Interjú Anunciada Fernández de Córdova-val, Spanyolország magyarországi nagykövetével

A kultúra a diplomácia egyik legfontosabb eszköze

A járvány a kulturális életet is teljesen feje tetejére állította, és lehetnek tartós hatásai, de Anunciada Fernández de Córdova bízik abban, hogy előbb-utóbb újraindulhatnak az élő programok. Interjú a budapesti spanyol nagykövettel.

Írt verset a járvány kitörése óta?

Számomra ez a legalapvetőbb önkifejezési forma, így elég sokat írtam, verset és prózát egyaránt. Amikor leülök az asztalomhoz, sosem tudom, mi sül ki belőle, vagy írok-e bármit egyáltalán. De akkor is odaülök. Úgy emlékszem, a Nobel-díjas spanyol író, Camilo José Cela mondta egyszer azt, hogy az ihletnek munka közben kell utolérnie az embert. Az ihlet ugyanis nem gyakori vendég, így fontos, hogy amikor mégis meglátogat, készen álljunk a fogadására.

Nyomot hagy a frissen született írásain az a tény, hogy különleges időket élünk? 

Hatalmasat fordult velünk a világ, és a változások egy része tartósan velünk maradhat. A válságnak szerintem van egy olyan olvasata, hogy a természet odacsapott az asztalra, és azt mondta: elég! Ez az élmény rám és a szövegeimre is hat, de nem szoktam közvetlenül beépíteni a valós történéseket. Azokat épp eleget látjuk a tévében és az újságokban, én valami személyesebb szemszöget próbálok találni az íráshoz.

Diplomataként viszont nyilván szorosan követnie kell a híreket is… 

Természetesen. Készületlenül ért minket a válság, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének pozitív következményei is. Például megmutatta a telekommunikáció hatékonyságát a gyakorlatban. Ezt az interjút is online csináljuk, és a diplomácia nagy része is átállt a videokonferenciákra. Ez bizonyítja, hogy nem kell mindig elutazni vagy dugókban ücsörögni egy-egy találkozó miatt.

A kulturális események is kénytelenek voltak az online térbe költözni, már amit egyáltalán meg lehetett tartani. Ebből a virtuális programkínálatból mennyi maradhat a válság után? 

A színház, a mozi, a koncertek és egyéb élő események nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben, így lassan, de biztosan vissza fognak térni. A nagykövetségünk is számos programot szervez, és amikor csak tudunk, együttműködünk magyar intézményekkel.

Tehát nemcsak íróként, de nagykövetként is fontosnak tartja a kultúrát? 

Mondhatjuk, hogy van némi elfogultságom a kultúra irányában, de diplomatafejjel gondolkodva is meggyőződésem: a kultúra a diplomácia egyik legfontosabb eszköze. Messzebbre és mélyebbre hatol, mint más ágazatok, és rengeteget segít abban, hogy két nép jobban megérthesse egymást. Ezért mi is széles kulturális palettát igyekszünk biztosítani: A Cervantes Intézetnek is számos programja mellett például ott volt a Spanyol Filmhét, amit az Uránia mozival közösen szerveztünk, a Műpában megrendeztük tavaly a Spanyol Fiesta koncertet, a Katona József Színházban pedig García Lorca egyik darabját segítettük színre vinni. Az irodalomra nagy hangsúlyt fektetünk: szeptemberben a Janus Pannonius-díjat egy spanyol költő kapta, és ennek kapcsán irodalmi párbeszédet indítottunk három spanyol és három magyar író között. Mindezek tetejében Spanyolország lett volna a budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, és a Sziget Fesztivállal is folytatni szerettük volna a tavaly indult, virágzó együttműködésünket, de ezeket a rendezvényeket lemondták a járvány miatt. Sok tehát a bizonytalanság, de optimista vagyok, hogy előbb-utóbb újraindulhatnak az ilyen programok.

Azt követik, mennyire népszerű a spanyol nyelv Magyarországon?

Egyre népszerűbb. Sokat dolgoztunk azon, hogy a spanyolt is vegyék föl az általános iskolában választható nyelvek közé. Nem indokolatlan, hiszen több mint ötszázmillióan beszélik világszerte, az angol és kínai után az internet legtöbbet használt nyelve is. Ezek a számok elég nagy súlyt adnak neki.

Ahogy utalt rá, a spanyol nemzeti kultúra mellett ott van ez a sokkal nagyobb spanyol nyelvű kultúrközösség. Önnek nagykövetként csak az előbbit kell képviselnie vagy az utóbbit is?

Szerintem a spanyol nagy ereje épp abban áll, hogy számos ország közös nyelvét jelenti. Ha belegondolunk, hatalmas fegyvertény, hogy többen beszélik Mexikóban vagy akár az Egyesült Államokban, mint Spanyolországban. Ezzel az amerikai elnökjelöltek is pontosan tisztában vannak. Teljesen természetes tehát, hogy a nyelvi közösségnek köszönhetően a budapesti Cervantes Intézetben is gyakran megfordulnak latin-amerikai nagykövetek. A nemzeti határok tehát itt egy kissé elmosódnak. A spanyol kultúrkört tágabb közösségnek tekintjük, amelynek a gazdagságát a változatossága adja, és amelyhez büszkén tartozunk. 

És melyik közösség erősebb: a spanyol, ahol a nyelv közös, de földrajzilag–politikailag eltérő, vagy az európai kultúra, amelyben ugyan nincs közös nyelv, de vannak közös politikai–kulturális kötelékek?

Biztos emlékszik arra a zavarba ejtő kérdésre gyerekkorából, hogy anyát vagy apát szereti-e jobban. Ez pont ugyanolyan. Spanyolország európai ország, ám közben nagyon erős nyelvi–kulturális kötelékei vannak Latin-Amerikával. A két kapcsolat különbözik egymástól, de mindkettőre erősen építünk. Nem a nyelv az egyetlen közvetítő eszköz, ott a zene, a film, a színház, de még az irodalom is átültethető. Ezért is helyezünk nagy hangsúlyt a műfordítás ösztönzésére. Ha megkérdeznénk egy spanyolt Magyarországról, elsőként biztos a kultúra jutna az eszébe, és ez fordítva is igaz. A kultúrába a gasztronómiát is beleértem, a spanyol konyhaművészet világhírű, így a világ minden részéről vonzza oda az embereket. A járvány persze ezt is felborította, de reméljük, helyreáll majd a rend!

És vajon milyen kulturális teljesítmény ugrik be egy átlag spanyolnak, ha azt hallja, Magyarország? 

Elsőre a népzenét mondanám, a magyar táncokat.

A magyar írókat lefordítják spanyolra?

Igen, Márai Sándor, Szabó Magda és még többen olvashatók spanyolul. 

Olvastam valahol, hogy kiskorában torreádor akart lenni. A nagyköveti munka is rejteget hasonló kihívásokat?

Természetesen, főleg egy ilyen rendkívüli helyzetben, mint amiben vagyunk. Amúgy nem vagyok nagy rajongója a bikaviadaloknak. A legnagyobb madridi bikaviadal-ünnepséget San Isidróról, Madrid védőszentjéről nevezték el. Egészen véletlenül két évvel ezelőtt épp május 15-én, San Isidro napján érkeztem Budapestre, hogy megkezdjem nagyköveti működésemet. Azzal szoktam viccelődni, hogy San Isidro napján kezdtem a torreádor-pályafutásomat Magyarországon. Ez persze csak egy játékos metafora.

Költőként azért nagy becsben tartja a metaforákat?

És a szójátékokat is. Néha gépelés közben az ember hibát ejt, és épp ez segíthet egy új jelentésárnyalatot felfedezni a szövegben, amire előtte nem is gondoltunk. Szeretem az efféle meglepetéseket. Leginkább a költészetben működik ez, amely a filozófiát egyesíti a zenével, végsőkig feszíti a nyelv adottságait, és minden lehetséges jelentést képes kipréselni a szavakból.

 

szerző: Jankovics Márton

Fotó: turizmusonline.hu

Megjelent: 2020. június