Rubin Eszter portréja

A „szimbolista grafomán gasztromán”: Rubin Eszter

Barhesz című könyvének bemutatóján Rubin Eszter (jó értelemben vett) grafománságáról Para-Kovács Imre író, újságíró, rádiós műsorvezető – a szerző és a közönség derültségére – kedvesen tréfálkozva így fogalmazott:  „…az a fontos, hogy vagy tehetséges legyen az ember, vagy nagyon jó dílere legyen. Ez a fajta hömpölygő próza csak így produkálható…”.

Eszternek két szenvedélye van: az írás és a főzés. Erről maga így vall: „Írni nehezebb, teljesen ki kell kapcsolni a külvilágot, hogy rá tudjak hangolódni a történetre, hagyni kell, hogy beszippantson, ugyanúgy, ahogy egy jó könyv olvasásakor történik”.

Amint mondja, mindig is szeretett volna magafajta budai zsidó lány lenni, de valahogy mindig kilógott a fősodorból. Ez valahol az idő tájt kezdődött, amikor tizenhét éves korában inkább kirúgatta magát a gimnáziumból, azért, hogy dolgozhasson: munkát vállalt egy kutatóintézet segédkönyvtárosaként, majd fiatal hajléktalanok átmeneti szállásán dolgozott tanácsadóként. Érettségi után végül mégis továbbtanult, és az ELTE Társadalomtudományi Karán szerzett diplomát. Ekkor már majdnem „magafajta zsidó lány volt”, de – mint ahogyan arról beszámol – megint jött egy „elhajlás”: a cukrásziskola. A cukrászképesítés megszerzése után enteriőrtervező végzettséget is szerzett, és hosszabb ideig volt egy családterápiás központ munkatársa.

A sokrétű életpálya és a személyes életesemények fájdalmai mind-mind tükröződnek a műveiben. Egyaránt fontos neki a zsidó identitás, a szimbolizmus és a gasztronómia. Ennélfogva a Rubin-írások műfaji szempontból sajátos „gasztroregények”, amelyekben a cselekményt zsidó kultúrtörténeti események és étkek színezik.

Regényíróként Marquez Száz év magánya és Szabó Magda családregényei hatottak rá a leginkább, de kiemelt jelentőségű olvasmányélményei között tartja számon Esterházy Harmonia caelestisét, Jonathan Safran Foer Minden vilángolját, Joyce Carol Oates Bellefleurjét és Isabel Allende Kísértetházát is.

Rubin első műve a Barhesz volt, ami 2012-ben jelent meg, s amelyet 2016ban átdolgozva újra kiadtak – a digitális műfaj kedvelői e-könyv formában is olvashatják. Eszter regénycímei minden alkalommal nagyon erős hívószók. A címadó szó jelen esetben a zsidó konyha péksüteménye: kelt fonott kalács. „Nagyon ösztönösen íródott, erős érzelmi hatásokkal, egyfajta hosszú szabadversként” – emlékezett a szerző a kötet keletkezésére. Eszter ebben a műben kisfia halálát dolgozta fel. Mautner Zsófia gasztroblogger így írt róla: „Úgy hiányzott ez a könyv a mai palettáról, mint flódniból a mák. A regényben az egész élet benne van, nevettem, sírtam, aztán főztem és ízleltem, miközben olvastam.” A Barhesz sikerét mutatja, hogy Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja előadásában monodráma készült belőle.

Az első kötet folytatásaként született meg az egymáshoz kapcsolódó tárcákból álló Bagel, amely 2016-ban látott napvilágot nyomtatásban és e-könyvként. A cím – az első kötetéhez illően – egy lengyel zsidó bevándorlók közvetítésével New Yorkban világhírűvé vált reggeli péksütemény neve.

Rubin Eszter harmadik könyve, az ugyancsak sokat sejtető című Árnyékkert az idén jelent meg. A családregény egy, a boldogságért vagy legalábbis a boldogulásért küzdő házaspár
történetét meséli el az 1980-as évek elejétől napjainkig: „Ez a kert a meg nem valósult álmok temetője, az álmoké, amelyhez a főszereplő Stark Gyuri olyannyira ragaszkodik, hogy mindent alárendel az illúziónak, amit látni szeretne.” A könyvismertető szerint a „sokféle olvasatot kínáló, sejtelmes hangulatú mű szimbólumokban gazdag, mágikus erejű szövegével a kortárs próza magával ragadó darabja.” Ahogyan Eszter vall róla: „a célom a felfoghatatlan felfokozása volt, ami túlmutat a racionális érzékelésen.” Gács Anna kritikus, esztéta tolmácsolásában a regény „főszereplői egy házasság, amit talán sosem kellett volna megkötni, egy ház, amelyet talán sosem kellett volna felépíteni, egy gyerek, akinek talán máshova kellett volna születnie, és mindazok a szerelmek, házak, gyerekek, amik és akik sosem válhattak valósággá.” A megírt történet megihlette a Con Spirito Kamarazenekart, amely Rubin Eszter szövegével ékesíti a Modern Walpurgis éji álom című Mendelssohn-oktettet. A választás oka az volt, hogy az Árnyékkert egyes részei is valahol a képzelet és a realitás határán lebegnek.

Magam – Vámos Miklóshoz hasonlóan – szeretek elidőzni egy-egy regény első és utolsó mondatán. Hagyom, hogy külön-külön hassanak rám, és szabad asszociációkat teremtsenek, miközben az agyam a két mozaikból megpróbálja felrajzolni a történet keretrendszerét. Az önök fantáziájából ez a sor milyen képzettársításokat hív elő?: „Mint egy rózsadombi erkélyen nevelt szobanövényt.

szerző: Horváth Viktória

Megjelent: 2019. december