Varró Dániel portréja

Elsőrangú műfordító és szerethető közepes költő szeretne lenni

„Apu a monitor előtt
Annyi időt mért tölt?
Műfordít és bérkölt.”

A fenti cím Varró Dániel (sokaknak „csak” Varró Dani) – Veiszer Alinda műsorában elhangzott – ars poeticája. Megítélésem szerint ő a kortárs magyar irodalom fiatal generációjának egyik legüdébb színfoltja, aki humoros, (ön)ironikus és játékos verseivel, egyéni karakterével már most is kitörölhetetlen – amúgy 44-es – lábnyomot hagyott a hazai literatúra nagyjainak képzeletbeli sétányán. Bár elmondása szerint ezzel kapcsolatban vegyes érzései vannak, azért az mégiscsak jelez valamit, hogy életében, ráadásul csupán a harmincas évei vége felé járva érettségi tétel lett. Ez nem történik meg akárkivel.

1977-ben született, (az azóta más események miatt kiemelten számon tartott) szeptember 11-én. A közönség túlnyomórészt gyerekverseiről ismeri, de a munkássága valójában ennél sokkal szerteágazóbb. A populárisabb, szélesebb társadalmi körben ismert költői életút mellett jelentős drámaírói és műfordítói múltja van. Sokféle műfajban alkot az SMS-verstől a mesén át az NNG szoftverfejlesztő cég által megrendelt, informatikai foglalkozásokat népszerűsítő versekig.

Sokféleségre épülő szakmai sikerességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tizenhat díja és elismerése között van, ami a költői munkásságának szól (a teljesség igénye nélkül: Bródy Sándor-díj  – 1999, Petőfi-díj  – 2003, Az Év Gyerekkönyve díj  – 2004, József Attila-díj  – 2005), és van olyan is, amit a drámaírói, illetve műfordítói tevékenységéért kapott (például: Holmi Versfordítás-pályázat 3. Díja  – 1996, Az Országos Színházi Találkozó különdíja  – 2000, Színikritikusok díja – Legjobb új magyar dráma  – 2008/2009).

Az első verseit tizenkét esztendősen írta, majd sorra jelentek meg művei. Önálló kötetei közül először a – felnőtteknek szóló – Bögre azúrral találkozhattak az olvasók (1999), azt a – számára még nagyobb ismertséget hozó, gyermekek és felnőttek érdeklődésére egyaránt számot tartó – meseregény, a Túl a Maszat-hegyen  követte (2003). A Szívdesszert 2007ben, az Akinek a lába hatos – korszerű mondókák kisbabáknak 2010-ben, az Akinek a foga kijött – még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak 2011-ben, a Nem, nem, hanem 2013-ban, az Akinek a kedve dacos – mondókák apró lázadóknak 2014-ben került a könyvesboltokba. Majd megjelent a Mi lett hova? című, felnőttek számára írt kötet (2016), az Aki szépen butáskodik (2018) és A szomjas troll (2018) című mesefüzér. Legutóbbi műve, a Csütörtök, a kisördög 2019ben látott napvilágot. Több  könyve új kiadást ért meg.

Kezdetben még az új műfajok kipróbálása iránti kíváncsiság, illetve a határok feszegetésének lehetősége sodorta a gyermekirodalom felé, később azonban ezt tudatosabb tematizálás váltotta fel. Ahogyan mondja, a Túl a Maszat-hegyen című művet még elsődlegesen a saját szórakoztatására (vagyis a költői lehetőségek megvalósításának egyik próbájaként) írta. Időközben háromgyerekes apa lett belőle, és elkezdte figyelni, dokumentálni azt, ahogyan a cseperedő kis lurkók fokról fokra felfedezik a világot, és rácsodálkoznak annak működésmód

jára, törvényszerűségeire. Így műveiben természetszerűleg merít a saját családi élményeiből, gyermekei karakterei, illetve megnyilatkozásai vissza-visszaköszönnek egy-egy versében, meséjében, szereplőjében (például az Aki szépen butáskodik kötetcím is az egyik fia megfogalmazása volt.)

Humoros, játékos szóalkotásai, „könynyed” nyelve miatt egyesek a posztinfantilizmus előfutáraként írtak róla, holott valójában arra törekszik – mint ahogyan az Index.hu-n egy 2018-ban megjelent interjúban mondta –, hogy minél természetesebben ötvözze a költészet nyelvét azzal, ahogyan az ember a mindennapokban beszél.

Gyerekverseiben a felfedező, gyermeki szemszög mutatkozik meg, amit nem minden olvasó tud kellő távolságtartással kezelni vagy iróniával fogadni. Emiatt, kiemelten a Hat jó játék kisbabáknak című verse miatt számos támadás érte, ami azonban összességében nem változtatott töretlen népszerűségén.

Varró a saját munkásságáról általában szerényen nyilatkozik, és televíziós, illetve nyomtatásban megjelent interjúiban jobbára alapvetően visszahúzódó természete tükröződik. Ahogyan maga fogalmazott az NL Cafénak 2018-ban: a legszívesebben beülne egy nagy ruhásszekrénybe, mint kedvenc költője, Csokonai, és naphosszat verseket írna – egyedül.

Magam úgy gondolom, írásai jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a modern kor embere ne úgy tekintsen a vers műfajára, mint valami klasszikus, ódivatú és érthetetlen szó- és gondolatfolyamra.

 

szerző: Horváth Viktória
fotó: Várady Nikolett

Ha további információra kíváncsi Varró Dániellel kapcsolatban, látogasson el a honlapjára.