„Itt sosem lesznek az elsőkből utolsók”

Szakdolgozatból született önadaptáció. Felnövéstörténet. Márfi Márk Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Családja Vas megyei pulykafarmján írta meg azt a kendőzetlenül őszinte szöveget, amelyből nagy sikerű monodráma készült TELIK – Egy óra az életedből címmel. A fiatal férfi vallomása a felnőtté válásról, családról, szülő–gyerek kapcsolatról trilógiává bővül, a TELIK után hamarosan érkezik a sorozat második darabja, a LASSAN, amelyben Für Anikó lesz a partnere. Márfi Márkkal beszélgettünk. 

A TELIK alapja a szakdolgozata. A LASSAN szövege azonban már nem volt része annak a munkának. Hogyan kapcsolódik a trilógia második része az elsőhöz, miként alakult a történet?

A TELIK eredetileg nem a nagyközönségnek íródott. Sőt! Csupán az egyetemi tanáraimnak, akik előtt meg kellett védenem a szakdolgozatomat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2020-ban. Egyszerűen és talán szokatlan módon egyszavas, szerény címet adtam az írásnak: Istálló. Az előadást viszont szerettük volna új címmel játszani. A TELIK sokatmondó, többletjelentéssel bíró szó. 2024-ben elnyertük vele a Szemle Plusz legjobb előadásnak járó Közönségdíját, és túl vagyunk a hatvanadik előadáson.

Márfi Márk a TELIK című előadásban (fotó: Dudás Zoltán)

Két éve dolgozom – gyakorlatilag minden nap – azon, hogy a LASSAN megvalósulhasson. Korábban nem voltam aktív a projekt menedzselés, produkciós vezetőség területén, viszonylag „friss hús” vagyok a pályán, így nem tudom, egyszerűbb volt-e valaha független színházi előadásokat létrehozni, de most kicsit sem az. Kockázatot vállalunk, de bízunk a nézőkben. Hiszünk benne, hogy ahogyan a TELIK, úgy a LASSAN is megtalálja a közönségét. A két dráma kapcsolódik egymáshoz, de nem feltételei egymásnak. Önállóan is megállják a helyüket, bár komplexebb képet kap, aki mindkettőt látja. A sorrend mindegy.

Korábban is három részben tervezte megosztani történetét a nézőkkel? 

Menet közben alakult a trilógia gondolata. A TELIKen nem szerettem volna változtatni, mert egy egészet képvisel a kezdetektől. Pedig közben történt egy s más az életemben. Ezek miatt született meg a LASSAN. Ugyanakkor nem szerettem volna mindent ebbe a második előadásba sűríteni. Manapság annyira gyorsan jutunk hozzá a kikapcsolódás különböző módjaihoz, így a kultúrához is, hogy sokszor észre sem vesszük, mit élünk át, csak az a lényeg, hogy kipipáljuk, megkapjuk, gyorsan, azonnal történjen meg…  Ezáltal értéket vesztünk. Nem akartam, és őszintén szólva talán nem is tudtam igazán lekerekíteni a történetet a LASSAN végén. Hisz’ nincs is vége. Így született meg a TOVÁBB szövege. A TELIK utáni kötetlen közönségtalálkozót – amely iránt az utóbbi körülbelül harminc előadás óta egyre nagyobb az érdeklődés – egyfajta második felvonásként kezelem, ahol már a nézők is aktívak. A LASSAN esetében is ez a terv: az előadás után lesz lehetőség elemezni a látottakat, beszélgetni, gondolatokat megosztani. S aztán majd, reméljük, hamarosan jöhet a záró epizód, a TOVÁBB – és azután is létrejöhet hasonló együttlét a közönséggel. Szépen, lassan haladunk. Nem sietünk. Anélkül is gyorsan telik.

Az alkotók a LASSAN olvasópróbáján

Most, hogy hamarosan színpadra kerül a LASSAN, a TELIK lekerül a repertoárról, vagy aki korábban nem látta, elcsípheti még az előadást?

Elcsípheti. Remélem, még sokáig elcsípheti. A terv, hogy a két darab – illetve idővel a trilógia mindhárom része – egyszerre futhasson. Az előadások kiegészítik egymást, bízom benne, hogy aki többször megnézi azokat, újabb és újabb összefüggéseket fedez fel a történetekben. Törekvésünk, hogy egymást követő napokon is látható legyen a TELIK és a LASSAN. Később, egy hétvége keretében pedig akár a TOVÁBB is. 

Mikorra tervezi a harmadik rész bemutatóját?

A független színházak képlékeny helyzete miatt sajnos nincs konkrét, kitűzött cél, de nem szeretném, hogy újabb négy év teljen el, mint ahogyan történt az első és második rész bemutatója között. Áhított álom a 2025/26-os évados bemutató, de ehhez támogatókra van szükségünk. A pályázati lehetőségek enyhén szólva csekélyek. Tendenciában gondolkodom, egyesével emelem a tétet. A TELIK monodráma, egy fiú szerepel benne. A LASSAN kétszereplős, egy anya és egy fiú kapcsolatát mutatja be. A TOVÁBB történetében már hárman, egy apa és egy testvérpár – két fiú – lesznek a színpadon.

Für Anikó és Márfi Márk

A LASSAN előadásban Für Anikó alakítja az anyát. Hogyan találtak egymásra?

Ancsával egy vizsgafilmben dolgoztunk együtt. Hamar elindult kettőnk közt egy fesztelen, értékes beszélgetés, szóba került a TELIK és az akkor még készülő folytatás. Szerette volna elolvasni, majd miután ez megtörtént, felhívott, hogy szívesen megcsinálná velem a darabot. És most csináljuk. Remélem, erről később még mesélhetek.

Szabadúszó színészként mi a tapasztalata, hogyan lehet a művészetet üzleti szempontból is fenntarthatóvá tenni?

Hittel. Nézőkkel és elhivatottsággal. Kitartással és rengeteg belefeccölt, befektetett energiával. Jó kapcsolatokkal, bizalommal, szerencsével, támogatókkal és alázattal. Csak ennyi. 

Für Anikó, Bagossy Júlia és Márfi Márk

Az előadás létrejöttét támogatta a YAMA ART csapata is. Hogyan alakult ki a kapcsolat Hindiné Ódor Mónikával és lányával, Fatimával? 

A YAMA ART csapatával Balogh Máté András, az Art is Business elnöke révén ismerkedtem meg. Első láthatatlan kapocs a „vasmegyeiségünk” volt. Egyre többet tudtak meg a projektről, és bizalmat szavaztak nekünk. Fatima megnézte a TELIKet, majd egyeztettünk egy időpontot, amikor egy videóinterjú keretében részletesen is kifejthettem nekik a terveimet. Eme videó linkje elérhető az Instagram-fiókom „bio”-jában. [Márk oldala ITT érhető el – a szerk.]

Mit gondol, 2025-ben mi a színészek számára a legnagyobb kihívás abban, hogy művészetük köré életképes üzleti modellt építsenek?

Kihívás? Csak az van! A legnagyobb? Talán a komplexitás. Egyben látni az egész folyamatot, a rejtett dolgokkal is tisztában lenni, mert kívülről nézve egyszerűnek tűnhet egy monodráma, vagy egy kétszereplős előadás megvalósítása, de mindig akad meglepetés. Segít, ha van önbizalom is, de önmagában szerintem édeskevés, sőt adott esetben számomra ellenszenvessé is válhat. Újra ki kell emelnem az alázatot is, amit, ha felfedez a leendő támogató, nagyobb eséllyel vág bele a közös projektbe. Hiszen, ha a jó alapanyag párosul a fent említett tulajdonságokkal, akkor van remény. Hogy van-e ebben biznisz...? Hát, azt hiszem, a független színház világa sohasem lesz egy Wall Street. De ne is legyen! Az ilyen daraboknak nem a haszon a lényegük, hanem az, hogy fennmaradjanak, utazzanak, eljussanak a közönséghez és ott hassanak.

Ha például egy cég megveszi az előadást és ezáltal a munkatársak olyan élményben részesülnek, amelyről később beszélgethetnek a kávészünetben, az aranyat érhet. Az élmény közelebb hozza őket egymáshoz. Ugyanígy működik ez egy faluközösségnél – vagy bármely csoportnál. Ha közönségtalálkozó és/vagy foglalkozás is társul az eseményhez – mint például a TELIK elsősorban diákoknak szóló komplex színházi nevelési verziója esetében –, azzal még értékesebb programot kínálhatunk.

Hogyan látja, milyen a fenntartható független színház 2025-ben? Miként tud igazán jól segíteni az, aki szeretné támogatni a színművészek munkáját?

Nem tudok általánosságokban beszélni. Sohasem tudtam és nem is szeretem. Meg talán nem is tisztem ez. A konkrét dolgokban hiszek. El kell jutni a közönséghez, ez fix. És ha jó a darab, akkor előbb-utóbb eljut hozzájuk. A TELIK sem telt házas előadásokkal indított. Az, hogy most, februárban azt látjuk, áprilisig van nyolc előadásunk, amelyekre minden jegy elfogyott, valamint egy szeptemberi vendégjáték-meghívásunk is, négy év kőkemény melója. A LASSANt is fel kell építeni és most jön csak a neheze: helyt kell állni, hiszen sok ember állt már mellénk és támogat minket. És úgy dolgozunk, hogy ne okozzunk csalódást! Ha valaki segítene a Telik Trilógia teljes megvalósításában – vagyis leginkább a TOVÁBB színrevitelében –, esetleg a három előadás együttes utaztatásában és még több, vidéki, akár a határon túli közönséghez való eljuttatásban, akkor elér az Instagramon, vagy e-mailben  [ITT – a szerk.], a segítséget pedig megköszönöm. Nem ígérem, hogy mi leszünk a legnagyobb vagy legjobb reklámfelület, ahol a cég azzal büszkélkedhet, hogy támogatott minket, de erre ott van egy kiváló, nívós rendezvény, az Art is Business Díjátadó. Ami egyre menőbb. Hisz' egyéb pályázati támogatások hiányában idővel több művészeti ág csupán a szponzorációra nyitott cégekre támaszkodhat. Így előbb-utóbb ezen a területen is kialakul a verseny, a támogatók között pedig sosem lesznek elsőkből utolsók, hiszen ez nem az óvoda.

Nyitókép: Márfi Márk (a nyitóképet és a cikkben szereplő fotókat Simándi Nóra és Német János készítette)

Lásd még:

Újhullámos mecenatúra – Ami igazán emberi, az a művészet és a kreativitás –  érdemes és kell is támogatni

Kamaszharc: Egy fiú lelkének színpadi utazása – Megvalósul Jocó bácsi nagy álma, színpadra állítják regényét