Vígszínház was business

Kedves Olvasók!


Tudják-e, hogy a Vígszínházat magántőkéből hozták létre? Az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött iratok tanúsága szerint 1890-ben Fekete József, a Magyar Salon szerkesztője és Silberstein (Ötvös) Adolf színházalapítási támogatásért beadvánnyal fordult a főváros közgyűléséhez. Tervükben kiemelték, hogy az intézményben kizárólag vígjátékokat és bohózatokat játszanának, ezzel tehermentesítenék a Nemzetit, továbbá hangsúlyozták, hogy Budapest fejlődésében döntő szerepet játszhatna az új színház – ami meg is történt.

A tagok szerény adományaiból működő Magyar Vígszínház Egyletnek némi huzavona után 1891-ben megadták a színháznyitási engedélyt, de az igényelt ingyen telket nem kapták meg a fővárostól. 1894 januárjában megalakult a Magyar Vígszínház Részvénytársaság, amelynek alapszabályában ez állt: „a magyar színművészet pártolása, elsősorban Budapesten egy új magyar színház létesítése által, mely színház főképpen a víg műfajt lesz hivatva felkarolni”. Bár a vezető részvényesek az osztalékukról is lemondtak, az rt. nem tudta előteremteni az építkezéshez szükséges tőkét. A kormányhoz fordultak, hogy kétszázezer forint kamatmentes kölcsönnel segítse őket, ám a tisztelt ház – hiányolván a magasztos művelődési és politikai célokat – leszavazta a törvényjavaslatot. A Vígszínház – dacolva a politikai, művelődéspolitikai ellenszéllel, nélkülözve az állami szubvenciót – mégis megépült, és 1896-ban megnyitotta kapuit. A magánerőből emelt Víg amellett, hogy a hazai tőke színház iránti bizalmát bizonyította, elindította a polgári társadalom létrejöttét szorgalmazó érdekcsoportok kulturális intézményhálózatának kiépítését.

A polgári Magyarország jelképévé vált Vígszínházat egy sajátos összetételű elit hozta létre. Szécsi Ferenc ügyvéd, író, újságíró, dramaturg volt az rt. legnagyobb részvényese (1896-tól 1900 végéig a színház dramaturg-igazgatója és a Vígszínház Bérlőtársaság tagja), apósa pedig
a tekintélyes Haas és Deutsch építőipari cég beltagja volt. Váradi Antal író és a színiakadémia tanára, később igazgatója, gróf Keglevich István az Országgyűlés Főrendházának tagja, valamint a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa volt. Faludi Gábor deszkakereskedő volt Devecserben, majd Budapesten megalapította az első magyar színházjegyirodát. Jelentős vagyonra tett szert abból, hogy fél áron megvette, majd valamelyes haszonnal továbbadta az Operaház el nem kelt jegyeit. Nagy mennyiségű vígszínházi részvényt jegyzett, ő intézte a színház gazdasági ügyeit, majd Keglevich és Szécsi kiválása után a teátrum vezetését is átvette. A telekvásárláshoz és az építéshez hiányzó kölcsönt három bank adta, amelyek vezérigazgatói, Széll Kálmán, Lánczy Leó és Hatvani Deutsch Sándor, a Vígszínház Részvénytársaság igazgatóságában is helyet foglaltak. Gróf Andrássy Tivadar – Ferenc József „valóságos belső titkos tanácsos” címével kitüntetett – alsóházi alelnök, festőművész, az Országos Képzőművészeti Társulat és a Vígszínház Részvénytársaság igazgatótanácsának elnöke volt. Sikerült elérnie a Vígszínház királyi támogatását, évi négyezer forintot, amely a „Vígszínházban lévő udvari páholy bérlete címén a legmagasabb udvartartási javadalmazásnak művészi célokra szánt részéből” folyósítandó.

A részvényesek az alapítást követően hangoztatták ugyan, hogy nem nyerészkedés céljából adták össze a pénzüket a vállalkozáshoz, mindazonáltal anyagi szempontból sem kellett csalódniuk. A színház építése okán zajló infrastruktuális fejlesztés olyannyira növelte a környező telkek értékét, hogy amerikai méreteket öltött az építkezési kedv. A szó szoros értelmében is jó üzlet volt részt venni az új városrész kialakításában, hozzájárulni ahhoz, hogy Budapest valóban világvárossá fejlődjön.

Tartsuk szem előtt ezt a példát! Ma is hozhat efféle ,,vígadalmat” az adakozás. Apropó, azt tudják, hogy 2016-ban magánerőből létrehozták az Alapítvány a Magyar Színházakért társulást? Nézzenek be a szinhazakert.hu-ra!

L. Horváth Katalin