„Ha elkezd izgatni egy forma, muszáj megcsinálnom”

Maholányi Gabriella közel húsz éve foglalkozik kerámiával. Az agyaggal való 2002-es randevú szerelem volt első látásra. Munkái, azaz a MirCeramic kerámiák között vannak egyedi magastüzű és rakutárgyak: ékszerek, órák, vázák, tálak, szobrok és megannyi más. Alapító tagja a 2007-ben életre hívott Szentendrei Keramikusok Egyesületének.

Boldogsággal tölti el, hogy az anyagba szilárdított „lélekrezdülései” bekerülnek más emberek otthonaiba, miáltal szépséget és örömöt vihet az életükbe.

Szívügye az állatvédelem, több menhelyet és szervezetet támogatott már tárgyai felajánlásával. Például egy, a Takeaway Dogs által indított jótékonysági aukción ötvenhétezer forint gyűlt össze a madarasi Mini Menedék javára.

Kutyájával, Rumlival (fotó: Tóth Artin)

Maholányi számára elemi fontosságú az egyediség s az a szüntelen játék, melynek során új tárgyak jönnek létre. Ehhez kísérletező kedvre és türelemre egyaránt szükség van. Fantasztikus anyagnak tartja az agyagot, hiszen egy masszakupacból formálódik, majd megszületik valami, ami addig nem létezett: „Amikor az ember a kezébe veszi az agyagot, úgy érzi, valamilyen ősi tudáson osztozik, és elementáris erővel elkezd benne működni valami nála sokkal hatalmasabb, ami rajta keresztül kifejezésre jut”.

Legnépszerűbb szobra: a Meditáló

Mint mondja, az alkotási folyamatban, a teremtésben csak a saját korlátoltságunk szab határt, s ő éppen ezeket a korlátokat igyekszik magában lebontani. „Az agyag az a médium, amin keresztül meg tudok nyílni, meg tudom magam mutatni. A tárgyakkal újra és újra megfogalmazom, valamiképp újjászülöm magam.”

Gabriella szeret az emberi formából kiindulni, egyalakos és többalakos kapcsolódásokat kifejező szobrokat is készít, de előszeretettel formáz meg madarakat, halakat és más állatokat is. Az egyszerű formákat részesíti előnyben, ugyanis általuk tud egységet és harmóniát kifejezésre juttatni.

Számára nincs mindig éles határ a kerámiatárgyak és a szobrok készítése között, keresi az ember és a tárgy összekapcsolásának lehetőségét. Volt már olyan, hogy egyszer csak lába nőtt egy órának, vagy emberi testet kapott egy váza. Zenélő figurákat ábrázoló szobrai esetében az ember és hangszer viszonyának kifejezése izgatta.

Tárgyaiból, illetve az egyesület más alkotóinak műveiből több alkalommal szerveztek kiállítást: Szentendrén a MűvészetMalom 2006-ban és 2007-ben látta vendégül, a Frei Kávézó és a BIG pedig 2009-ben állította ki tárgyait. Szülővárosán kívül a budapesti Zikkurat Galériában (2008) és Leányfalun a Közösségi Házban (2007) találkozhattunk alkotásaival. Az utóbbi bő tíz évben az egyesület alkotói már nem rendeztek tárlatot, a tagok inkább a megélhetésre koncentráltak.

„Valójában addigra kiderült, hogy szép meg jó kiállításokat rendezni a munkáinkból, de ha jól tudom, konkrét eladása senkinek nem származott belőle, így a lelkesedés alábbhagyott ezen a téren...” – meséli.

Tekintettel arra, hogy Gabriella számára a kerámiázás az első perctől kezdve a szerelem kategóriájába tartozott, nem akarta, hogy ezt a tevékenységét a pénzkeresés motiválja. Ennek érdekében megtartotta eredeti, angoltanári szakmáját is – például a karantén időszaka alatt is nagyobb részben arra a másik lábára állt.

Úgy véli, valószínűleg minden keramikus álma, hogy azt adja el, amit megálmodik és megalkot, de a piac nem éppen így működik, amin a Magyarországon oly népszerű bizományos rendszer sem segít túl sokat. „A mai világban jó, ha sok mindenhez értesz, amennyiben a saját kreatív vállalkozásodat akarod vinni. A fotózástól kezdve a weboldalkészítésen és keresőoptimalizáláson keresztül a már-már szemérmetlen önmenedzselésig. Ez utóbbiban, azt hiszem, elég gyengén teljesítek, mindig kicsit bizarrnak éreztem, hogy az általam készített dolgokat reklámozzam” – mondja.

Többször dolgozott olyan megrendelésre, amelyben a vevő a megvásárolandó tárgyban a saját személyes történetét is látni kívánta. Készített már mosdótálakat, egyedi kerámia étkészleteket, tükröket, ékszereket is.

Szerencsére konkrét megrendelés esetén is sok tekintetben szabad kezet kapnak a művészek. Így volt ez a hajdúszoboszlói Aqua Palace-ban lévő koralloszlop készítésekor is: a technikai adottságok és a téma kötöttsége mellett a kivitelezés módjáról saját maguk dönthettek.

Jelenleg nagy élvezettel készíti egy új, helyi gasztroudvar étkészletét, továbbá a szentendrei műhelye melletti bemutatóterme kialakításán dolgozik. A helyi piachoz közeli elhelyezkedésnek köszönhetően szombat délelőttönként a kapukat is kitárva várja a látogatókat, akik ilyenkor többnyire egy-egy munkafolyamatba is betekinthetnek.

Gabriella ősztől újra tervezi workshopok szervezését, mert azt látja, hogy egyre több embert vonz ez a médium, és jó érzés másoknak is megadni a lehetőséget, hogy kicsit belemerülhessenek a kerámia csodálatos, sokszínű világába.

Fotó: Tóth Artin

További információk, képek: ITT és ITT.

A nyitóképet Tóth Artin készítette.