A daganatos betegség másik arca

A daganatos betegségekkel kapcsolatban sokfajta sztereotípia él, amelyek gyakran ténylegesen a gyötrő valóságot jelentik. A csontsovány, kopasz, fájdalomtól szenvedő ember képe mélyen beleégett a tudatunkba, miközben a ráknak létezik egy másik arca is: sokan felépülnek belőle, a gyógyuláshoz vezető úton pedig lehet és érdemes is segítséget kérni. Az Összehangolva – Gyógyít a képzeleted! Alapítvány immáron három éve ad reményt daganatos betegeknek a pszicho- és művészetterápia segítségével.

– Soha nem érdekelt igazán a test gyógyítása, sokkal inkább a léleké – meséli az Összehangolva – Gyógyít a képzeleted! Alapítvány szakmai vezetője, dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter, pszichoonkológus. Egy idő után azonban a pszichiátria is kevésnek bizonyult, hiába volt izgalmas. Folyamatosan kutattam, hogyan köthető össze a test és a lélek gyógyítása, így találtam rá a pszichoonkológiára. Részt vettem egy Simonton-tréningen és onnantól kezdve tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem – teszi hozzá.

Az alapítvány megvalósításáig azonban nem vezetett könnyű út. Ahogy ő fogalmaz, „koffeinmérgezésig kávézta magát”, annyi emberrel ült le hetente arról beszélni, milyen formában lehetne megvalósítani, amit külföldön látott: tréningeket, táborokat szervezni, ahol a daganatos betegek gyógyulhatnak. Noha a Nyírő Gyula Kórházban a főigazgató főorvossal, dr. Németh Attilával már korábban létrehozták a pszichoonkológiai ambulanciát, a véget nem érő kávézások nem hozták meg a kívánt eredményt, nem talált társakat az elképzeléséhez. Mígnem egy csoportterápiás alkalom végén beszélgetni kezdtek az egyik résztvevővel, Virághné Puskás Katalinnal, akiről hamar kiderült, hogy szívesen segítene egy alapítvány létrehozásában, és a szaktudásán túl lenne jó néhány ötlete is, mint kétszeresen is érintett páciensnek. 2019-ben így indult el az alapítvány, amelyhez harmadik alapító tagként csatlakozott Bárd Noémi Polli online kommunikációs tanácsadó is.

– A daganatos betegség a mai napig nemcsak egy testi betegség, hanem egy erkölcsi ítélet is afelett, aki megkapja. A diagnózissal együtt „kettős stigma” kerül a betegre: a szégyen és a kirekesztettség érzése is. A pszichológiai, pszichiátriai segítségkéréshez is máig szégyenérzet kapcsolódik, egy rákkal küzdő beteg épp ezért nehezen jelzi az erre való igényét. Nem akar még egy stigmát, mondván, „nem elég, hogy rákos vagyok, még bolond is”. Alapítványunk egyik célja, hogy mindezt oldjuk egy kicsit. Nem ördögtől való segítséget kérni, sőt – mondja a doktornő.

Az alapítványnál a pszichológiai térben nyújtott segítség nem mélylélektani vájkálást jelent, hanem táncot, mesét, verset, nevetéseket, beszélgetéseket, elmélyülést a saját belső erőforrásaikban  –  mindezt a közösség erejével. Olyan erős hálót szőnek így az egyén alá, amely a legnehezebb helyzetekben is meg tudja tartani. Noha a pszichés megküzdést segítő csoportok és művészetterápiás foglalkozások a Covid-járvány miatt az online térbe szorultak, ott is jól működnek. A tizennégy fős csoportok hét alkalommal jönnek össze, ahol zene, irodalom és meseterápia segíti a szorongásoldást. A daganatos betegeket eleve félelem és szorongás blokkolja, ám a terápiás módszerek segítségével olyan belső, lelki, életmódbeli forrásokat aktiválnak, amelyek feloldják és tágítják a beszűkült tudatállapotot.

A foglalkozások azonban nem ingyenesek. Bármennyire próbálják is alacsonyan tartani az áraikat, sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy részt vegyenek a terápián. Épp ezért döntöttek úgy hogy az alapítvány Merj segítséget kérni! programjával megpályázzák a Richter Anna Díjat. Ha megnyerik, nemcsak online csoportokat, hanem nyári életmódtáborokat is ingyenessé tehetnek.

A Merj segítséget kérni! projekt csapata (balról jobbra körben haladva): Tóth Artin, Virághné Puskás Katain, dr. Prezenszki Zsuzsanna, Bárd Noémi Polli és L. Horváth Katalin 

A négynaposra tervezett terápiás „hosszú hétvégéket” a Balaton-felvidéken vagy a Mátrában rendeznék, tematikus programokkal: a felkelő nap fényében tartott meditációval, napindító beszélgetéssel, meseterápiás, irodalomterápiás, zeneterápiás, táncterápiás és klasszikus csoportterápiás foglalkozásokkal. Az „erőforrásgyűjtő hétvégékről” kisfilm is készül majd, amely az érkezéstől a távozásig mutatja be, hogyan zajlik a terápia, és milyen érzelmi fejlődési utat jár be a négy nap alatt a résztvevő, mivel érkezik és hogyan távozik. A tabudöntögető kisfilmen azt jelenítik majd meg, hogyan találják meg a csoporttagok a szorongás és a rettenet között a belső erőforrásaikat, és ezáltal hogyan nyerik vissza életerejüket.

A daganatos betegeknél azért is játszhat kiemelten fontos szerepet a művészetterápia, mert olyan érzelmi krízisen mennek keresztül, amellyel csak kevesen tudnak megbirkózni szakember segítsége nélkül. Amikor a betegség felüti a fejét, ugyanolyan ütést ad a léleknek is, mint a testnek, és ugyan a család és a barátok szerepe fontos, de nem helyettesítheti a terápiát: a betegek egyharmada akár patológiás szintig mélyülő depresszió állapotába is kerülhet ilyenkor.

A daganatos betegségeket máig nem tudják biztosan meggyógyítani. Ilyenkor az ember a halál lehetőségével szembesül, tehetetlennek érzi magát. Noha az onkológia mai álláspontja szerint egy ötéves, tünetmentes periódus után a betegség lezárt fázisúnak tekinthető, nincs biztos pont, amikortól valóban lezárhatják a múltat, és gyógyultnak érezhetik magukat. Ezért évtizedek múltán is ott lebeg az érintettek feje felett Damoklész kardja, a feszültség végigkíséri az életüket. A kezelések gyakran elhúzódnak, rendkívül megterhelőek, nemcsak a test, hanem a lélek számára is. Elviselni a kemoterápiát, az ezzel járó fizikai kínokat, megküzdeni például a haj elvesztésével, nőként adott esetben az emlő- vagy a méheltávolítással, dönteni a rekonstrukció módjáról, és elhinni azt, hogy ezek után is teljes értékű nőnek számít az ember, nagy lélekjelenlétet és erőt kíván.

Az alapítvány csoportjaira mindenfajta daganatos betegséggel küzdők jelentkeznek, de közülük az emlőrákkal érintett, középkorú, felsőfokú végzettségű nők a legöntudatosabbak. Ennek egyik oka az lehet, hogy a legtöbb kampány a mellrákról szól, aminek meg is van az eredménye: húsz évvel ezelőtt még nagyon veszélyes betegségnek számított a mellrák, ma már azonban nagy eséllyel gyógyítható, ha rendszeresen járunk szűrésre, és időben felismerjük a jeleit. A csoportokon férfiak is részt vesznek, igaz, jóval kisebb számban, jelenlétünk azonban esszenciális, mindig pluszt adnak a csoportdinamikához. A nők sokkal nyitottabbak és bátrabbak, ha segítségért kell folyamodni, a férfiak megküzdési módja más: ők jobban szégyellik a betegségüket, hiszen náluk majdhogynem kötelező a negatív érzések titkolása, a segítségkérés pedig tabunak számít.

Dr. Prezenszki Zsuzsanna szerint a csoportok megtartó, támogató közeget, kapaszkodót és reményt adnak azoknak, akik a leginkább rászorulnak erre: „A kezelésekhez társuló kín sokféle lehet. Néha olyan erős, hogy mindent kitölt az ember lelkében, és nem lehet meglátni tőle az élet értékes részeit. Az egyik csoporttagunk, aki neuropátiás fájdalmaktól szenvedett, egy klubtalálkozó végén azt mondta, mindezek ellenére a társak szolidaritása, a közösség megtartó ereje mindig segít neki továbblendülni egyik nehéz helyzettől a másikig. Ilyen visszajelzésekből érezzük, hogy valódi segítséget tudunk nyújtani a gyógyuláshoz.”

Prezenszki doktornő csapatának pályázata bejutott a Richter Anna Díj döntőjébe. A nagyközönségen is múlik, hogy tervük valóra válhat-e: március 13-án éjfélig a linkre kattintva szavazhatnak a Merj segítséget kérni! projektre.

Fotók: RAD

Az interjú a B. Braun támogatásával valósulhatott meg.