„Ha cselekszel, azzal másokat is inspirálsz”

A kultúra hidakat épít és összeköt népeket – mondja Kirsten Geelan budapesti dán nagykövet, aki azt is elárulja, hogy mely magyar művészek nevét ismerik Dániában, és hogy miért hazája a legboldogabb ország.

Dánia imidzsének szerves része, hogy rendszeresen az élen végez a legboldogabb országok listáján. Mit jelent ez a boldogság a hétköznapokban, és mi lehet a titka?

Szakértők szerint a boldogság mélyen kapcsolódik a társadalmi egyenlőséghez, a közösségi szellemhez és a bizalom kiépüléséhez. Tehát elsősorban nem attól függ a boldogságunk, hogy mekkora autót vezetünk és mekkora házban lakunk, hanem attól, hogy a fentiek teljesülnek-e. Márpedig a társadalmi egyenlőség magas szintje régóta Dánia jóléti rendszerének részét képezi. Ennek alapgondolata, hogy a szociális védőháló az összes állampolgár számára elérhető. Vagyis mindenki számára, aki legálisan tartózkodik az országban, megfelel bizonyos objektív kritériumoknak. Tekintet nélkül az emberek foglalkoztatási és családi állapotára.
Az adókon keresztül történő újraelosztás lehetővé teszi, hogy az oktatás és az egészségügyi ellátás mindenki számára ingyenes legyen. A Dániában tapasztalt közösségi szellem nagymértékben az önkéntességre épül. Az élet minden területén. Például sportszervezetek, egyéb csoportok segítő kezet nyújtanak a rászorulóknak. A Covid-19-járvány idején mindez olyan méreteket öltött, amit korábban nehéz lett volna elképzelni: rengetegen ajánlották fel segítségüket általuk nem ismert embereknek. Egyszerű gesztusok – mint egy doboz tej megvásárlása, vagy egy gyógyszer kiváltása a patikában – is sokat érhetnek, mert mutatják, hogy törődünk a másikkal.

Ehhez a törődéshez szükséges a kölcsönös bizalom, amit említett?

Igen, ez is fontos összetevője lehet a dánok boldogságának. Ezt a bizalmat generációk tanították egymásnak, és az iskolarendszerünkben is megjelenik. Tavaly épp egy magyar diák, Emma – aki Kecskemétről ment ki tanulni Dániába – írta le nagyon szoros kötelékként az ottani tanár–diák kapcsolatot. Szerinte ez teszi lehetővé az egymás iránti bizalmat, és eredményezi azt, hogy a diákok akár személyes kérdésekben is tanácsot merjenek kérni a tanáraiktól.

Ön szerint fontos az is, hogy egy ország tudatosan dolgozzon a nemzetközi brandjén?

Abszolút. Minden országnak, Dániát is beleértve, dolgoznia kell a nemzetközi brandje kialakításán. Ahogy a világ globalizálódik, a nyilvános diplomáciai tevékenységek hatóköre és tartalma is egyre komplexebbé válik. Tekintettel erre lefektettünk négy alapértéket, amikre fókuszálunk: Zöld Dánia, Digitális Dánia, Kreatív Dánia és Dán Multilateralizmus. Dánia aránylag kis ország, ami azt jelenti, hogy meg is kell dolgoznunk azért, hogy a brandünket láthatóvá tegyük a nemzetközi fórumokon. Az Északi Miniszterek Tanácsának többi tagjával együtt van egy víziónk: ezt a térséget a világ legfenntarthatóbb és legjobban integrált régiójává tesszük. Ennek részeként beszédeket és moderált dialógusokat is szervezünk az ENSZ által lefektetett Fenntartható Fejlődési Célokról, kiállva a zöld életmód és az északi látásmód mellett. Üzenetünk lényege: ha cselekszel, azzal másokat is inspirálsz.

Diplomataként mennyire tartja fontosnak a kultúra szerepét?

A kultúra nyitottságot jelent – nyitottságot másokra és a világra. Ennek révén új dolgokat tanulunk, ami az egyént és a közösséget egyaránt gazdagítja. A kultúra hidakat épít és összeköt népeket. Az egyes nemzeteknek különbözhet a nézőpontja számos ügyben, de a kultúrán keresztül megtalálhatják a közös talajt – a nézetkülönbségeik ellenére is. Ez az egyik ok, amiért a kultúra kiemelt szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban. Egy kulturális rendezvényen mindig adunk és kapunk, a gondolatok cseréje pedig manapság fontosabb, mint valaha.

Mennyire szorosak jelenleg a dán–magyar kulturális kapcsolatok? Mondana pár példát az együttműködésre?

Dánia mindig helyi partnereken keresztül mozdítja elő a kultúráját külföldön. Nagykövetségünk például hosszú távon, számos kulturális és nyelvi esemény szervezésében működik együtt a budapesti Skandináv Házzal. Egy másik példa a két kultúra találkozására: a híres magyar karmester és zenei vezető, Fischer Ádám együttműködése a Dán Kamarazenekarral – legutóbb tavaly adtak koncertet a budapesti Zeneakadémián. De említhetem azt is, hogy az ismert dán filmrendező Billie August tavaly életműdíjat kapott a miskolci Cinefest filmfesztiválon.

Dánián belül milyen a kapcsolat a művészeti és az üzleti élet között?

A kapcsolat egyre szorosabb, akár a mellett is érvelhetnénk, hogy a művészet maga is üzletté válik. Dániában ugyanis nem bort és autókat, hanem filmeket és tévésorozatokat gyártunk, amelyeket világszerte ismernek. Ezek az alkotások persze túlmutatnak az üzleti célokon, de ettől függetlenül még igaz, hogy jelentős biznisszé nőtték ki magukat. És ha már a magyar–dán kapcsolatokról beszéltünk, szóljunk arról is, hogy sok forgatás Magyarországon zajlik. A dán filmek mellett a képzőművészetben is egyre több dán alkotó nevét ismeri meg a világ. A művészetek üzleti támogatása több évszázados hagyománnyal bír Dániában. Az egyik legismertebb múzeumban, a koppenhágai Glyptoteketben látható például a Carlsberg sörgyár egyik alapítójának gyűjteménye. A két szféra egymás iránti érdeklődése egyre csak növekszik, a kultúra támogatása mögötti kereskedelmi szándékból pedig nem csinálnak titkot sem a támogatók, sem a támogatottak. A Királyi Színház honlapján például el is olvasható, miért akarják a szponzorok támogatni az ország egyik legnagyobb kulturális intézményét. Számos dán cég támogat múzeumokat, ez a szoros kapcsolat sok pozitív üzenettel bír.

Ha egy magyar a dán kultúrára gondol, azonnal beugorhatnak neki olyan dolgok, mint a dán filmek, Andersen meséi vagy a hygge. Fordítva mi a helyzet? Léteznek olyan ikonikus magyar művek, művészek, amelyek, akik egy dánnak eszébe juthatnak a magyar kultúráról?

Elsőként a zene és az irodalom ugrik be, a 2002-es irodalmi Nobel-díj nyertese, Kertész Imre neve például azonnal. Holokauszt-regénye, a Sorstalanság Dániában is többé-kevésbé ikonikus mű. Aztán ott van a sokat fordított Márai Sándor, Szabó Magda és persze a kortárs magyar fikció nagymestere, a négy éve sajnálatosan elhunyt Esterházy Péter, akinek nevét Dániában is sokan ismerik. Mindenki tudja, a zene milyen fontos a magyar társadalomban. Liszt Ferenc és Bartók Béla talán a legismertebb zeneszerzők, de meg kell említenünk a Kodály-módszert, ami az UNESCO szellemi kulturális örökségének részévé vált néhány évvel ezelőtt. A filmekről se feledkezzünk el! A Mephistóval 1982-ben Oscar-díjat nyert Szabó István és a Saul fiával frissebb sikert aratott Nemes László neve jól cseng Dániában is. Végül, de nem utolsósorban ott van az egyedi művészfilmjeiről ismert Tarr Béla.

Vannak arra utaló jelek, hogy a világjárvány nem erősítette, inkább gyengítette az országok közötti együttműködést. Optimista az EU jövőjét illetően?

Muszáj optimistának lennünk! Mindig. Az európai együttműködés tette lehetővé, hogy állampolgárok közös evakuálását megszervezzük számos országból. Az északi országok együttműködése rendkívüli volt ezen a téren. Európa jövőjét nézve – beleértve a közös erőfeszítéseket, hogy támogassuk azon európai partnereinket, akik gazdaságilag jobban megszenvedték a járványt – képtelen vagyok mindezt nem pozitív fényben látni.

Milyen művészeti alkotás gyakorolt önre legutóbb mély hatást? Lehet könyv, film, zene vagy bármi egyéb…

Magyarországi tartózkodásom idején rácsodálkoztam a magyar irodalom gazdagságára. A legmélyebben Déry Tibor Niki – Egy kutya története című regénye érintett meg, amely egyszerű és csendes leírása annak, hogy egy pár miként válik a kommunista rezsim áldozatává, majd hogyan sikerül túlélniük ezután. Mindezt egy befogadott kutya szemszögéből meséli el. Az első mondat így szól: „A kutya egyelőre névtelenül, 1948 tavaszán tolakodott be Ancsa Jánosék háztartásába.”.

Fotó: Dán Királyság Nagykövetsége

Megjelent: 2020. augusztus