„A cél: minden terhet levenni az alkotóművész válláról”

A független színházi közeg lüktetésében nőtt fel Mayer Dániel színházi menedzser, field producer, aki a német–magyar színházi kapcsolatokat segíti munkájával. Interjúnkban többek között arról is szó esik, hogy miben más a német színházi közeggel együtt dolgozni, hogyan fogadja a német közönség a magyarokat, és miből áll egy színházi menedzser munkája.

STEREO AKT Ex katedra – Tanmesék a 90-es évekből (fotó: Bartha Máté)

Gyerekkora meghatározó élménye a színház. Édesanyja, Szilágyi Mária is színházi menedzserként dolgozik. Mondhatjuk, hogy egyenes út vezetett ehhez a szakmához?

Valóban úgy nőttem fel, hogy magamba szívtam a magyar független és alternatív kortárs színházi világot. Egészen kicsi koromtól kezdve jártam színházba, főleg édesanyámmal, de édesapámmal is, aki osztrák, és igazi színházrajongó. A családom egy része Grazban él, így ott is sok színdarabot láttam. Osztrák vonalról a nagymamám testvére a grazi bábszínház igazgatója volt, ma pedig az ő fia az igazgató. Édesanyámon keresztül már gyerekként sok színházi szakembert ismertem meg, a gimnázium alatt pedig magam is elkezdtem aktívan színházba járni és saját ízlést kialakítani. Sosem tanultam viszont színházat, nem is volt ilyen szándékom, mert nem éreztem azt, hogy ezzel akarnék foglalkozni. Más irányba mentem el – kicsit az édesapám szakmáját követve, aki háborús tudósítóként dolgozik–, a médiában helyezkedtem el, field producerként, más néven fixerként, stringerként.

A STEREO AKT csapata (fotó: Bartha Máté)

Mi pontosan egy fixer/field producer/stringer feladata?

Csak külföldi médiával dolgozom. Ha egy külföldi újságíró ide jön, és szeretne írni egy cikket vagy leforgatni egy riportot Magyarországról, akkor segítek neki felderíteni, hogy kivel érdemes interjúzni, hová érdemes ellátogatnia, megszervezem ezeket a találkozókat, el is kísérem őt, tolmácsolok, adott esetben pedig le is fordítom írásban a felvett anyagot. Emellett privát városi sétákat is szervezek két-hat fős csoportoknak Contemporary Politics of Hungary és Historic Jewish Quarter of Budapest címen. A jelenlegi politikai helyzetről és rendszerről mesélek a résztvevőknek úgy, hogy közben körbejárjuk Budapest belvárosát. A maradék szabadidőmben pedig az Auróra közösségi házban dolgozom önkéntesként, kommunikációs feladatokban és a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében segítek.

Hogy kötött ki mégis a színházi menedzseri szakma mellett?

A színház szeretete nem tompult bennem, sőt. Fiatal felnőttként is fontos részét képezte az életemnek, nagyon sok barátom ebből a közegből került ki. Thury Gáboron, a STEREO AKT kortárs színházi alkotócsoport dramaturgján keresztül ismertem meg Boross Martint, aki a társulat alapítója, művészeti vezetője és rendezője. 2018 nyarán megkeresett, hogy dolgozzak velük együtt producerként, menedzserként. Azóta veszek részt a vendégjátékok szervezésében és a nemzetközi koprodukciók megvalósításában.

Mayer Dániel, STEREO AKT Ex katedra – Tanmesék a 90-es évekből (fotó: Bartha Máté)

A STEREO AKT évek óta törekszik a nemzetközi jelenlétre, több alkalommal is együttműködött németországi színházakkal. Hogyan sikerült közös munkára megnyerni a Zimmertheater Tübingent és az egyik legnagyobb kőszínházat, a berlini Volksbühnét?

Egy fiatal házaspár vette át a tübingeni színház igazgatását 2018-ban, ők kérték fel a STEREO AKT-ot közös munkára. Ezután forrásokra pályáztunk. Nyertünk egy bizonyos összeget, ebből tudtuk létrehozni a European Freaks című előadást, amely egy civilek bevonásával készült színházi fókuszcsoportos kísérlet. 2019 év végén pedig a berlini Volksbühnétől kaptunk meghívást a POSTWEST fesztivál keretein belül, amely a Covid-járvány miatt elmaradt. 2020 júniusában végül megvalósult a fesztivál, digitális formában. Egy tizenhárom perces rövidfilmet készítettünk, Kelet-Európai randevú címmel, amelyben a négy magyar színészen kívül a Volksbühne-társulat egyik német színésze is szerepelt. A filmben egy interkulturális vakrandira invitáljuk a nézőt, ahol egy asztalhoz ül Kelet- és Nyugat-Európa.

Mayer Dániel, STEREO AKT Ex katedra – Tanmesék a 90-es évekből (fotó: Bartha Máté)

Hogyan fogadta a tübingeni közönség a European Freaks című darabot?

Szokatlan volt számukra, hogy civilek bevonásával készült az előadás, de épp ezért különösen tetszett nekik. A darab színházi fókuszcsoportos formában valósult meg. Kíváncsiak voltunk a civilek Európával kapcsolatos attitűdjére, elképzeléseire, vágyaira. Ezekről minden este öt másik civil, európai állampolgárt kérdeztünk meg. Kicsit megpróbáltuk „rebrandelni” az európai identitást, mindezt játékos módon, szimbólumok mentén, úgy, hogy közben elgondolkodtatjuk a nézőket, kinek mit jelent Európa. Könnyű dolgunk volt, mert a németek egyébként is szívesen gondolkoznak Európáról, erős az európai identitásuk. Erre a munkamódszerre náluk létezik egy külön kifejezés is: a „Bürgerbühne”, azaz a polgárok színpada.

Mennyiben volt más a németekkel együttműködni?

Az már nagy különbség, hogy kőszínházakkal dolgoztunk. A tübingeni színház nagyon kicsi, négy állandó színészük van, de kőszínház. A Volksbühne viszont a Vígszínház vagy az Erkel Színház méreteihez hasonlítható. A legnagyobb különbség talán az, hogy minden feladatra foglalkoztatnak egy-egy fix embert. Bejáratott utakon dolgoznak, nem kell minden alkalommal feltalálni a spanyolviaszt. Noha ez így kényelmesebbnek tűnik, kihívás is egyben, mert ezáltal sokkal kevésbé rugalmas az egész működés.

A STERO AKT Tübingenben (fotó: Ken Werner)

Tudna erre példát mondani?

Hétvégén ők már nem dolgoznak, csak a meghatározott munkaidőben, és este egy bizonyos időpont után már nem lehet telefonon zavarni a stábot. A díszlettervező sem fog vasárnap bejönni a próbára, csak hétfő reggel kilenc órára, hiába kellene valamit módosítani a díszleten. A gyakran hektikus, de könnyebbséget jelentő spontaneitás hiányzik ebből a struktúrából. Bár ez nem azért zajlik így, mert németek, hanem mert kőszínházról beszélünk, ahol a munkavállalói jogokat keményen betartják, csakúgy, mint a munkaadói kötelezettséget, és létezik egy komoly szakszervezet is, amely mindezt garantálja. Rend és fegyelem uralkodik, amelynek megvannak az előnyei és a hátrányai. Nemrég hallottam egy kollégától, hogy Svájcban nem egy színházi dolgozó elment burnout, azaz kiégési szabadságra, mert ott ez lehetséges, orvos írja ki őket. Nálunk ez egyelőre elképzelhetetlen.

Tübingenben (forrás: kampnagel.de)

A járványidőszak rányomta a bélyegét a nemzetközi együttműködésekre és koprodukciókra, nem lehetett utazni és próbálni. Úgy tűnik, a tetszhalott állapotból kezdenek újjáéledni a lehetőségek. Mi lesz a STEREO AKT következő külföldi állomása?

Szeptemberben ismét ellátogatunk Tübingenbe. Az előadás egy pályázat keretein belül valósul meg, amelyet nagyobb részt a német minisztérium és a német koprodukciós partner áll. Négy színészünk ismét kiköltözik néhány hétre, ott létrehoznak egy előadást, Hotel of Change címmel, amelyet 2023 tavaszán itthon is bemutatunk. Ez egyébként egy régóta húzódó projekt, amelyet a Covid miatt egyszer már kénytelenek voltunk elhalasztani. A tübingeni társulattal közösen adtunk be egy pályázatot. Az előadás költségeinek nyolcvan százalékát a baden-württembergi kulturális minisztérium fedezi, húsz százalékban pedig a tübingeni színház és a STEREO AKT.  Ezen a kis részen belül is a mi hozzájárulásunk jóval kevesebb: az összköltségvetés kevesebb mint öt százalékát adjuk mi, amelyhez a magyarországi Nemzeti Kulturális Alaphoz tervezünk pályázni.

Tübingenben (forrás: kampnagel.de)

Gondolom, nagy különbség van egy kőszínházi és egy független színházi menedzser munkája között. Hogyan kell elképzelni egy független színházi menedzser feladatait, mindennapjait?

Valóban nagyon mást csinál egy kőszínházi színházi menedzser és egy független színházi menedzser, noha csak utóbbiról van tapasztalatom. Alkalmi jelleggel dolgozunk, ez nem egy reggel 9-től délután 5-ig tartó irodai munka. Embertípusfüggő, hogy ez a fajta életmód kinek felel meg. Én kifejezetten azt szeretem, hogy változatos a munkaköröm, de sok embernek ez maga a rémálom. A feladatom az, hogy minden terhet levegyek az alkotóművész válláról, azaz ne neki kelljen számokkal, szerződésekkel és adminisztrációval bajlódnia. Ideális esetben tehát egy jó menedzser megteremti azokat a feltételeket, hogy a művésznek csak az alkotásra kelljen koncentrálnia. Operatív dolgokkal foglalkozom, előkészítem a koprodukciós szerződéseket a partnerekkel, a támogatókkal, a közreműködőkkel, a résztvevőkkel és az alkotókkal. A bértárgyalásokat is én bonyolítom le. Összeállítom az alkotótársak által szolgáltatott anyagok alapján a különböző pályázatokhoz szükséges papírokat, költségvetéseket, felügyelem a pályázási folyamatot. Ebben az egészben az a nagy művészet, hogy egyben tartsd és figyelemmel kísérd a rengeteg, apró projektet.

Nyitókép: Mayer Dániel (fotó: Bartha Máté)