„Egy muzsikus megítélését még mindig a hangfelvételek alakítják leginkább”

A fiatal ukrán karmesterre az utóbbi években figyelt fel a komolyzenei szakma és a közönség, miután több nívós versenyen is előkelő eredményt ért el, és 2017-ben megnyerte a frankfurti Solti György Nemzetközi Karmesterversenyt. Dolgozott Valerij Gergijev és Vlagyimir Jurovszkij asszisztenseként és számos operaházban. December 17-én a Zeneakadémián a MÁV Szimfonikusok vendége lesz, Kirill Troussov hegedűművésszel Sibelius népszerű hegedűversenye is elhangzik.

Emlékszik az első alkalomra, amikor szimfonikus zenekart hallott? Milyen benyomást tett önre?

Talán meglepődik, de nem emlékszem tisztán. De az biztos, hogy nem a karmesterre figyeltem, ahhoz túlságosan magába szippantott a zene. Azt tudom, hogy az első nagy benyomást Csajkovszkij tette rám.

Fotó: Sergei Korzennikov/Karsten Witt Music Management

A kezdetektől karmester akart lenni?

Nem, lépésről lépésre jutottam el a döntésig, tizenéves koromban.

Azt olvastam, hogy nem saját elhatározásából tanult klarinétozni. Ez volt az egyetlen lehetősége a helyi zeneiskolában.

Jól tudja. Egy ukrán kisvárosban, Lozovában születettem. Nagyon tetszett a harsona, de a harsonatanár elment a zeneiskolából. Máig keresem! Nagyszerű fiatalember volt, most sem lehet idős. Végül klarinétozni kezdtem, és annyira elbűvölt a diákokból álló fúvószenekar hangja, hogy később már szólókarrierről álmodoztam.

A legendás Gennadij Rozsdesztvenszkij tanítványa volt Moszkvából. Mit tanult tőle?

Nagy megtiszteltetés, hogy egyik mentorom volt, főleg, hogy időnként beszélgethettem vele, és láthattam, milyen elkötelezett muzsikus. Úgy tűnt, őt semmi más nem érdekli, csak a zene. Az utolsó moszkvai koncertjén asszisztense lehettem, csupa Szkjrabin volt a műsoron. Nem ismertem senki mást, aki ennyire pontosan tudott volna rátapintani bármilyen zene helyes tempóira és arányaira, mint ő.

Rengeteget dolgozott operaházakban, amiről sok karmester azt mondja, a legjobb „edzés” – hiszen előadás közben nem csak a zenekarra kell figyelni, hanem az énekesekre, a színpadmunkásokra és időnként arra is, hogy mi zajlik a színfalak mögött.

Az opera valóban összetett tudást ad. Gyakorlatilag mindenre megtanít, amire szükség van a színpadon.

Melyik repertoár a kedvence? Kik a legkedvesebb zeneszerzői?

Túl sok van! Ami a repertoárt illeti – sajnos alig vezénylek barokk zenét, pedig teljes szívemből szeretem, és nem volt lehetőségem bel canto operákban sem dolgozni, habár úgy remélem, ez a jövőben változni fog. És vannak zeneszerzők, akikhez még nem tudok miként viszonyulni. A többi, Haydntől a kortársakig gyakorta felbukkannak a repertoáromban. Megnevezek ötöt: Mozart, Schubert, Schumann, Mahler, Prokofjev – de a lista jóval hosszabb és állandóan módosul.

A MÁV Zenekar élén Sosztakovics X. szimfóniáját vezényli, amelyet a szerző Sztálin halála után írt. A scherzo a diktátor groteszk portréja. Ön mit gondol erről a zenéről?

A Tizedik talán egyike Sosztakovics „klasszikus” műveinek, hiszen tiszta, világos formája van, és a szerző nagyon gondosan választja meg, hogy milyen zenei nyelvet használ. Úgy érzem, a szimfónia egy sötét kortól való búcsú, és mintha felbukkanna benne egy halvány remény, hogy enyhülés következik. Optimistának talán nem nevezném. Sosztakovics előző szimfóniái mindig a jelenben játszódnak, egyfajta robbanást mutatnak meg – ebben ellenben visszatekint egy elmúlt időszakra.

Találkozott már a MÁV Zenekarral?

Nem, még soha. De várom a találkozást!

És Kirill Troussovval, az est szólistájával?

Ismerem a nevét, és tudom, hogy nagyra tartják, de most először játszunk együtt.

Fotó: Evgeny Evtyukhov/Karsten Witt Music Management

Az utóbbi időben átalakult a zeneipar, többek között a hangfelvételek státusza is megváltozott. Hogy látja az új trendeket?

Még mindig fontosak a lemezkiadványok, és még fontosabbá válnak a filmfelvételek. Már csak azért is, mert ez az egyetlen módja, hogy egy előadásból – egy interpretációból – dokumentum váljék. Abban sokaknak igaza van, hogy már kevésbé eladhatók ezek a termékek, de egy-egy zenekar, muzsikus vagy együttes hosszú távú megítélését még mindig a hangfelvételek alakítják a leginkább.

A Karstein Witt Management művésze. Ön szerint hogyan működik egy ideális művészügynökség?

A karmesterekkel való munka nagyon érzékeny része a művészmenedzsmentnek. Nemcsak támogatásra és visszajelzésre van szükségünk, hanem a repertoárt érintő tanácsokra is, amihez rengeteget kell tudni az egyes zenekarok történetét és mentalitását illetően. Főleg akkor, ha először megy egy zenekarhoz az ember. És ami még fontosabb: ha másodjára! Nagyon szerencsés vagyok, hogy Karsten csapatával dolgozhatok.

Nyitókép:Valentin Uryupin (fotó:Ekaterina Sergienko/Karsten Witt Music Management