Interjú Zatykó Péterrel, az Aegon Biztosító elnök-vezérigazgatójával

Az Irodalom Gyógyír

 

Másfél évtizede egy biztosítási cég felel az ország egyik legfontosabb irodalmi díjáért. Az Aegon teljes mellszélességgel támogatja a kortárs magyar irodalmat – többek között erről beszélgettünk Zatykó Péter elnök-vezérigazgatóval.

 

Melyik kortárs magyar író könyve fekszik az éjjeliszekrényén – mit olvas éppen most?

Általában több könyvet olvasok egyszerre. Kicsit hangulatfüggő, kicsit fáradtságfüggő az, hogy éppen mit. Most, mikor beszélgetünk, a világ épp a koronavírus-járvánnyal próbál megküzdeni. Hetek óta csak a krízishelyzet megelőzésén és biztonsági óvintézkedéseken dolgozunk a kollégáimmal együtt – home office-ban. Azt hiszem érthető, hogy ebben a szokottnál némileg feszültebb helyzetben az ember valami könnyedebb olvasmányra is vágyik. Persze Rejtő örök gyógyír az elkámpicsorodott lélekre, de ezúttal Fehér Boldizsár Vak majom című könyve nyújt könnyebbséget. Mosolyt gerjeszt, itt-ott nevetést, és közben el is gondolkodtat, de mindezt olyan kedves, simogató módon. Nem mondanánk meg róla, hogy „elsőregényes” író. Remélem, dolgozik már a következő könyvén, egy olvasója biztosan lesz. Mellette Fred Vargas (neve ellenére egy francia hölgyről van szó) Dermesztő hideg című krimijét olvasom, a nemzetköziség jegyében…

Tizennégy évvel ezelőtt alapították az Aegon Irodalmi Díjat. Változott azóta valamit a kezdeményezés?

A díj alapértékei és a független, szakmai szempontok érvényesülése a díj alapítása óta nem változtak. Büszkék vagyunk arra, hogy az induló lelkesedésből tizenöt évnyi komoly munkának és elkötelezettségnek köszönhetően az Aegon-díj mára a legnagyobb presztízsű szakmai díjjá lett. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy egy évben egyszer valakinek átadjuk a díjat, hanem egy sor más tevékenység is kapcsolódik hozzá. Ezeket igyekszünk minden évben felfrissíteni, hiszen tizenöt év elképesztően hosszú idő egy támogatói együttműködésre, szerintem hazánkban máig példa nélküli, hogy egy vállalat ilyen hosszú ideig vigyen egyfajta ügyet. Idén a jubileumi évforduló kapcsán felfrissítettük a díj arculatát, átalakítottuk a jelölés, valamint a kiválasztás menetét, a díj kommunikációját.

Miért épp az irodalom támogatása mellett tették le a voksukat 2006-ban?

Egyike voltunk annak a tíz vállalatnak, amelyik megalapította a Magyar Irodalmi Díjat, amikor ez megszűnt, kézenfekvő volt, hogy visszük tovább egyedüliként is. Kezdetben nem volt egyértelmű ez az elkötelezettség, ezért is lett művészeti díj. Úgy gondoltuk, hogy más művészeti ágakat is bevonunk majd, de technikai és erőforráskapacitási limitek miatt ez nem tudott megvalósulni, így maradtunk az irodalomnál.

Miért tartják fontosnak, hogy a forprofit szcéna támogassa a kultúrát, a művészetet?

Az Aegon számára alapítása óta fontos, hogy olyan célokat támogasson, amire relatíve kevesebb pénz jut, vagy ami alternatív megoldásokat kínál. Ez személyes elköteleződés egyfelől, de az anyacég is hozta magával ezt a kultúrát, értékrendet. Nálunk volt egy szabály arra, hogy a cég profitjának fél-egy százalékát kell/lehet támogatásokra költeni. A célok persze sokat változtak. „Jobb időkben” a kultúra és a művészet támogatása is belefért, válságok idején viszont inkább az üzleti folyamatokat közvetlenebbül segítő eseményeket tudtuk támogatni. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a kultúra nem járul hozzá az üzlethez, csak nehezebben kimutatható a hatása. Sajnos felmérésekből azt látjuk – és ez igaz a vállalat teljes CSR-tevékenységére is –, hogy ez az aktivitás kevéssé preferencia az ügyfelek részéről, amikor terméket vagy szolgáltatót választanak.

Mit adott az Aegonnak az Irodalmi Díj?

Nekem elsősorban olvasnivalót: minden évben kaptam egy „előszűrt” listát, hogy mit olvassak, mire érdemes odafigyelni. Rengeteg élményt, új ismeretséget is kaptam, hiszen a kortárs magyar irodalom legjobbjaival találkozhattam a díjátadókon. A kollégáim számára is legfontosabbak talán a személyes élmények és kapcsolódási pontok. Az eddigi tizennégy díjazott közül nagyon sokan megtiszteltek minket azzal, hogy eljöttek hozzánk beszélgetni, vagy közös programokon vettünk részt. Azt hiszem, mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy a legnagyobb presztízsű szakmai díj viseli az Aegon nevét, és tekintélyes írók veszik át a díjat. Az Aegon név a díjnak köszönhetően ma már nemcsak a biztosításban jelent garanciát a minőségre, hanem a kortárs irodalomban is.

Nem lehet könnyű egyet kiemelni, de mégis: mi a legkedvesebb emléke a díj eddigi életéből?

Számtalan személyes élményt adott számomra a díj, így nehéz belőle egy-egy mozzanatot kiemelni. Szívesen emlékszem vissza arra, amikor Grecsó Krisztiánnal udvari mászókát és csúszdát szereltünk egy beteg kisfiúnak. A legmerészebb akciónk talán a Sziget Fesztiválon volt, ahol irodalmi kincsvadászatot rendeztünk: száz könyvet rejtettünk el a szigeten, és a megtalálók újabbakat kaptak az éppen aktuális rövid listánkról. A legviccesebb esetről az egyik kisfilmünkből értesültem: a kollégáim egész álló nap az állítólag éppen betegeskedő Oravecz Imrét keresték a falujában, hogy megmondják neki, ő kapja az Aegon Díjat, ő viszont csak estére ért haza. A legkedvesebb az első díjátadó volt: a kollégáim rettenetesen izgultak azon, milyen lesz a díj szakmai fogadtatása, mit szól majd az irodalmi közeg ahhoz, hogy egy biztosító irodalmi díjat alapított. Nekem ugyan a második volt az első, hiszen 2007-ben jöttem vissza az Aegonhoz, de én is valami hasonlót éltem át, hiszen számomra teljesen új társadalmi közegbe csöppentem.

A díjról nem a cég, hanem szakmai zsűri dönt. Az Aegon kollégái milyen szinten vesznek, vehetnek részt az irodalmi díj életében?

A díj odaítélésekor fontosnak tartjuk, hogy kizárólag szakmai szempontok érvényesüljenek, ezért a kezdetektől fogva nem szólunk bele a zsűrizésbe. Számos program, esemény kapcsolódik a díjhoz, amelynek a kollégáink is ugyanúgy részesei lehetnek, ahogyan bárki: részt vehetnek fesztiválokon, filmvetítéseken. Ezen túl igyekeztünk teljesen exkluzív lehetőségeket is adni a kollégáinknak, hogy érezzék a támogatással járó előnyöket: házi könyvtárat működtetünk a shortlist-re került könyvekből, nyereményjátékokat indítunk, könyvajánlókat szerkesztünk nyári szabadság idejére vagy karácsonyra, beszélgetéseket, dedikálásokat szervezünk, sőt, olyan is volt, hogy meghívhatták otthonukba a díjazott szerzőt egy baráti beszélgetésre.

A díj alapításakor célkitűzésük volt többek között az irodalom, az olvasás népszerűsítése. E téren célt értek?

Ambiciózus célt tűztünk ki magunk elé, amibe rengeteg energiát és erőforrást tettünk az elmúlt másfél évtizedben. Nemcsak mi, hanem a velünk együttműködő partnereink is ugyanúgy részesei ennek a munkának. Tizenöt évvel ezelőtt szinte egyedül voltunk, akik irodalmi díjat adtak ki, ma már sokan követnek bennünket. Ezt mindenképpen sikerként könyveljük el. A kortárs irodalom népszerűsítése olyan cél, amit egy vállalat önmagában nem, csak együttesen, a szakma és a támogatók összefogása mellett érhet el.

A Díjon túl óravázlatokkal is népszerűsítik az adott írót és a kiemelt művet. Hogy látják, működik a fiatalok bevonása, szívesen fogyasztanak kultúrát, kortárs irodalmat?

Szerintem a fiatalokat sok mindenbe be lehet vonni, „csak” meg kell találni a megfelelő mozgatórugót. Annyi inger éri őket, hogy ez persze nem egyszerű, de alapjáraton van bennük egy természetes kíváncsiság, érdeklődés a világ dolgai iránt, illetve keresik önmagukat is benne. Éppen ezért hisszük, hogy szükség van a kortárs irodalom tanítására, hiszen ez a világ sokkal közelebb van a diákokhoz, róluk szól, az ő kérdéseikre ad választ, jobban segíti őket eligazodni a világban. Saját környezetemben tapasztalom, hogy azokkal a kötelező olvasmányokkal, amiket nekünk vagy a szüleinknek tanítottak, nem lehet a XXI. század gyerekeit megszólítani. Mi a saját eszközeinkkel próbálunk segíteni abban, hogy nyitott, a világ dolgait értelmezni tudó fiatal nemzedék nőjön fel. A Magyartanárok Egyesületével és a Magyar Irodalomtörténeti Társasággal együttműködve tancsomagokat készíttettünk középiskolai magyartanárok számára, így a legnagyobb kortárs szövegértelmezési feladatgyűjteménnyel rendelkezünk, amely ingyenesen letölthető a díj honlapjáról. Úgy láttuk, elsősorban a tanárokat kell segíteni abban, hogy biztosan nyúljanak a kortárs művekhez.

Az Irodalmi Díjon kívül jelen van az Aegon mindennapi életében a művészet, a kultúra?

Az Aegon irodáiban világszerte van valamilyen művészeti kollekció, a legnagyobb természetesen az anyacég hágai irodájában, ezek általában kortárs művészek munkái. Ebből a gyűjteményből két installációt kaptunk ajándékba, amelyeket a székházunk központi részeiben állítottunk ki. A neves holland művészettörténész által kiválasztott alkotások nemcsak az Aegon-márkát szimbolizálják, hanem különböző aspektusok mentén inspiratívak, kiolvasható belőlük az egyensúly, a részek egységessége és a kapcsolódás a minket körülvevő világhoz.

Erre talán nem válaszolhat, de egy próbát megér: mit lehet tudni az idei díjazottról?

Szigorú titok övezi a díjazott kilétét, egészen a díjátadóig. Sokszor még nekem sem mondják meg a kollégák, hogy ki kapja, percekkel a sajtótájékoztató előtt tudom meg.

 

Szerző: Hardi Judit

Megjelent: 2020. április