte hangot és a hitelességet értékeli a legtöbbre. Ez utóbbi talán a legértékesebb, amivel egy márka rendelkezhet, mert csak egyszer lehet eljátszani. Az organikus fejlődésben hiszek és abban, hogy akiknek dolguk van egymással, előbb-utóbb találkoznak.

Az utazásait miből finanszírozza? Kik és milyen módon támogatják?

Minden utam más. Vannak saját költségvetésből szervezettek, amelyek után a tartalmakat értékesítem, de léteznek sajtóutak, különböző meghívások, egyedi együttműködések és ezek kombinációi is.

Összhangba kerültek a vágyak és a megvalósításukhoz szükséges esetleges kompromisszumok?

Azzal és abból „főzök”, ami van, de ahová nem akarok, oda nem megyek el csak azért, mert hívnak, és nem mondok igent egy munkára csak azért, mert megfizetik. Vállalok mindent, ami ezzel jár. Attól a plusztól lesz valami egyedi, személyes és különleges, hogy valaki szenvedéllyel, önmagából alkot, és nem köt kompromiszszumot. Ha igazat mondasz, ha őszintén szólsz, és igyekszel ezt a tőled telhető legjobb minőségben megtenni, ha nem akarsz többet, mint ami és aki valójában vagy, nagy baj nem lehet. Megjelennek a segítők, akik hozzád hasonlóan hisznek az értékekben. A hamis – még ha egy ideig csillog is kicsit – előbb-utóbb elbukik. A minőség és az őszinteség soha el nem múló érték.

Mit tapasztal, milyen sokan járnak ma az önéhez hasonló utakon? Kellett-e, kell-e pozicionálnia magát ezen a „piacon”?

A tévé és a nyomtatott médiumok a pár évvel ezelőtti állapothoz képest már kevésbé vonzóak a hirdetőknek. Sokan keresnek új utakat. A közösségi média, a podcast- vagy influencervonal most nagyon megy, de tisztul a piac: a minőségi
produkciók maradnak meg. Önmagamat, a saját márkámat pozicionálni nem volt nehéz, hiszen csak vállalnom kellett, amiben hiszek.

Jelenleg hol tart? Van-e kitűzött célja rövid és hosszú távon?

A kínai és a perui utamat tervezem éppen erre a nyárra. Hosszabb távon könyv, nyomtatott niche magazin és egy boldog, kiegyensúlyozott élet megteremtése a cél. A legtöbbet és a legjobbat szeretném kihozni magamból, mert a korábbi cél, hogy jobb legyen a világ, átalakulni látszik azzá, hogy egyáltalán megmaradjon. És ezért minden felelősen gondolkodó ember tehet valamit.

Mit gondol, meddig terjed a szabadsága – és mi az ára?

Ha veszek egy csak odaútra szóló jegyet Latin-Amerikába, az lesz majd az igazi szabadság-próbatétel.

 

Névjegy

Szűcs Péter a PetersPlanet. travel blog vezetője. Több mint 15 éves újságírói tapasztalattal rendelkezik. Öt évig a Magyar Rádió munkatársa volt, ahol divatról, utazásról, irodalomról és a roma kultúráról készített magazinműsorokat. Ezután a Marie Claire vezető szerkesztőjeként dolgozott, ahol nemcsak riportokat és interjúkat készített, hanem saját ötlet alapján létrehozta a Fashion Issue-t, amely még Karl Lagerfeld tetszését is elnyerte. Később az InStlye főszerkesztőjeként tevékenykedett. A PetersPlanet.travel 2016 óta működik mint szórakoztató életmódmagazin. 2019 júniusában megtekinthető Péter fotókiállítása, a Vissza az Édenkertbe az ELTE Füvészkertben. Az alapító, valamint a Pályi Zsófia–Hirling Bálint fotográfus házaspár az elmúlt három év történeteiből és portréfotóiból válogatott.

szerző: Canjavec Judit