Interjú dr. Szecskay András ügyvéddel

Főállásban ügyvéd, szabadidejében műgyűjtő

A Szecskay Ügyvédi Iroda elegáns belső terében a legtöbb falfelületen és polcon műalkotásokat találunk. Az iroda alapítójával és vezető partnerével, dr. Szecskay András ügyvéddel a kortárs művészet szeretetéről és támogatásáról beszélgettünk. 

A Parlament közelében található ügyvédi irodában már a bejárattal szemben egy kinetikus, vagyis mozgó szobor fogadja a belépőt. Nem véletlen a „reflektorfény”: Harasztÿ Édeske István „Lajforka” címre hallgató szobra volt Szecskay András egyik első szerzeménye, ezután kezdett el kortárs műalkotásokat gyűjteni. „Harminc évvel ezelőtt a Belvárosban sétálva betértem egy galériába, ahol éppen Harasztÿ Édeske István-kiállítás volt. Ott láttam először a műveit, és már akkor tudtam, hogy szeretnék tőle vásárolni valamit” – mondja. Az elmúlt évtizedekben további kortárs művek kerültek Szecskay András tulajdonába, az ügyvédi iroda tereit pedig akár egy kortárs művészeti galéria is megirigyelhetné: a szobrok és festmények külön világítást kaptak, és a legelőkelőbb helyeket foglalják el.

A munkahelyünkön található műveket nap mint nap látjuk, fontos szerepük van az életterünk kialakításában. Ön minek alapján választotta ki az iroda falain függő képeket és a polcokon levő szobrokat?
Harasztÿ Édeske István sokat segített már a kezdetektől: önzetlenül beajánlott jó néhány kortárs képzőművészhez, akikkel személyesen is megismerkedtem. Emellett egy képzőművész baráti körben is részt vettem, ahol két-három havonta tartottak nekünk műterem-látogatást. A vendéglátó művésznek minden alkalommal voltak kisebb darabjai, észszerű áron, amelyeket meg lehetett venni. Így jött össze az évek során a gyűjteményem kezdő része, majd természetesen szélesedett a paletta és más kortárs művészeket is megismertem. A személyes ismeretséggel és kötődéssel csak egy „baj” van: annyira szeretem az általam megismert művészek munkáit, hogy mindig hozzájuk megyek vissza, ahelyett, hogy más köröket vagy akár fiatalabb művészeket is megismernék. Vásárlásnál azt is nézem, hogy az adott műalkotás szerethető-e. Fontosnak tartom, hogy együtt lehessen vele élni, megfelelően el tudjam helyezni.

A művek elrendezésénél figyelembe vesz olyan szempontokat is, hogy egymáshoz hogyan viszonyulnak a térben?
Természetesen próbálok az egymáshoz való viszonyukra is figyelni, de semmi olyan tudatosság vagy tudományos alaposság nem figyelhető meg, hogy például geometrikus vagy figurális műveket rendszerezve, az azonosakat az azonosak mellett helyeznék el. Ahogy én amatőr módon érzem, hogy passzolnak egymáshoz, és tudom nézni őket együtt, úgy teszem őket egymás mellé. Gál András festőművész például különálló képekként készítette el a színes négyzeteket és téglalapokat, és nagyon tetszett neki, ahogyan egymás mellett elhelyeztem őket az asztalom mögötti falfelületen. Az emeleti előtérben Hencze Tamás, Mata Attila, Taubert László, Gaál József, Mazzag István, Barabás Zsófi és Ottó László alkotásai békésen megférnek egymás társaságában.

Az ügyvédi irodájuk honlapján a bemutatkozó szövegében a széles körű szakmai elismertség mellett azt is olvashatjuk, hogy kiemelten érdeklődik a zene, az irodalom és a modern művészetek iránt. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a kultúrafogyasztást?
Huszonötödik óra nincs és mégis van: későn fekvő vagyok, és amennyi idő a munka után marad egy napból, azt szívesen töltöm kultúrafogyasztással, hiszen ez teljes kikapcsolódást jelent nekem. Ahogy hazaérek, bekapcsolom a zenét, ami szól éjfélig: klasszikus zenét és jazzt nagyjából fele-fele arányban hallgatok. Kiállításokra sajnos nem olyan sűrűn jutok el, mint amennyire szeretnék, mert mire végzek a munkával, addigra általában már nincsenek nyitva a múzeumok. Koncertekre és színházba azonban rendszeresen járok, mivel ezek általában este kezdődnek. A barátaimat is gyakran hívom, hogy tartsanak velem a különböző előadásokra, ezért sokszor kultúrőrültnek hívnak, én pedig – ezt kiérdemlendő – „kultúrsokkolom” őket…

Honnan ered az életében a művészet szeretete? 
A kiindulópont többek közt annak köszönhető, hogy az ember milyen környezetben nőtt fel, a szülei mit szerettek, a tanárai mit mutattak neki, a többi már megy magától. Az iroda és a munkám mellett természetesen másodlagos a művészet, de igyekszem annyi időt rászánni, amennyit csak tudok. Nem mondanám, hogy mélységeiben ismerem a művészet világát – annyira semmiképp, mint aki egyetemen ezt tanulta vagy intenzíven ezzel foglalkozik –, de tájékozódom ezen a területen, és sokat olvasok utána az engem érdeklő részleteknek.

A kollégáihoz is megpróbálja közelebb hozni ezt az ön számára fontos világot? 
Ősszel rendszeresen szervezünk egy irodai kirándulást. Ha olyan helyre megyünk, ahol van a közelben valamilyen múzeum, kiállítás vagy akár egy művész szülőháza, akkor ezt mindenképp megnézzük. Év végén pedig van nálunk egy évzáró karácsonyi vacsora, ahol kihirdetjük, hogy ki hogyan teljesített az év során. A három legjobban teljesítő minden évben kap egy-egy Orosz István-grafikát, egy hozzá tartozó albummal együtt. Ezekből a grafikákból is van már jó néhány az iroda falain, bekereteztetve. Orosz Istvánt egyébként még diákkoromból ismerem: édesapja volt a magyar és latin tanárom a gimnáziumban Kecskeméten. Istvánnal később ismét találkoztunk Budapesten. Nagyon tehetséges és sokoldalú művésznek tartom. A honlapunkon is az ő grafikái láthatóak, bár nemsokára arculatváltásunk lesz, és akkor valószínűleg változik majd – a fiatalabb kollégáim szerint itt az ideje, hogy frissítsünk az irodai arculatunkon, beleértve a honlapot is.

Hogyan jelenik még meg az ügyvédi irodájuk mindennapjaiban a művészet? 
Egy nagyon hétköznapi példát mondanék: ha bennünket valaki felhív telefonon, és várakoztatóra teszik, akkor egy Bach-csellószvitrészlet szól. Fontos ez az üzenet. Széles körű külföldi kapcsolataink vannak, és itt, Magyarországon több nemzetközi szervezet eseményének mi vagyunk a házigazdái és szervezői. A legnagyobb ilyen rendezvény 2016-ban a közel százéves múltra visszatekintő, világméretű ügyvédi szervezet, a UIA (Union Internationale des Avocats) éves kongresszusa volt, amit Budapesten tartottak, közel ezer külföldi ügyvéd részvételével. A Zeneakadémia Baráti Körének is tagja vagyok, és a rendezvények szervezésbe is igyekszem bevinni ezt a szenvedélyemet: az UIA-kongresszus megnyitója a Zeneakadémián volt, a díszbeszédeket pedig azzal frissítettük, hogy a beszédek közt akkor fiatal, ma már elismert zenésztehetségek léptek fel.

Ügyfeleik közt vannak művészek is, vagy ez kevésbé jellemző?
Előfordulnak szerzői jogi ügyek, de a művészek vagy nem pereskedő természetűek, vagy más utakat találnak maguknak. A Budapesti Fesztiválzenekar Alapítványban és a Kecskemét Város Bozsó Gyűjtemény Alapítványban sok éve kuratóriumi tag vagyok, és őket rendszeresen segítjük jogi tanácsadással.

A művészek támogatása brandépítés szempontjából is fontos önöknek?
A Budapesti Fesztiválzenekart és az alföldi festő, Bozsó János hagyatékát kezelő kecskeméti Bozsó Alapítványt sok éve támogatjuk. Emellett időnként egy-egy művész albumának megjelenésébe is besegítünk, valamint bizonyos időközönként jótékonysági aukciókon is részt veszünk. Az ügyvédi irodánk életében tehát kiemelt szerepet kapnak a támogatások, de én nem szoktam ezzel dicsekedni. Nálunk a kultúratámogatás nem egy marketingeszköz.

Szerző: Szakszon Réka
Megjelent: 2020. augusztus