Campfilm

Megalkuvás nélkül

A társadalom peremére szorult emberek, menekültügy, civil kérdések, sorsok, történetek, az ország olyan arcának bemutatása, amit azoknak is észre kellene venniük, akik nem gyakran néznek a körúton túlra. Dokumentum- és nagyjátékfilmek, hazai és nemzetközi sikerek. A Campfilm tizenkét éve része a magyar filmgyártásnak. Szerencsénkre.

„A lényeg, hogy az alkotónak ne csak anyagi biztonságot nyújtsunk, de időt is. Legyen tere, lehetősége és ideje, hogy úgy és addig dolgozhasson a filmjén, amíg az valóban jó lesz. Képviseljük a film érdekeit a finanszírozók és a forgalmazók felé, hogy a végeredmény olyan legyen, amire mindannyian büszkék lehetünk” – a Campfilm esszenciáját és fő törekvéseit az egyik alapító, László Sára producer fogalmazza meg. Tizenkét éve indították útjára a Campfilmet két volt osztálytársával, Gerő Marcellal és Dobos Tamással. A kezdeti években főleg dokumentumfilmjeikkel kerültek be a köztudatba, bár szándékuk szerint nem csak e műfajban szerettek volna filmeket készíteni. (Igaz, Sárához mindig is inkább a doku állt közelebb.) Az indulás után pár évvel szűnt meg a Magyar Mozgókép Közalapítvány, dokumentumfilmre pedig könnyebben kaptak támogatást nem állami és nem feltétlenül filmes forrásból.

Tudatosan építkeztek, az elsők között voltak, akik a filmjeiket nemzetközi színtérre vitték: járták a fesztiválokat, keresték a támogatás és a forgalmazás külföldi lehetőségeit. A szoros nemzetközi kapcsolat ma is több filmjükben tetten érhető: Nagy Dénes új filmje, a Természetes fény magyar, francia, német és lett közreműködéssel készül. Ugyanakkor a szintén most készülő Ultra (rendezője Nagy Viktor Oszkár) kizárólag magyar finanszírozásból, a Nemzeti Filmalap támogatásával valósul meg. „Nem minden film esetében hasznos a külföldi finanszírozás. Mindig a filmből, a témából indulunk ki, nem feltétlenül az a cél, hogy külföldre gyártsunk, efféle célból soha nem csorbulhat a tartalom” – magyarázza Sára.

A Campfilmnél alkotói filmek készülnek, olyanok, amelyek, ha különbözőek is, van, amiben nagyon hasonlítanak: mindegyik alkotás erőteljesen tükrözi rendezője kézjegyét. Például Gerő Marcellét, aki a dokumentumfilmet is szinte játékfilmként készít, alaposan felkészülve, tudatosan eltervezve mindent, időt hagyva a szereplőknek, bizalmi kapcsolatot kiépítve, ami nélkül filmjei nem lennének annyira őszinték és bensőségesek, mint amilyenek. Vagy Nagy Dénesét, aki előszeretettel dolgozik amatőr szereplőkkel. „A casting folyamata hosszan elhúzódik, Dénes alaposan megfontolja, kivel dolgozik együtt, végül pedig hagyja, hogy a szereplők saját személyisége is alakítsa a filmet, visszahasson a forgatókönyvre. Törekszünk rá, hogy a filmjeinket mélység és kidolgozottság jellemezze, és producerként minden segítséget megadjunk ehhez a rendezőknek.”

A szakma és a közönség pedig értékeli mindezt, számos külföldi és hazai díjat nyertek, sikeresen szerepeltek a legrangosabb nemzetközi fesztiválokon. A tapasztalat szerint kiemelkedő karriert azok a filmek futnak be, ahol az alkotónak van ideje elmélyülten foglalkozni művével. Mint például a Káin gyermekei, Gerő Marcell 2014-es filmje esetében, amelyen négy éven át dolgoztak.

Tizenkét év terméséből kedvenc filmet kiemelni lehetetlen. „Mindig az a film foglalkoztat, amin éppen dolgozunk, most a dokumentumfilmek közül Oláh Judit Tábor című alkotása, illetve Dér Asia és Haragonics Sári Egy nő története című filmje. De erős nosztalgikus érzés fog el, ha korábbi filmjeinkre gondolok, például a Két világ köztre, a Káin gyermekeire, a Másik Magyarországra, a Lágy esőre, hogy csak néhányat említsek a sok közül. Eleinte producerként szinte minden forgatási napon jelen voltam a helyszínen, együtt éltem a helyiekkel, filmjeink szereplőivel. Kicsik voltunk még, megtehettük. Ma már jóval nagyobb a Campfilm, a produceri munka természetszerűen jobban szétválik az alkotóitól” – mondja Sára, aki persze nem panaszként említi mindezt. Jól összefoglalja, mitől is olyan különleges a Campfilm: szerelemprojekt minden alkotás, minden film, ami végül a mozivászonra, a tévéképernyőre kerül.

szerző: Hardi Judit

fotó: Babos Tímea

Ha további információra kíváncsi a Campfilmmel kapcsolatban, látogasson el a honlapjukra.

Megjelent: 2019. április