Rubén Fernandez Aguirre: a zenei örökség díjjal kitüntetett védelmezője

A Bilbaóban született Rubén Fernández Aguirre zongoraművész énekeseket kísér a világ különböző színpadain és fesztiváljain. Mariola Cantarero spanyol zenész szerint ő a legénekesebb zongorista, Berna Perles spanyol szoprán pedig jobb énekesnek érzi magát, amikor Aguirre kíséri zongorajátékával. Idei tavaszi–nyári koncertprogramjában a spanyol, az osztrák és a francia közönség mellett a budapesti publikum is láthatta, láthatja. 2010-ben Ópera Actual-díjat kapott az opera iránti elkötelezettségéért és a műfaj presztízsének növeléséért.

Aguirre Félix Lavilla, majd Wolfram Rieger tanítványa volt, s Bécsben és Münchenben is tanult, ahol énekesek kíséretére szakosodott. Pályája elején Spanyolországban az énekeszongorista szakma (vagy ahogyan Fernandez szereti megfogalmazni: „az énekes-zongoraművész alakja”) nem volt túl ismert. Ez viszont egyáltalán nem ingatta meg a pályaválasztásban, sőt. „Olyasvalaminek szenteltem magam, amit tanulmányaim során senki sem értett, hiszen az oktatásban a szólisták vannak a középpontban, de nekem soha nem volt szándékomban szólistának lenni. Életem kalandját hozta, és óriási büszkeséggel tölt el, hogy ezt a szakmát választottam” – idézte fel egy spanyol lapnak adott interjúban 2022-ben.

Napjainkra, amikor már bő húsz év szakmai pályafutás van Aguirre mögött, elmondható, hogy az élet igazolta ifjúkori döntését, hiszen olyan énekesekkel dolgozik, mint Carlos Álvarez, David Alegret, Ainhoa Arteta, Ismael Jordi, Ainhoa Arteta, María Bayo, Isabel Rey, Lisette Oropesa, Carmen Solís és Berna Perles.

Rubén Fernandez már kiskorában is szorosan kötődött a zenéhez és a kórusvilághoz: „A zene mindig is segített abban, hogy kapcsolatba lépjek másokkal. A kedvenc hangszerem messze az emberi hang, pedig zongorista vagyok.”

Lavillához nagyon erős személyes emlék köti: amikor először játszottak együtt, egykori mestere így szólt: „Elengedhetetlen, hogy sok énekessel dolgozz együtt, hogy alkalmazkodni tudj minden helyzethez, minden hanghoz, minden hangszínhez és hangerőhöz, minden személyiséghez, hisz' ettől leszel más”. Rubén Fernández – úgy tűnik –, megszívlelte a tanácsot, hiszen ez idáig több mint negyven művésszel dolgozott együtt.

A spanyol színházak és fesztiválok mellett fellépett a bécsi Staatsoperben és a Musikvereinben, az olasz, pesarói Rossini Operafesztiválon (ROF), a moszkvai Csajkovszkij-teremben, a prágai Smetana-teremben, a zürichi Operaházban, a lisszaboni Gulbenkianban, a bulgáriai Szófia Hallban, a szöuli Arts Centerben, a Szlovák Rádió épületében (Pozsony), a New York-i Carnegie Hallban, a montevideói Teatro Solísban (Uruguay), a Buenos Aires-i Usina del Artban és a Centro Cultural Kirchnerben (CCK). Résztvevője volt továbbá a savonlinnai (finn) és a bregenzi (osztrák) fesztiválnak, valamint koncertezett a mexikói Guadalajarában és Álamosban, Dubajban, Damaszkuszban (Szíria), Algírban (Algéria) és Budapesten, a Magyar Állami Operaházban is.

Az Operalia nevű, Plácido Domingo által alapított operaének-verseny hivatalos zongoristája, továbbá a bilbaói (Spanyolország), logroñói (Spanyolország) és bogotái (Kolumbia) nemzetközi énekversenyek zsűritagja.

Diszkográfiájában tizenöt album szerepel: Pedrell: Songs (2024); Los Cisnes en Palacio (2023); Carneriana (2022); La seduizone (2020); Reflejos (2020); Ametsetan: Basque Songs (2019); Granados: Songs Integral (2017); Live La Monnaie (2017); Ensueños (2016); Canciones en la Alhambra (2014); Antón García Abril: Canción Espagñola de Concierto. Volumen 1 (2013); Antón García Abril: Canción Espagñola de Concierto. Volumen 3 (2013); Antón García Abril: Canción Espagñola de Concierto. Volumen 5 (2013); A L’ombra del Iledoner – Poesía de Tomàs Garcés (2013); Retrato Melódico (2000).

Aguirre, akinek a zene jelenti élete központi elemét, misszióját a következőképpen fogalmazza meg: „Úgy gondolom, a zenészek egyik kötelessége zenei örökségünk védelme.” Annak, hogy ő ezt híven teszi, mi sem ékesebb bizonyítéka, mint a számára odaítélt Ópera Actual-díj.

És ami a terveit illeti: „A 2013-ban elhunyt egykori mesterem, Félix Lavilla és a 2008-ban elhunyt zongorista, Miguel Zanetti tiszteletére egy nap szeretnék létrehozni egy Lavilla-Zanetti nevű alapítványt, hogy minden évben ösztöndíjat biztosítsunk egy erre a szakmára specializálódni vágyó személynek. Ilyen nem létezik Spanyolországban, és szeretnék segíteni ennek megvalósításában.”

Nyitókép: Rubén Fernandez Aguirre (fotó: Michal Novak)

Lásd még:

„Modern, még akkor is, ha már klasszikusnak tekintik” – Interjú Eugenia Eirizzel, Antonio Gades özvegyével, a Gades Alapítvány létrehozójával

FestClásica, a szervezet, amely összehozza Spanyolország legjelentősebb fesztiváljait – Hiába volt a kultúra mindannyiunk menedéke a Covid-járvány alatt, a cégek erre szánt támogatása mégsem nőtt