A jövő kulturális turizmusa

Egyre többen tesszük fel a kérdést: milyen turisták leszünk a 2020-as Covid-19-időszak után? Mint minden elemzés esetében, érdemes most is szegmensekről vagy turisztikai termékekről, termékcsoportokról beszélni, hogy valóban érvényes megállapításaink lehessenek. Jól körülhatárolható a kulturális látogatók fogyasztói köre, amely sokszínű abban az értelemben, hogy klasszikus, lassú, elmélyülő, ugyanakkor aktív, felfedező, sőt trendi turisztikai csomagokra is nyitott. 

Egyértelműen látszik a közelmúlt bezárásaiban megfogalmazott hazai és nemzetközi szakmai véleményekből, hogy már most felelősen gondolkodunk, és szeretnénk az egész szektort így elképzelni, sőt pozicionálni. A korábbi intenzív és féktelen turisztikaitermék-fogyasztásunkat visszafogottabbra – részint az anyagi lehetőségeink és vásárlóerőnk miatt is – és átgondoltabbra hangoljuk, így felkészülten érkezünk a vizitálásra kiszemelt desztinációkba. 

A kulturális látogatóra eddig is jellemző volt a tudatos tervezés, de hogy ezentúl mennyi, vagy mennyivel több időt töltünk egy-egy helyen, azt bátor vállalkozás lenne megmondani. Mivel egyelőre rövidebb távolságokra lépünk ki földrajzi értelemben a megszokott és már kissé unalmas kényelmi zónánkból, a szolgáltatói oldal számíthat arra, hogy akár több napra elegendő attrakciót választunk. Erre számos, már most versenyt hirdető vagy vezénylő kulturális turisztikai célpont buzdít is bennünket, készülve arra, hogy kevesebb vendéggel, de azok hosszabb idejű tartózkodásával számoljon. 

Azok a városok, régiók, amelyek a tavaszi időszakot felkészülésként tudták értelmezni, folyamatos online marketingtevékenységet végezve, ígéretes megoldásokkal rukkoltak elő, azonnali előfoglalásokat realizálhattak, azon egyszerű oknál fogva, hogy az épp a kényszerűségből képernyő elé szorult vendég orra előtt jelent meg a pozitív üzenetű ajánlat. 

A helyi értéket őszinte és felszabadult rácsodálkozással leszünk képesek feldolgozni azáltal is, hogy érthető üzenetet kapunk. Ez nem pusztán a szlogen, egy jól eltalált hívószó vagy egy ráncfelvarrott, jobb esetben egy teljesen új, már jövőtudatos arculat, hanem –  ezek mellett –  az információk, a látogatói útvonalak és az erőforrások, kapacitások tervezése. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy most aztán jobban meg is nézzük, hol kapunk valódi és nem a rövid távú újragazdagodás vágyától fűtött, színvonalas szolgáltatást!

A menő kulturális desztinációk a karanténban sem feledkeztek el a helyiekről. Alapvető szempont és egyre erősebb már, hogy a desztinációt és szolgáltatásait elsősorban a helyieknek mutassuk meg, ne kizárólag a messziről érkezőknek. Ebből a szempontból sem állja meg a helyét az itthon használt „turisztikai desztináció menedzsment”, mert nem csak turistákról, hanem a hely teljes életközösségéről van szó. A fogadó társadalom olyan közösséget, olyan értékvilágot képes megőrizni és megmutatni a ma új típusú látogatójának, – aki szintén egy társadalmat képvisel –, amely nem csak érdekes, egyedi és eredeti, hanem a kölcsönös tanulásban is érdekelt. Ha egy fogadó közösség magas szinten edukált, képzett, legalább a látogatókkal közvetlen kapcsolatba kerülő rétege folyamatos tréningeken vehet részt, akkor képes úgy átadni kincseit, eseményeit, hogy abban személyes és szívélyes törődést tapasztal a messzebbről érkező is. 

A legértékesebb valuta, amely most a krízis közben is képes felértékelődni, nem más, mint a tartalom. Azok a kulturális turisztikai szolgáltatók, akik a leginkább bezártabb napjainkban is beengedtek bennünket a back-stage-re, érdekes történeteket osztottak meg arról, hogy hogyan készülnek egy újfajta világra és kihívásokra, a nyitás pillanatára várva, milyen marketing- vagy felújítási, termékfejlesztési megoldásokkal operáltak, biztosan sikerre számíthatnak már az első hónapokban is. Az a vállalkozó, akinél azt tapasztalhatja a vendég, hogy alternatív útvonalakon jár, olyanokon, amelyek a leginkább az igényeit szolgálják, sőt alkot is, mert az attrakció bevonja a fejlesztésbe vagy akár a kommunikációba is, sokkal népszerűbb lesz, mint az, aki a fáradt termékkel, vagy szolgáltatással áll elő. A következő számokban majd olyan desztinációkat mutatunk be, amelyek a jövő-tudatos menedzsment és kommunikáció újonnan megalkotott, öt-szempontú rendszerében elhelyezhetők. 

A legértékesebb valuta, amely most a krízis közben is képes felértékelődni, nem más, mint a tartalom. Azok a kulturális turisztikai szolgáltatók, akik a legbezártabb napjainkban is beengedtek bennünket a back-stage-re, érdekes történeteket osztottak meg arról, hogy hogyan készülnek egy újfajta világra, a kihívásokra, a nyitás pillanatára várva, milyen marketingmegoldásokkal vagy felújítási, termékfejlesztési ötletekkel álltak elő, biztosan sikerre számíthatnak már az első hónapokban is. Az a szolgáltató, akinél azt tapasztalhatja a vendég, hogy alternatív útvonalakon jár, olyanokon, amelyek a leginkább kielégítik az igényeit, sőt, alkot is, mert az attrakció bevonja a fejlesztésbe vagy akár a kommunikációba is, sokkal népszerűbb lesz, mint az, amelyik fáradt termékkel vagy szolgáltatással áll elő. 

A következő lapszámokban olyan desztinációkat mutatunk be, amelyek a jövőtudatos menedzsment és kommunikáció öt szempontú rendszerében elhelyezhetők. 

Bódis Gábor