Interjú Kovács Andreával, a Let it be! art agency alapítójával

Az új technológiák új lehetőségeket teremtenek

 

Kovács Andrea, a művészet és technológia fúziójából születő projekteket népszerűsítő Let it Be! art agency alapítója. A Trafó Kortárs Művészetek Háza és a Zsolnay Fényfesztivál, valamint számos hazai eseménysorozat, fesztivál kurátoraként évek óta foglalkozik a különböző tudásterületeket összekapcsoló programok, kiállítások és workshopok szervezésével a több mint öt éve futó smART! sorozat és egyéb felkérések keretein belül. A koronavírus árnyékában beszélgettünk, még épp nem volt rendkívüli állapot, de már zártak a színházak és a kulturális intézmények.

 

Miként definiálja magát?

Ezt a kérdést, illetve azt, hogy mi szerepel a névjegyeden, én is gyakran felteszem a projektmenedzseri és moderátori székből. Hiszen manapság annyiféle tudásból áll össze az, amivel foglalkozunk, hogy nehéz gyűjtőfogalmakat találni. Kreatív menedzser és kurátor vagyok, talán ez a két szakmai terület fedi le leginkább a művészeti és üzleti szektort. A kurátori tevékenység – az én értelmezésemben – keretrendszert ad egy koncepció megalkotásához, de ugyanakkor erős gondolati szabadságot is jelent. A kreatív menedzsment pedig stratégiai építkezést jelöl, ahol a projektfejlesztési döntések meghatározott lépéssorrendben követik egymást. Maga a folyamat kreatív, de üzleti célokat is szem előtt tartó stratégia mentén haladó gondolkodást feltételez. Ezt a kettősséget kombinálom a különböző megbízások során. Pályám elején közönségkapcsolatokkal és PR-tevékenységgel foglalkoztam, később programszervezéssel, majd a kettő ötvözete lett egyre hangsúlyosabb a munkáimban.

Honnan érkezett, milyen tanulmányokat folytatott?

Humán oldalról jövök, ami a piaci szereplőket korábban talán jobban meglepte, mára viszont azt tapasztalom, hogy egyre inkább üdvözlik a humán gondolkodásmódot a gazdasági szektorok is. Sokszor hangsúlyozzák, hogy mennyire frissítő tud lenni az üzleti világban is a bölcsész-nézőpont és -szaktudás. A humán tudományok terén is újradefiniálási folyamat zajlik. Magyarnyelv- és irodalomtanári, bölcsész, illetve finn nyelv és kultúra szakos diplomával rendelkezem. Emellett az ELTE-n elvégeztem egy alkalmazott irodalom- és színháztudományi programot is, ami igazából elindított abba az irányba, amerre most haladok. Ezek a gyakorlati kurzusok ugyanis a valódi életről szóltak. A kulturális élet aktív szereplői komoly életpályával a hátuk mögött mutatták meg, miként lehet hasznosítani a mindennapokban a bölcsésztudást. Ami viszont leginkább befolyásolta, sőt megváltoztatta a gondolkodásmódomat, az a finn szak és az általa nyert észak-európai szemlélet. Ahogy az ember egyre jobban megismeri egy számára idegen kultúra mélységeit, úgy nyílik meg előtte egy új világ.

Említette, hogy Finnország és a finn nyelv sokat formált önön. Mit fed ez, és hogyan ápolja a finn kapcsolatait?

Finnországban az ottani kortárs művészeti múzeumban, a Kiasmaban – ami az itthoni Ludwig Múzeumhoz hasonló intézmény – gyakornokoskodtam először, majd egy mobilitási ösztöndíjjal részt vettem a 2021-ben nyíló Dance House Helsinki debütáló programsorozatának kialakításában. Az észak-európai országok nagyon tudatos stratégiai építkezést folytatnak, ami kiszámítható folytonosságot, következetes előrehaladási lehetőséget biztosít. A projekt, amiben 2013-ban dolgoztam, akkor még csak a pilot verziónál tartott, mégis igyekezett minél inkább beágyazódni a város és a saját szakmai területén, hogy mire majd élesben elindul, ezen a folyamaton már túl legyen. Ennek a tudatos tervezésnek a kreatív módozatait próbálom adaptálni az itthoni körülmények közé is, ami – valljuk be – nem mindig egyszerű. A hazai környezet nem az előre tervezhetőségben a legerősebb, de a tudatos építkezés nálunk is meghozza az eredményét.

Mikor kezdett a Trafóban dolgozni, és mi az a smART! sorozat?

2014-ben hívtak haza dolgozni, így lettem a Trafó Kortárs Művészetek Házának egyik programszervezője, ahol abban az időben csupa olyan izgalmas és új, mégis meghatározhatatlan műfajú produkció került műsorra, hogy saját sorozatnevet kellett kitalálni nekik. Olyat, ami segít orientálni a nézőket. Így indult el 2014-ben a smART!-program, majd 2015-ben a smART! XTRA interaktív prezentációs sorozat a technológiai innovációkat és a performatív műfajokat ötvöző projektek bemutatására.

Engem inkább a tartalmi része érdekel, hiszen olyan produkciók, amelyekben fontos volt a technikai háttér, a fény és a hang, eddig is voltak. A látványtervezői szakma nem most találódott ki. Miben mások ezek a produkciók? Arról szól ez a dolog, hogy megváltozott a technológia szerepe a kultúrában? S ha igen, hogyan?

Nem új keletű ez a hibrid szemlélet, csak máshová kerültek a hangsúlyok, és némileg változott az innovativitás fogalomköre. Mióta a hétköznapi élet részévé váltak a könnyen elérhető technológiai eszközök és az online tér, olyan új inspirációs és kivitelezési lehetőségek nyíltak, amelyekről korábban csak fantáziáltak a rendezők, a képzőművészek, a látvány-, a jelmez-, a fény- és a hang-tervezők. Az illúzióteremtés eszköztára lett más, ami által mindenki könnyedén kialakíthat egy saját vizuális nyelvet. A technológia pedig szükségszerűen új műfajokat – és akár névjegykártyákon szereplő új titulusokat – szül, mint például a performansz-installáció vagy az interaktív médiaművészeti alkotások. Lehetővé teszi, hogy a színpadi szereplők személyes jelenlétével egyenrangú szereplőnek érezd a fényt, a hangot és a különböző effekteket. Az viszont mindig is fontos lesz, hogy a kreatív gépezeteket az ember irányítja, a gondolkodó elme fogja őket össze. A kortárs művészet a fúziós irányok felé halad, az eszközök új platformokat teremtenek, új műfajok létrejöttét katalizálják. Ilyen az Internet Art, a Facebook Art vagy éppen az alkotói Instagram-profilok. Ha pedig most egy hosszabb időre a világ a képernyők mögé kényszerül, akkor nagyon valószínű, hogy a digitális felületeken és a gépekkel, szoftverekkel való alkotás nem csak inspiráló alternatíva lesz, hanem új irányzat.

Mivel foglalkozik a Let it Be! art agency?

Ez a saját ügynökségem, amit 2016-ban alapítottam. A névválasztás, mint mindig, fontos volt számomra. Egy mantra, hogy merjek kockáztatni és teret adni a kísérletező erőnek. A Let it Be! art agency fókuszában crossmédia projektek állnak. Az ügynökség művészeti produkciók és workshopok forgalmazása, közvetítése, kreatív koncepciók értékesítése és tartalomfejlesztése mellett különböző szakmaközi együttműködések kialakításával biztosít projektmenedzsmenti hátteret művészek és designerek számára. A látszólag egymástól távol eső szakterületek közös munkájára építő kreatív projektek elkötelezett forgalmazója és új ötletek megvalósításának kezdeményezője. Hiszek az élményalapú tanulás, a közösségi interakció és a szociális érzékenység erejében, és ezek elősegítésére fontosnak tartom a technológiai újítások használatának tudatosítását.

Kik a megrendelői? Hova szokott dolgozni?

A kreatív iparágak, a design és a művészet területéről érkeznek megrendelések, leginkább kulturális intézményekkel, nagykövetségekkel, múzeumokkal, galériákkal és fesztiválokkal dolgozom, de nagyon szeretném ezt a fúziós szemléletet a cégek és vállalatok irányába is kiterjeszteni, hogy új platformok és megjelenési formátumok születhessenek. A projektjeim érdekesek lehetnek akár egy-egy cég kreatív profiljának és kampányainak színesítésében, rendezvényeken kiállítható vagy virtuálisan megosztható formában is. 2017-ben a Finnagora az én kurátori koncepciómban megvalósult Aurora Borealis fényszoborral ünnepelte a Finland100 centenáriumot Budapesten, 2019-ben pedig Pécsett fókuszországként mutatkozhatott be – ezekre a megjelenésekre különösen büszke vagyok. Több alkalommal is dolgoztam már a Helsinkiben és a Berlinben működő Balassi Intézetekkel, jelenleg pedig Isztambulban látható a Deák17 Galériával közös Parallel Realities csoportos kiállításom.

Mi izgatja? A technológia, az újítás vagy a művészet?

A Let it Be! art agency nem egy klaszszikus értelemben vett közvetítő jellegű művészeti ügynökség, sokkal inkább katalizátorként működik, stratégiai lehetőségeket és együttműködéseket teremtve. Az okos emberek és a fúziók érdekelnek. Szívesen dolgoznék együtt kreatív reklámügynökségekkel, márkákkal és vállalatokkal, hogy segíthessem megjelenési stratégiájukat. Jó lenne, ha a videoművészetet népszerűsítő Loop Gallery kirakatgaléria akár kampányszerűen, akár hosszú távon megjelenhetne a városban alternatív kiállítótérként. Jó lenne, ha a smARTketing tematika mentén rendszeres megjelenést kaphatnának audiovizuális alkotók és fényművészek itthon és külföldön egyaránt. Kreatív formátumok mellé keresek üzleti partnereket.

 

Szerző: Jankó Judit

Fotó: Dömölky Dániel

Megjelent: 2020. április