The Bluebay Foxes

„Legtöbbször azt éreztük, a zenénk kilóg a sorból”

Fenti állítás azonban nem térítette le őket a céltudatosan eltervezett útról, aminek eredménye is van: legutóbb a Nagy-Szín-Pad! „tehetségmutató” verseny különdíját nyerték el. Az indie rockot játszó The Bluebay Foxes két tagjával, Juhász Bálinttal és Lőrincz Balázzsal beszélgettünk.

Feltűnt, hogy bár fiatal zenekar vagytok, rendkívül tudatosan építkeztek. Négyen zenéltek a bandában, melyikőtökre jellemző ez?

Juhász Bálint: Az elején leginkább tőlem jött, hogy struktúrában gondolkozzunk, és mindig legyenek apróbb célok. A fiúk szerencsére vevők voltak erre. Nincs mögöttünk menedzsment ma sem, a bookingon kívül mindent magunk csinálunk. Lőrincz Balázs: Az első koncertdátum előtt már voltak profi fotóink, rendes stúdiófelvételünk, logónk. Bálint a zenekar frontembere, logikus volt, hogy felőle érkeznek ezek a gondolatok. Nálam landoltak a grafikai feladatok, hiszen egyébként is ezzel foglalkozom. Katona András, a dobosunk a koncertek technikai részében hatalmas segítség. Egy éve csatlakozott hozzánk Kérges Balázs gitárosként, hamar átvette a ritmust.

Olvastam, hogy egy budapesti éjszaka során született meg a zenekar ötlete. Tehát van ennek egy romantikus olvasata is: összeállni a zenélés öröméért.

J.B.: A legtöbbeknél valószínűleg az az első, hogy együtt akarnak zenélni, és keresgélik ennek az útját. Nálunk azt az éjszakai beszélgetést is rengeteg munka előzte meg, akkor mi már a számok egy részét rég megírtuk a dobosunkkal.

Mennyi energiát vesz mindez igénybe a mindennapokban?

L.B.: Hektikus. Komolyabb koncertek előtt vagy ha nagyobb felvétel, fotózás van, a hét minden napját együtt töltjük – zenéléssel vagy tervezéssel. Mondjuk, amikor tavaly decemberben kihoztuk az első LP-nket, utána két hónapig szinte semmivel sem foglalkoztunk. Megszületett a NOW című lemez, és kb. elmentünk gyesre. Instagramra se posztoltunk semmit. A következő posztunk viszont az volt, hogy bekerültünk a Nagy-SzínPadra.

Ha már itt tartunk: számos tehetségkutatón vettetek részt. Kezdő zenekarként figyelni kell erre?

L.B.: Egyrészt szerettünk volna minél többet játszani, emellett arra is jók voltak ezek, hogy kipróbáljuk magunkat: hogyan kell felkészülni egy koncertre, lenyomni egy bulit?

J.B.: Kíváncsiak voltunk az emberek véleményére is. Legtöbbször azt éreztük, a mi zenénk kilóg a sorból.

Miért lehet ez? Mit talál az ember, ha gyanútlanul rátok keres a Youtube-on?

L.B.: Alternatív indie rockot játszunk, ami a 2000-es évek elején érkezett meg a világ könnyűzenei életébe Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból.

J.B.: Itthon ez a műfaj sosem nőtte ki magát igazán, bár voltak próbálkozások. Tény, hogy nehezebb betörni vele, mint egy klasszikus popslágerrel.

És mi újság a nemzetközi lehetőségekkel?

L.B.: Különdíjat nyertünk a Nagy-SzínPad során, így kijutottunk a hollandiai Eurosonic Fesztiválra.

J.B.: Még keressük az útját annak, hogyan lehet külföld felé elindulni. Nem egyszerű feladat. Azoknak a menedzsereknek sincs meg teljes mértékben a know-how erre, akik próbálkoznak ilyesmivel. A Eurosonic jelenleg a legerősebb showcase Európában, szeretnénk ebből minél többet profitálni.

Látványos, hogy szeretitek a lépcsőzetes építkezést. Mindehhez tartozik egy markáns arculat, ha a fotókat, klipeket nézzük. Az LP-tek tokja például háromszög alakú, kihajtogatható. Miből inspirálódtok?

L.B.: Általában random jönnek az ötletek, bedobjuk a közös chatbe. Lehet, hogy éppen akkor nem aktuálisak, de hónapokkal később elővesszük őket. Ilyen volt a háromszöglemez is, amiről sok visszajelzést kaptunk, hogy tényleg valami más, megjegyezhető.

Úgy tudom, a névválasztás is valahogy így jött, konkrétan egy Excel-táblázat alapján történt.

L.B.: Nagy nyomásra, fontos fellépés előtt, pár nap alatt kellett kitalálnunk. Konkrétan dobáltuk be a táblázatba a szavakat, szűkítettük a listát, raktuk őket össze mindenféle verzióban.

Ki kéne találni valami legendát az Excel-tábla mellett… Túl jó név ehhez!

J.B.: Jó, persze beszélünk itt most arról, hogy mennyire tudatosak vagyunk, de azért fontos elmondani, hogy szerencsére nem minden történik ennyire tervezetten. A dalszerzésben, a színpadi létben nincs ilyen. Ráadásul léteznek hátulütői is a tudatosságnak. Túlságosan underground fesztiválokra például nem hívnak meg minket, pont emiatt. Holott szerintünk annak a közönségnek is tetszene a zenénk. Tök jól működnénk egy kis füstös kocsmában és egy hatalmas színpadon is.

szerző: Fábián Barbara
fotó: Chalhoub Emil