A pincéből a tündöklésbe száz évet várva

Vendégszerzőnk, a Nordconn HR-tanácsadó cég alapítója és egyik vezetője, Renfer Péter ebben a cikkben Hilma af Klint svéd festőművész rejtélyes és tanulságos történetét eleveníti meg.

A Stockholm melletti Solnából startol és száz év múlva New Yorkban, a Guggenheimben szerez örökkévalóságig tartó világhírt. Néha úgy alakul, hogy egy művész korábban érkezik, mint ahogy a világ be tudja fogadni. Végül elhalványul emléke, vagy ünnepelt sztár lesz belőle, megmondhatatlan. Hilma af Klint és életműve könnyen lehetett volna az enyészeté. Ő ennél okosabb volt, és olyan türelmet gyakorolt, amiből ma művész, vállalkozó és bárki más is meríthet.

Forrás: Nordconn Kft.

A Stockholm melletti Solnából indul a történet…

Mióta üzleti utaim miatt rendszeres ingázó lettem Stockholm és Budapest között, idő kellett ahhoz, hogy rátaláljak valamire, ami nagyon közel volt mindvégig. Valahogy minden stockholmi negyednek megvan a hangulata. Solna egy kisváros a nagyvárosban, a svéd főváros északi részében. Itt lakom, amikor üzleti útra érkezem a skandináv országba. Autóval öt perc a központtól, metróval kilenc. A svéd főváros minden negyede egy kis miliő. Bármelyikben simán ellaknék öt-öt évet, és hagynám átragadni magamra a türelmet. Vagy ahogy a svédek mondják, a lagomot. Nem fázni kell, csak érzékelni a hideget.

Felismerés és szerelem egy hétvége alatt

Egy októberi reggelen a Strandvägen egyik kávézójának teraszán üzlettársammal beszélgetünk. Októberhez és reggelhez képest a váratlan tizennyolc fokos svéd hőségben váltjuk éppen a világot meg, úgy három mondatonként. Így szoktuk. Az ismerős városi zaj ma csöndesebb, mintha mondani akarna valamit: ti most rátaláltok egy kincsre, amire nem figyeltünk eléggé.

Úgy adódott, hogy tőlünk pár száz méterre Hilma af Klint „De tio största” (A tíz legnagyobb) című kiállítása nemrég nyílt meg. Hilma művészetének csúcsa, tíz hatalmas kép 1907-ből, amely a gyerekkortól az öregkorig fedi le az emberi életet, mindegyik szakaszról két képben. Ezen kívül még száz más alkotás, dicséretnek beillő válogatás. Kicsit úgy éreztem, mintha a Metallica eljönne hozzám, hogy eljátssza a Master of Puppetst a nappalinkban, vagy Maria Callas kopogna be, hogy elénekelje néhány kedvencét, és megy is tovább, mert siet. De hagyjuk is a hasonlatokat.

Hilma af Klint A hattyú című sorozatból származó művei a Moderna Museet Malmöben, 2020. (fotó: Helene Toresdotter/Moderna Museet/artblart.com)

Meg se idd, indulunk!

A gyorsasági kávézásból az utunk a három megállóra lévő Moderna Museet-be vezet. A helyszín önmagában egy ajándék, most nem ezért jöttünk. Korai érkezés, azonnal sorra kerülünk. Ugorjunk vissza néhány évtizedet a történelemben. Hilma af Klint svéd festőnő, 1862-ben született. Ösztöndíj gyanánt műtermet kapott a Svéd Királyi Művészeti Akadémiától. Pályája elején a festőművészet lehető legkonkrétabb területén lett profi: izmokat, csontokat, tájképeket, portrékat festett, illusztrációkat készített. Jómagam egyébként nem vagyok a „fő művek” híve, mivel az egész élet és munkássága maga egy fő mű. Minden részében szükséges és csak együtt teljes. Mindenesetre a művei, amiről a világ – jóval később – megismerte, ezután jöttek létre.

Hilma af Klint: A láthatatlan festése, Serpentine Gallery, London, 2016 (forrás: serpentinegalleries.org)

Láthatóvá tenni a láthatatlant

Hilma baráti körének meghatározó társasága volt a „De Fem” (Az Ötök). A közös szeánszokon szellemeket idéztek és a túlvilággal tartottak kapcsolatot. Úgy érezte, hogy a spirituális világ vezetői „Höga mästare” (Nagymesterek) felkérték arra, hogy mutassa meg az élőknek, amit ő jobban lát. Meggyőződése szerint kezét egyenesen a spirituális világ vezette, úgy alkotott. Akkoriban az absztrakt művészet még éppen csak alakult, ahol a meghatározó művésztársak karrierje is éppen csak sarjadt (Mondrian, Kandinszkij).

Nem egy megszokott ajándék születésnapra

Halála előtti perceiben azt kérte, hogy a képeit legalább 20 évig még ne állítsák ki. Bár egész életét végigkísérte a küzdelem, hogy művészetét megértsék, ez haláláig nem tudott bekövetkezni. Egyszerűen túl korán érkezett. Festményeit és naplóit unokaöccsére, Erik af Klintre hagyta. Hosszú évekig az alkotások egy pincében vártak, majd a dobozokat 1960-ban felnyitották, és a Moderna múzeumnak adták, de érdekes módon a múzeum nem tartott rá igényt. 1970-től Erik a Hilma af Klint alapítvány számára ajándékozta a képeket, amelyeket először 1980-ban láthatott meg a közönség. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy 2019-re az életmű a New York-ban, a Guggenheim spirális épületében látogatói rekordot dönt meg, hatszázezer vendéggel.
Vajon mit érzett volna Hilma, ha látja, hogy a Guggenheimet hatvanéves korában így köszönti fel?

Enteriőr Hilma af Klint Paintings for the Future című kiállításáról (fotó: David Heald/artportal.hu)

Spirálok, struktúrák és üzenetek

Hilma spiritualista és festő az absztrakt művészet úttörője volt. Művészetében egyesíti a dualitásokat: spirituális és anyagi világ, jó és rossz, férfi és nő. Vallás és tudomány. Az üzeneteket geometrikus és szabálytalan formák adagolásával alkotja meg. Festményein a spirituális és fizikai világot átmenet nélkül ábrázolja. A kék szín és a liliom reprezentálja a nőit, a sárga és a rózsa a férfit. A spirál a növekedés szimbóluma, az U betű a léleké, a W az anyagé.

Forrás: Nordconn Kft.

Kapcsolódás az üzleti élethez – alapvető gondolatok a türelemről

Néha kell egy momentum, egy történés, egy ív. Egy pillanat, amikor „beakad” valami. Talán engem is szellemek vezérelnek. Vagy nem. Hilma üzenete az, amit a mai üzleti világban magam is alapelvnek tartok. Az érzelem és a ráció egyensúlya. Páros dolgok. Gáz és fék. Drive és mérték. A döntésekben az az alázat, hogy ne legyünk szerelmesek egy rózsaszín képbe, hanem érveket is tegyünk mellé. Ugyanígy, ne csak logikával érveljünk, hanem a humán szempontoknak is adjunk teret. Megértettem valamit, amit magam is élek, ettől tudtam azonosulni.

Mai üzleti világunkban igen sűrű jelenség, hogy cégvezető, marketinges, vállalkozó, termékfejlesztésben dolgozó szakember, startup cég „szerelmes” a saját alkotásába. Kitalál, létrehoz valamit, és elhiszi, hogy ha saját magának tetszik, akkor másnak is fog. Anélkül tárja közönség (vevők) elé a megoldást, hogy előtte körbenézne, várható-e rá kereslet, és vajon hány ember életét segíti, könnyíti? Míg a világtörténelemben ma messze a legegyszerűbb véleményt, akár tömegek véleményét kikérni, ezzel a lehetőséggel igen kevesen élnek.

Az üzleti életben (is) fontos az a fajta alázat, hogy létező, vagy létrehozható igény mentén kezdjünk hatalmasat invesztálni új megoldások fejlesztésébe. Hogyan lehet arra ráérezni, a piaci igény időben egybeesik-e az ajánlott üzleti megoldással? Nem könnyű, de valahol ez a lényeg.

Hilma af Klint: Group X, No. 1, Altarpiece, 1915, az Altarpieces (Oltárképek) sorozatból (fotó: Albin Dahlström, the Moderna Museet, Stockholm)

„A dolgok akkor vannak, amikor lenniük kell.”

Náray Tamás türelemre tanító szavai ezek. Véleményem szerint éveket igényel, mire az ember átérzi. Hilma egész életén át ezt kereshette, és vállalkozott, próbálkozott, tesztelt, finomított. Átfogó, koherens, strukturált, szervezett és minőségi életművet hagyott ránk, akár egy-egy darabját, akár munkájának egészét nézzük. Magam is ezt a komplettséget keresem, azzal együtt, hogy sokáig megfogalmazni sem tudtam igazán.

És mi a folytatás?

Természetesen az északi országba látogatónak kötelező feladat a kiállítást megnézni, és a 2022-es „Hilma”-film is egy szerethető darab, azzal együtt, hogy a kompakt sztori érdekében néha máshogy alakulnak a dolgok a filmben, mint valóban alakultak. Illetve ajánljuk még a 2019-ben készült dokumentumfilmet is (Beyond the Visible – Hilma af Klint).

Nyitókép: Renfer Péter (forrás: Nordconn Kft.)