A hipochonder zseni, aki megjövendölte a TikTokot

1928. augusztus 6-án született Andy Warhol (eredeti nevén Andrew Warhola), minden idők legdrágább amerikai festményének megalkotója, csillogó celebpartik rendezője, egy konzervleves műalkotássá emelője, aki elmosta a művészet, az üzlet és a popkultúra közti határokat. A hatvanas-hetvenes évek New Yorkjának egyik legellentmondásosabb alakja rettegett a fél világtól, mégis fenekestül felforgatta azt.

Warhol élete és munkássága nemcsak a művészvilágra volt óriási hatással, de a tágabb értelemben vett társadalmi és kulturális környezetére is. Képző- és performansz-művészként, üzletemberként, dizájnerként, filmrendezőként, sőt még korai drag queenként is bevéste magát a történelembe. Ellentmondásos személyisége, munkássága azonban máig velünk él, zsenialitása korokon és országhatárokon ível át. Az alábbi néhány példa bemutatja, miként vált ikonná. 

Andy Warhol Goethe ábrázolása 1982-ből, a Städel Múzeumban, Frankfurt am Mainban (fotó: Balogh Máté András)

Megalapozta a TikTok-sztárkultuszt

„A jövőben mindenkinek jut tizenöt perc hírnév” – jósolta Warhol a hatvanas évek végén, az internet berobbanásával pedig egyértelművé vált, hogy mennyire igaza volt. Bár a TikTok korában a percek inkább másodpercekre csökkentek. Pop-art stílusú celebportréival új szintre emelte a hírességekért való rajongást, alanyaira pedig egyúttal termékekként is tekintett. Olyan ikonikus alakokat örökített meg, mint Elvis Presley, Jackie Kennedy vagy Elizabeth Taylor. Híres Marilyn Monroe-portréja pedig néhány éve rekordáron, 195 millió dollárért kelt el egy New York-i aukción. A mű ezzel a világ legdrágább, amerikai alkotótól származó alkotása lett.

Művészi szintre emelte a hétköznapit

Mielőtt képzőművészeti pályára lépett volna, sikeres reklámgrafikusként dolgozott többet között a Glamour magazinnak, ahová különleges cipőillusztrációkat készített. Későbbi műveiben is fontos szerepet kaptak a fogyasztási cikkek – például az ikonikus Campbell’s leveskonzervek, a Coca-Cola vagy az Absolut vodka üvege, utóbbit szinte fetisizálta és a tartalmát parfümként is előszeretettel használta –, amelyekkel a popkultúrát a művészet részévé tette. Warhol volt az első, aki a hétköznapi márkákat a művészet közegébe emelte. Ezzel együtt a mindennapi tárgyak felhasználásával és átalakításával a művészetet is nagyobb tömegekhez juttatta el, forradalmasítva ezáltal a reklámipart és a művészeti kollaborációkat is. Szinte ünnepelte a pénzt, egyik híres mondása szerint „az üzletben jónak lenni a leglenyűgözőbb fajta művészet”. Egy időben szinte mániákusan dokumentálta a hétköznapjait is, egyfajta performansz-jelleggel: állandóan diktafont hordott magánál, amit a feleségének nevezett, és „időkapszulákat” készített, azaz időnként egy-egy dobozba söpörte az íróasztala tartalmát. Ezekben később többek között számlákat, partikon készült polaroid fotókat, pornómagazinokat, sőt, még egy szelet tortát is találtak. Kedvelt fotótémái közé tartoztak a közterületi padok is, ahol a városi emberek pihenhetnek, találkozhatnak és beszélgethetnek – épp ezért Warhol alkotásain intim, bensőséges helyszínekként jelennek meg ezek a bútordarabok. A hétköznapi apróságok dokumentálása a mai közösségi média világában is megszokott, gondoljunk csak az Instagram-sztorikra és a spontán BeReal-pillanatképekre, amelyek a mindennapjainkba engednek betekintést.

Egy kései mű: Sarló és kalapács a Staatsgalerieben, Stuttgartban (fotó: Balogh Máté András)

„Influenszer-együttműködéseket” indított

A hatvanas-hetvenes években csillogó sztárok, bohém hírességek és művészikonok fordultak meg Warhol Factory nevű ikonikus stúdió-klubjában, amely egyszerre szolgált műteremként és szórakozóhelyként. De ezen a helyen bulizott a teljes LMBTQ+-közösség is, akik elfogadásra találtak egy olyan korban, amikor a deviánsnak ítélt szexuális gyakorlatokat kemény büntetésekkel sújtották az Egyesült Államokban. A visszajáró vendégek közül sokan a Warhol-életmű részei lettek, és már a saját korukban Warhol-szupersztárokként emlegették őket. A kölcsönösen előnyös kapcsolatok ápolásával a felek ráirányították a sajtó és a márkák figyelmét egymás munkásságára, tehát hasonlóan működtek együtt, mint a mai influenszerek. Edie Sedgwick például annak köszönhetően vált a hatvanas évek egyik legnépszerűbb modelljévé, hogy Warhol a Factory „hercegnőjévé” koronázta őt, és kedvenc múzsájaként számos filmjében szerepeltette.

Önarckép a művészről a müncheni Museum Brandhorstban (fotó: Balogh Máté András)

Változatos perszónákat alkotott magának

Egy gyerekkori betegség miatt Warhol sosem tudott igazán megbarátkozni a külsejével: foltos volt a bőre, kihullott a haja, és egész életében önértékelési problémákkal küzdött. Szépséghibáit azonban később előnyére fordította, és külsejét is a művészi önkifejezés tárgyává tette. Különböző perszónákat hozott létre magának, ezüstszőke parókát hordott, és gyakran előfordult, hogy a partikon nőnek öltözve, feltűnő sminkben jelent meg. Az interjúkban előszeretettel hazudott a származásáról, a születési helyéről és az életkoráról; még azt se nagyon vallotta be, hogy homoszexuális.

Édesanyjával részben magyarul beszélt

Warhol az édesanyjával élt egészen a nő 1972-ben bekövetkezett haláláig, akivel sajátos szlovák-magyar keveréknyelven beszéltek. Julia Warhola ugyanis férjével együtt ruszin, azon belül is lemkó származású volt, és az Osztrák-Magyar Monarchia területén található Mezőlaborból vándoroltak ki Amerikába. Bár Warhol már itt született, édesanyja sosem tanult meg teljesen angolul, így mindig saját anyanyelvén kommunikált a fiával.

Warhol Kereszt ábrázolásai Kölnben, a Kolumba Múzeumban (fotó: Balogh Máté András)

Munkába fojtotta a halálfélelmét

Warhol köztudottan rettegett a betegségektől, a kórházaktól és a haláltól, ráadásul abban a korban élt, amikor világszerte tombolt az AIDS, és rengeteg tévhit keringett az új betegséggel kapcsolatban. A rémület és bizonytalanság miatt még egy légtérbe sem akart kerülni olyanokkal, akik fertőzöttek lehettek, de például a kristályokkal való gyógyításnak hitelt adott.

1968. június 3-án műtermében egy harcos feminista, Valeria Solanas háromszor rálőtt. Életét megmentették, de sokáig lábadozott, a sokkot pedig a munkáiban fejezte ki: innentől kezdve gyakran ábrázolt koponyákat, fegyvereket, és szinte mániákusan dokumentálta a mindennapjait. Halálát végül egy váratlan szívmegállás okozta, ami egy évekig halogatott epehólyagműtét után érte, 1987. február 22-én.

További érdekességek a képzőművész zseniről ITT.

Nyitókép: Andy Warhol (Shutterstock)

Lásd még:

Mick Jaggerről készült fotó is szerepel az eBay-en megvásárolható Warhol-gyűjtemény tételei között – Az Andy Warhol Alapítvány a jótékonysági árverésből befolyt összegből vizuális művészeti projekteket és kortárs művészeket támogat

A bajor érték- és élménycunami – München 48 órában