A csigahangulat és az elefántcsonttorony hátrahagyása

Cseh Lili szobrászművész, a Baguda Egyesület alapítója. Doktori fokozatát 2010-ben szerezte Hol a szobrászat mostanában? című értekezésével. Alkotóként elengedhetetlen feladatának tartja, hogy műveit közelebb hozza közönségéhez, véleménye szerint ugyanis a művészek társadalmi szerepe jóval több, mint művészeti alkotások létrehozása.

Lilit, aki nyarait többnyire Balaton-parti műtermében tölti, egy elkészült szobrának szállítása apropóján sikerült elcsípnem Budapesten. Jelenleg egy helyspecifikus szabadtéri installáció tervén dolgozik egy köztéri public art pályázatra, amelyre tavaly két művét is beválogatták. Aktuális munkáiban a mindennapi használati tárgyakhoz való viszonyulás átértelmezésével kísérletezik: egy tányérokból álló installáció és egy hagyományos faszobor készül egyidejűleg ebben a témában.

Művészetek iránti érzékenysége már egészen kisgyerekkorában megmutatkozott. Nagymamájának gyakran emlegetett története a múzeumi élmény, amikor a kisiskolás Lili találkozott egy márványszoborral, amitől hosszú időn keresztül nem tudott elszakadni. Szobrászat iránti elköteleződése ennek ellenére egészen középiskolás éveiig váratott magára. Lili visszaemlékezése szerint családja szabad életfelfogása és nyitott gondolkodásmódja miatt szinte benne volt a levegőben, hogy felnőttként művészeti pályára lépjen. A Kisképző fotó szakán végezte a középiskolát, ahol jó néhány művészeti ággal megismerkedhetett, s így rátalálhatott a szobrászatra.

Gondolkodásmódját és művészethez való viszonyát leginkább az őt körülvevő kisképzős, majd képzőművészeti egyetemi közeg formálta. Emellett nagy hatással volt rá az egyiptomi és antik művészet, de meghatározó élményként tekint a Szépművészeti Múzeumban megrendezett Giacometti- kiállításra is. Többször is járt tanulmányi úton: Erasmussal fél évet töltött Cuencában, ami megtoldva egy marokkói utazással kulturális élményként feledhetetlennek bizonyult. A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként az antik művészetben mélyülhetett el, amelyen belül nem csupán a szobrok, de a terek, helyszínek is rendkívüli módon hatottak rá.

A szobrászatban megjelenő térélmény egészen fiatal kora óta foglalkoztatja Lilit. Alkotásaiban ennek megfelelően rendre nagy szerep jut a térnek. Ez a megközelítés egy egészen más szabályrendszert feltételez, mint a formaalakítást fókuszba helyező szobrászat. „Teljesen más élmény, amikor kívülről letapogatsz egy bezárt szobrot, és amikor belekerülsz egy téri helyzetbe. A Perem című munkám (Perem egyéni kiállítás, 2011, Parthenon-fríz Terem, Budapest) egy olyan szokatlan kiterjedésű szobor – egy, a kiállítóhely falain körbefutó keskeny sáv –, ami magát a teret üresen hagyja. Ahogy belép az ember a terembe, először a térérzet hat rá, de miután közel megy a műhöz, kisebb körüljárható részleteket talál. Ott, azt hiszem, sikerült valami olyat összehoznom a térrel meg a formákkal, amit kellően izgalmassá tett a kettő keveredése” – meséli Lili.

Szobraiban is megmutatkozó nyitottsága és kísérletező kedve sarkallta arra, hogy 2020-ban jelentkezzen a Budapest Art Mentor programra. Épp jókor talált rá a lehetőség, mivel az utóbbi években egyre inkább úgy érezte, hogy beszűkült a terep, amin mozog. A mentorprogram során konkrét példákon keresztül tapasztalta meg a kívülállók szemszögét, amely révén megerősítést nyert benne, hogy művészként kötelessége segítenie közönségét a munkáihoz való kapcsolódásban. „Azt tudtam korábban is, kell tennem valamit, hogy a műveim eljussanak a közönséghez, de hogy ez azon is múlik, mennyit foglalkozom azzal, hogy a munkáimat sok csatornán megerősítsem, ez csak itt tudatosult bennem” – fogalmaz Lili.

A mentorprogram során amellett, hogy rengeteg elméleti tudással gazdagodott – többek között jogi ismeretekkel, kommunikációelméletekkel és storytelling technikákkal –, gyakorlati kihívásokkal is szembe kellett néznie. Saját weboldalt, Facebook- és Instagram-profilt hozott létre a féléves vizsgára. Ugyan elsőre ijesztőnek, idegennek tűntek Lili számára a saját márka építésének elemei, a gyakorlatba átültetve rengeteg előnyét ismerte meg a szemléletmódnak. Ezt a kortárs szobrászat megismertetésében és népszerűsítésében is kamatoztatni szeretné, melynek első lépése a magyar Baguda Egyesület megalapítása volt.

A Budapest Art Mentor programot a fiatal művészek mellett – akiknek kiváló kapcsolatépítési lehetőséget biztosít a képzés – saját generációja számára is rendkívül hasznosnak tartja. Tapasztalata szerint a művészek mentalitását zárt közeg határozza meg, amely révén gyakran érvényesül egyfajta elefántcsonttorony-hatás. Ez a típusú bezártság pedig az életkor előrehaladtával inkább erősödik. Persze a fiatalabb korosztályban is sokak hajlamosak – Lili szavaival élve – a „csigahangulatra”, ezért nagyon fontos annak a nyitottságnak az elsajátítása, amelyre a mentorprogram fáradhatatlanul ösztönzi művészeit.

--

A cikk létrejöttét a B. Braun Magyarország támogatta.