„Összekötjük az embereket”

A FinnAgora idén ünnepeli fennállásának tizenötödik évfordulóját. Az intézet vezetőjével, Cita Högnabba-Lumikeróval beszélgettünk a kulturálisbrand-építés kihívásairól.

Mi az első pár tulajdonság, amire gondolnom kellene, amikor meghallom a „Finnagora” szót?

Mi annak örülünk, ha egy modern, előretekintő kulturális intézet jut eszébe, amely egyszerre fókuszál arra, hogy kitapintsa a jövő kulturális trendjeit, valamint arra, hogy megtalálja a kreatív ipar és az innovatív ágazatok dolgozóit és leendő döntéshozóit. Ezt a törekvést helyezzük a középpontba idén is, amikor a FinnAgora alapításának tizenötödik évfordulóját ünnepeljük. Ennek részeként szervezünk egy nagyobb konferenciát, ahol finn és magyar vállalkozók mesélik majd el sikertörténeteiket, és persze azokat a kihívásokat, amikkel a siker felé vezető úton szembesültek. Mert ha nem beszélünk a problémákról, a megoldásokat sem tudjuk feltárni.

Az üzlet és a kultúra itt szerves egységet alkot, pedig sokan elválasztják ezt a két világot egymástól: egyik oldalra sorolva a komoly és fajsúlyos témákat, mint a politika vagy gazdaság, a másikra pedig a művészeteket, ahol sokkal kisebbek a tétek.

Folyamatosan keressük a legérdekesebb embereket, ötleteket és értékeket a kultúra területén, de közben tisztában vagyunk azzal, hogy a pénzt és a munkalehetőségeket az üzlet biztosítja. Országonként kicsit különbözik a helyzet, Magyarországon például elképesztően fontos az autóipar, ugyanakkor az ambiciózus fiatalok itt is tömegével költöznek a nagyvárosokba, hogy új világokat és értékeket teremtsenek. Ennek a folyamatnak pedig a kreatív iparágak jelölik ki az irányát. Önnek például hány barátja él a kreatív iparból? Mert az én környezetemben rengetegen, pedig már nem számítok fiatal lánynak. Van egy friss kutatás, aminek eredményét minden döntéshozónak meg kellene ismernie. Ebből kiderül, hogy Európában hétmillió ember, vagyis a népesség három százaléka dolgozik a kreatív iparban. Ez számottevő része a gazdaságnak.

És mik a kulturálisbrand-építés legnagyobb kihívásai a XXI. században?

Egy igazán erős brand-et nehéz felépíteni és könnyű lerombolni, tehát egyszerre kell innovatívnak és óvatosnak lennünk. Ha ugyanis a brand-edet elveszíted, mindenedet elveszíted – ezt az összes vezető tudja. Egy fatális hiba nemcsak a márkát teszi kockára, de azt a bizonyos státuszt is, amit az jelent. Közben fontos belátni, hogy a brandépítés nem sprint, hanem hosszútávfutás. Ez nem olyan, amit egy-két év alatt felépíthet az ember. Az alapját mindenképp értékeknek kell képezniük. Nekünk is van egy írásban lefektetett stratégiánk, amit ötévenként megújítunk. Mindössze pár oldal, mégis kulcsfontosságú, hogy leírjuk, mert világosan akarjuk látni, mik a céljaink és hol tartunk a megvalósításukban.

Mondana egy célkitűzést?

Legutóbb például leszögeztük, hogy az ötéves ciklus végére az egyik legerősebb és legelismertebb kulturális intézetté akarjuk tenni a FinnAgorát Magyarországon. Az ilyesmit nem könnyű mérni, mégis fontos igazodási pontot jelent. Azt is tudjuk persze, hogy az általános célok mit sem érnek konkrét programok nélkül. Mert a FinnAgora brand-jét végső soron nem a papírra vetett stratégia határozza meg, csakis az, amit megvalósítunk belőle.  Van egy testületünk, amely kétévenként összeül, hogy megvitassa a terveket és az elért eredményeket.

Nem nyomasztó a felelősség, hogy a teljes finn kultúrát képviselniük kell Magyarországon?

Ez alapértelmezett része a munkánknak, de nem éljük meg teherként. Művészeket, kulturális szakembereket, új eredményeket és feltörekvő tehetségeket helyezünk az előtérbe, és ebben nagy szabadság rejlik. Van egy finn kifejezés: „veteen piirretty viiva”, valahogy így lehetne lefordítani: „vonal a vízben”. Ehhez tudnám hasonlítani a munkánkat, mert egy vízbe húzott vonalhoz hasonlóan az általunk követett terület is állandó mozgásban van. Ha például azt látjuk, hogy az embereket a finn iskolák érdeklik nagyon, ebben a témában szervezünk programokat.

Tehát alkalmazkodnak a magyarok érdeklődéséhez?

Természetesen. Nemzetközi távlatokban gondolkodunk, de nincs értelme olyan programokat szervezni, amikre csak a kollégáink járnának el. A Nokia ismert szlogenjét kölcsönvéve, mi sem akarunk mást, mint „összekötni az embereket”.  A finn–magyar kulturális kapcsolatok komoly hagyománnyal bírnak, egészen a XIX. századig nyúlnak vissza. Mi idén még az eddigieknél is intenzívebben koncentrálunk majd a fiatalabb generáció elérésére. Nem könnyű feladat, mert minden nap számtalan program verseng a fiatal felnőttek figyelméért. Egyre célirányosabbá kell válnunk, ha fel akarjuk kelteni az érdeklődést.

Gondolom, ebben a közösségi médiának is komoly szerep jut.

Ezen a téren eléggé eredményesnek bizonyultunk. A New York-i és a londoni után mi vagyunk a harmadik leglátogatottabb finn kulturális intézet az interneten. Ez is a brandépítés részét képezi. Meg akarjuk mutatni, hogy Finnország egy modern ország, amely élen jár a XXI. századi kommunikációs technikák alkalmazásában. Magyarország szerencsére bővelkedik az ehhez szükséges szakemberekben, Budapest pedig egy lenyűgözően dinamikus város. Tehát ilyen szempontból is jó helyen vagyunk, mert hatalmas a verseny ezen a téren.

Erre az évre milyen terveik vannak?

Az első projekt a finn filmnapok lesz, amit már nyolcadik alkalommal rendezünk meg, aztán jön a konferencia, amit korábban említettem. Tervezünk egy happeninget, amivel a fiatal nők érvényesülését támogatnánk olyan kulturális műfajokban, amelyekben  hagyományosan férfiak dominálnak, mint a techno vagy a stand up comedy. Ezen fellép majd az egyik gyakornokunk is, aki aktív DJ, de Finnországból is hívunk meg fellépőket – többek között egy nő stand up komikust. És ezek még csak a tavaszi programok.

Nagyon nyitottan kezelik a kultúra fogalmát. Az is a FinnAgora küldetésének része, hogy megmutassa, a kultúra átszövi az életünk minden területét?

Egyszerűen elfogadjuk azt a tényt, hogy a kultúra nem csak koncertek szervezéséből áll. Egy jó koncert csodálatos, de rengeteg izgalmas programunk zajlik a hangversenytermeken kívül. Az oktatás témáját sem engedjük el. 2017-ben tartottunk egy nagy konferenciát az iskolai digitalizációról, tavaly pedig ötven tanárnak segítettünk kijutni Finnországba egy tanulmányút keretében, hogy bepillantást nyerjenek az ottani iskolákba. Még nincs pontos tervünk, de idén is folytatjuk ezt a vonalat.  A téma azért is aktuális, mert hamarosan egy új magániskola nyílik Budapesten, ami finn módszertannal dolgozik majd. A módszertan mindig kulcsfontosságú tényező. Nemrég láttam egy fantasztikus dokumentumfilmet Kodály Zoltánról, aki a XX. század első felében fektette le módszerét – amely azóta is folyamatosan változik, gazdagodik, meghódítva a világ számos országát, többek között Finnországot is. A magyarok gyakran fel sem fogják, mekkorára nőtte ki magát. A finn oktatásban is hasonló potenciál rejlik, világszerte ismert és alkalmazott brand-dé vált.

Nemi egyenjogúság, oktatási reform, menekültválság… Nem félnek hozzányúlni az ennyire átpolitizált témákhoz? 

A világ tele van eltérő véleményekkel, és mi szilárdan hiszünk a párbeszédben. Olykor egyszerűbbnek tűnhet figyelmen kívül hagyni a másik álláspontját, de a világot akkor is a dialógusok viszik előre. Ez persze sosem direkt politizálást jelent. Nem feladatunk, hogy beleszóljunk a magyar közéleti vitákba, de szeretnénk hozzájárulni a közös gondolkodáshoz, és akár a legégetőbb témákban is izgalmas felvetésekkel és szempontokkal tágítani a párbeszéd terét.

Ha több információt szeretne megtudni a FinnAgoráról, látogasson el honlapjukra.

Megjelent: 2019. február