Kiss Hajni filmrendező

„Szuper, ha intellektuálisan elér egy műalkotás, de szerintem önmagában az kevés”

Kis Hajni filmrendező Szép Alak című másodéves kisfilmjével került először a figyelem középpontjába. Jelenleg első nagyjátékfilmjén dolgozik, de már a következő koncepcióján agyal.

Hajni 2016-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ugyanebben az évben bemutatott Szép Alak című rövidfilmje egészen a Diák Oscarig menetelt, Last Call című vizsga- filmje pedig fődíjat szerzett a 2018-as Szarajevói Filmfesztiválon. A Budapest International Documentary Festivalra, amely néhány évvel ezelőtt élete első fesztiválja volt, idén már zsűritagként térhetett vissza.

A 2020 végén mozikba kerülő Külön falka munkacímű nagyjátékfilmje egy konfliktusokkal terhelt apa–lánya kapcsolatot mutat be. A film stábja január végén Olaszországban vett részt egy First Cut Laben, amelybe összesen három filmet válogattak be. A stáb itt külföldi szakemberekkel gondolkodhatott az anyag továbbfejlesztéséről.

Első komolyabb sikereit 2. emelet című dokumentumfilmjével érte el. A film főszereplője egy jó humorú ápoló, aki egy idősek otthonában demens betegeket gondoz. „Az ott töltött idő a valóságnak olyan mélységét tárta fel és olyan igazságokat, amelyek nagyon szívbemarkolóak” – mondta a fiatal filmes a forgatásról. Hajni a 2. emelet hatásának tartja, hogy filmjeiben az utóbbi időben háttérbe szorultak az elrugaszkodottabb, elvontabb formák, és mindennél fontosabbá vált a tartalom. A humor ugyan megmaradt, de a dokumentumfilmes tapasztalatok révén fikciós filmjeiben is az élet zsigerien igaz pillanatait keresi.

Karaktereivel igyekszik érzelmileg mélyre menni, hogy a nézők a történeteket saját életükre tudják vonatkoztatni. „Szuper, ha intellektuálisan elér egy műalkotás, de szerintem önmagában az kevés” – fogalmaz Hajni. Bízik benne, hogy filmjeivel közelebb tudja hozni nézőit önmagukhoz, és ezáltal könnyebben nyitnak mások felé. Filmjei ugyan nem feltétlenül happy endes, kacagós történetek, de nem nélkülözik a humort. Fontos, hogy a néző tudjon nevetni, mosolyogni, aztán sírni is egy filmen. A fiatal filmes szerint ugyanis ez kell ahhoz, hogy érzelmileg mélyen érintettek legyünk, és a film sok szinten tudjon hatni ránk. „Azt veszem észre, hogy a filmjeim embereket arra késztetnek, hogy megbocsássanak, szembenézzenek egymással, és kapcsolódjanak. Ennél nem lehet többet akarnom egy filmtől.”

A nézők mellett a szakma is kiemelt figyelemmel tüntette ki alkotásait. Minden elismerésre más okból tekint vissza szívesen. Münchenbe már visszatérő vendégként érkezett Last Call című filmjével, amely elnyerte a fesztivál fődíját. Szarajevóban a stáb többi tagjával együtt ünnepelhetett, Hong Kongban pedig nagyon jólesett neki, hogy egy, a sajátjától ennyire eltérő kultúrában is hitelesen tud megszólalni filmje. Emellett kiemelten fontosak számára azok a fesztiválok, ahol életre szóló barátságok köttettek.

Csodálatosnak tartja, hogy a film készítésben ennyi ember energiája, képessége és szenvedélye tud találkozni, hiszen ennyi kreatív erő nagy dolgokra képes. Szépnek tartja a filmezésben azt is, hogy mind a hét művészeti ág találkozik benne. De ami talán ennél is fontosabb: rengeteg emberhez el tud jutni. „Ma a film az a médium, amely a legtöbb embert eléri és megmozgatja” – fogalmaz a rendező. Filmjeit ugyanis nem rétegfilmnek, hanem sokakat megszólító, ugyanakkor művészeti szándékot nem nélkülöző alkotásoknak szánja.

Mivel tapasztalatai szerint az üzleti és a filmes világ közötti összefogások általában mindkét fél számára nyereségesek, fontosnak tartja, hogy legyen befektető, aki meglátja a művészeti projektekben rejlő lehetőséget. „Az üzleti világnak igenis szüksége van a megújuláshoz kreatív erőkre. Kreativitás, játék és szellem nélkül bármilyen üzlet halott. Amiben nincs lélek, az nem tud sokáig futni. A vállalatnak jó inspirációs mező a művészet, a művészetnek pedig hasznos volna tanulni az üzleti szférától, mert nagyon jó, ha minél több emberhez ér el a megszületett alkotás, illetve az, ha az alkotó sokáig termékeny tud maradni. Ez bizonyos üzleti befektetés és támogatás nélkül nehezen jöhet létre.”

szerző: Nagy Zsófia

fotó: Gyuricza Mátyás

Megjelent: 2020. február