Interjú Békefi Gáborral, a Dreher Sörgyárak vezérigazgatójával

A malátaillat misztériuma

Ha íróasztala jobb oldalára pillant, Kolodko Mihály miniszobrainak makettjeit láthatja. Az egyik alkotás magát Dreher Antalt formázza, a másik dreheres lovakat egy mészkőhídon – ahogy a söröshordókat húzzák. De létrehoztak egy sörmúzeumot, volt már plakátkiállítás, a gyár történetét bemutató dokumentumfilm, és készültek ugyanerről szóló könyvek is. Békefi Gábor, a Dreher Sörgyárak vezérigazgatója azt mondja, sohasem a szponzoráció volt a cél, hanem hidat építeni egy 165 éves vállalat múltja és a mai kor közé.Értékeket mutatni. S minden, ami művészet, az ennek következményeként jelenik meg.


– Mi a dreheri hagyományt próbáljuk megélni – mondja –, amit úgy fogalmazunk meg, hogy „Drehertől Dreherig”. Fölfedezni, mi az, ami állandó érték volt a Dreher családban akkor, amikor a sörgyár létrejött. A régi világ dolgait átvenni, s megmutatni, ami ma is releváns. Részben magunknak, a kollégáknak, hogy lássák, miként működött egykor a gyár. S így növeljük elkötelezettségüket. Azon túl, hogy az egésznek van egy házon belül elért pozitív hatása, olyan anyagok keletkeznek, amiket meg tudunk mutatni a külvilágnak is. Nem azért csináljuk, mert szponzoráción keresztül szeretnénk hírnevet szerezni. Ez a működésünk része.

Nemrég sörgyári túrára hívták a népszerű gerillaszobrászt, Kolodko Mihályt, abban a reményben, hogy inspirálódik. Így is történt, és két miniszobrot készített önöknek. A szobrok híre pillanatok alatt komoly népszerűséget hozott a környéknek.
Rendszeresen járok a sörgyárba, még akkor is, ha home office rendszerben dolgozunk. Mióta a Kolodko-szobor kint van a sarkon, akárhányszor jövök, két-három autót mindig látok, emberek jönnek, fényképeznek. A gyári kultúra része a hagyomány, ami a söriparban nagyon fontos, hiszen több ezer évre tekint vissza, és a mi vállalatunk 165 esztendős. Nekünk magától értetődő, hogy továbbépítsük, amit örököltünk, a mi dolgunk, hogy azt a sok értéket, amit elődeink fölhalmoztak, megpróbáljuk továbbörökíteni. Például ilyen modern formában, mint a Kolodko-szobrok. Vannak pillanatok az életünkben, amikor a kreativitásnak, a művészeteknek nagyobb teret tudunk engedni. És ezen keresztül valamit létrehozni, ami talán hosszabb távon megmarad és képvisel minket.


Tehát a Dreherrel nem csak sört veszek, hanem a történelem egy szeletét,  gondolkodásmódot, filozófiát is– és mindezeknek nagyon jó kifejezési módja lehet a művészet.
Igen, ez pontosan így történik. Erre a legjobb példa a sörgyár 165 éves fennállásának tavalyi megünneplése. Ez sok dologban manifesztálódott. Dreher Antal posztumusz kőbányai díszpolgár lett, a címünk új nevet kapott: Dreher Antal út lettünk. Felújítottuk a szemben lévő épületet, ami egy 110 éves hordófejtő – és 30-35 esztendeje nem történt benne a világon semmi. Ez az épület ipari műemlék. Tavaly restauráltuk a középső részt, és egy múltat bemutató kiállítást tartottunk ott. Egy sokkal átfogóbbat is szerveztünk a régi múzeumunkban, készítettünk egy dokumentumfilmet, és volt egy tárlatunk régi plakátokból. Készült egy könyv a 165 éves történelemről meg egy „165 év, 165 minisztori” című kiadvány. Legnagyobb meglepetésemre Budapest-szerte telt házas könyvbemutatóink voltak. Készültek régi emlékeket gyűjtő, limitált darabszámú dobozaink is. Ettől ugyancsak erősödik a márka, illetve a vállalat hírneve. De nem a szponzoráció volt a cél, nem az, hogy kiállítást szervezzünk, hanem, hogy össze tudjunk gyűjteni dolgokat méltóságteljesen megünnepelni a jubileumot. A külső szemlélőnek így magáról pozitív képet kialakító gazdasági szereplőként jelenünk meg. És ez azért működik nagyon jól, mert hiteles. Kapcsolódik ahhoz a gondolatisághoz, amit ma is képviselünk. Azokat az értékeket, amelyek 165 év óta nem változnak. Ma divatszó a minőség iránti elkötelezettség, a fenntarthatóság, de az, hogy a Dreher család három generáción keresztül fenn tudta tartani a vállalatot, nem véletlen. A fenntarthatóság dinasztiákon keresztül felelősséget is jelent. Megfelelő nyereséget kell hozni, hogy a sör a jövőben is ott legyen a fogyasztóknak. Még akkor is, ha közben világháború dúl, akkor is, ha épp gazdasági világválság van.

Ha jól értem, abban hisz, hogy a kollégái munkahely iránti elköteleződése olyan teljesítményeket eredményez, amelyekkel meg tudják szólítani a fogyasztókat is.
Erről statisztikák garmadája létezik a világon. Ha egy vállalat képes elkötelezett dolgozói kört kialakítani, akkor annak kézzelfogható, javuló gazdasági eredmények a következményei. A kérdés, hogyan csinálja meg az ember. Egy nemzetközi vállalat részeként is 165 éves magyar vállalat vagyunk. Vannak nemzetközi márkáink, de alapvetően a belföldi márkáinkból élünk, amelyeket csak Magyarországon értékesítünk, és itt is termelünk. Ha megkérdezné a gyár 560 dolgozóját, szerintem 559 azt mondaná, azért is jár ide nagy szeretettel, mert érzi a levegőben a maláta illatát. Amikor főzzük a sört, akkor szagoljuk nyáron, szagoljuk a ködben – és ennek van egy hangulata, ami megfogja az embert. Mi egy 150-160 éves épületegyüttesbe járunk dolgozni. Ennek is megvan a maga különleges hangulata. A vállalati légkör, a kultúra meghatározó része a működésnek.

A gyár területén belül található Dreher Antal-szobrot egyelőre csak a munkatársak láthatják. Milyen hatása van?
Tudja, a sörgyár életének része, hogy a munkahelyi vezetők minden héten bejárják a területet, balesetvédelmi szempontból fölülvizsgálják. A múlt héten lefényképezték magukat Dreher Antal szobrának társaságában, s azt írták a fotó alá, hogy „csapatuk egy nem túl magas, ám erőteljes taggal bővült”. Ez nekem öröm, mert azt mutatja, őket is megihleti a szobor. Egy modern képzőművészeti alkotás is képes motiválni az embereket. Ha ők csapattagnak tekintik Dreher Antalt, akkor sikerült azt a 165 évet áthidalnunk, és a „Drehertől Dreherig” filozófia házon belül is él. 

Sörmúzeum, korhű épületfelújítás, plakátkiállítás, két kiadvány, dokumentumfilm, Kolodko-miniszobrok. Vannak további, hasonló terveik?
Van egy sor inspiráló gondolatunk, hogy mi mindenre lehetne használni a felújított épületet. Kiállítások, közösségi tér, ahol kulturális rendezvényeken keresztül élményeket tudunk adni. Mind magunk, mind a külsősök számára. De ehhez pénzre van szükség. Ez az év most nem segít az ambíciók kivitelezésében. 

Augusztus közepére tervezik – ha minden úgy alakul – a sörmúzeum megnyitását.
Ez a kiállítás más lesz, mint a korábbi, ami kronologikusan mutatta be a sör történetét. A mostanit tematikusnak terveztük – különböző témakörökkel. A modern kor fizikai elvárásait is kiszolgálja a megtört terekkel, így folyamatosan kanyarodni kell, s mindig új élmények, perspektívák jönnek szembe. Olyan helyeket is kialakítottunk, ahol szelfiket lehet készíteni, ahonnan posztolni tudnak a látogatók. Mindenütt QR kódok vannak, s minisztorikat helyeztünk el a képek alá. Akinek fölkeltette az érdeklődését, továbbolvashatja majd a részletes leírásokat.

Míg a bort a magaskultúrához kapcsolták, addig a sör sokkal inkább a nép italaként vonult be a köztudatba. Szeretnének-e ezen változtatni?
A söripar sok évtizeden át azt tapasztalta, hogy a borászat – megérdemelten – képes volt a borokat fölpozícionálni, a fine dining és a kultúra részévé tenni, s így egy magasabb minőséget tudott kommunikálni. A söripar megmaradt a hétköznapi, egyszerű pillanatokhoz társított alkoholnak. De úgy gondolom, a kraft sörökkel elindult egy dinamikus változás, ezek a magasabb minőségű étkezéshez ugyanolyan jól társíthatók, mint a borok. Mindemellett már mi is magas minőségű ízélményt nyújtunk, például a Dreher Sörvacsorákon, és az országos minőségi csapoltsör-programunkban is.

Amikor az íróasztalán lévő makettekre pillant, el szokott mosolyodni?
Már csak azért is, mert ez bizonyítja azt a sok mindent, amiről beszélgettünk. Hogy a művészet, a kultúra és a gazdasági élet összefügg. Ezek mind egymásra hatnak, oda-vissza. S közösen is. S mi azért vagyunk itt, mert van egy múltunk, ahonnan jövünk és van egy jövőnk, amerre tartunk. És a kultúra összeköti ezeket az időhorizontokat.

Szerző: Canjavec Judit

Fotó: Dreher

Megjelent: 2020. augusztus