by Szemere Katalin 2021. júl 11.

A „holland Feri”, aki játszott a 100 Tagú Cigányzenekarral is

„Ha öreg leszek és elegem lesz a fejvadászatból, aranyos kis vidéki éttermet szeretnék nyitni magyaros ételekkel, ahol szól a cigányzene.”

A magyar nóták szeretete miatt tanult meg virtuóz módon hegedülni és tökéletesen magyarul a Budapesten élő holland-magyar Frido Diepeveen. Hobbimuzsikusként beszél magáról, több cigányzenekart is alapított, a járvány alatt pedig Karanténból szól a nóta című Facebook-koncerteket szervezett. A műfaj megsegítésére – holland barátokkal – alapítványt is létrehozott, és jól prosperáló fejvadászcégének üzleti partnereit szintén támogatásra ösztönzi. Mindemellett a Szent Gellért Rotary Club elnöke, és patronálja a romák esélyegyenlőségéért küzdő BAGázs Egyesületet.

Mennyi idő alatt tanult meg ilyen csodálatosan magyarul?

Nagymamám anyai ágon erdélyi magyar volt. Jártam párszor Magyarországon, mielőtt véglegesen ideköltöztem. Nem beszéltem magyarul, de a hangzás nem tűnt idegennek. Amikor 2001-ben Budapesten letelepedtem, a főnököm azt mondta: ha nem tanulsz meg magyarul hat hónapon belül, alkalmatlan leszel a pozíciódra. Kerestem egy tanárt, és hat hónap alatt megtanultam az erős alapokat. Hitelelemzőként a pénzügyi igazgatókkal kellett az eredménykimutatásokról beszélnem, tehát a szakmai kifejezéseket fejből tudtam. 2003-2004-ben már elmondhattam magamról: beszélek magyarul.

Ráadásul alig van akcentusa.

Összefüggésben állhat azzal, hogy hobbihegedűs vagyok. Meggyőződésem, aki kicsit is muzikális, annak könnyebben megy a nyelvtanulás.

A nyelvtudás egyik fokmérője: az ember álmodik-e azon a nyelven.

Igen, álmodom, de továbbmegyek: a közlekedési kellemetlenségeknél magyarul káromkodom. Még egy érdekesség, erre egyáltalán nincs magyarázat: amikor Magyarországon hollandokkal találkozom, probléma nélkül hollandul beszélek. Ha Hollandiában sörözöm a barátaimmal, keverem a nyelvet a magyar kifejezésekkel. A hétköznapi munkában – van egy fejvadászcégem – mindenkivel úgy beszélek, ahogy szükséges.

A cigányzene hogyan került az életébe? Úgy képzelem, hogy az erdélyi nagymamától…

Pontosan… nála mindig szólt a magyar nóta. Ez azért lehetett, mert Trianon után, egy hajnalban kellett elmenekülnie a szüleivel Marosvásárhelyről. Tizennégy évesen hirtelen egy másik világba került, Hollandiába. A magyar nóta, a cigányzene a gyerekkora kellemes emléke. Többször nyaraltam a szüleimmel és a bátyámmal Magyarországon a 70-es évektől, engem is megfogott a cigányzene. Akkoriban rengeteg zenekar muzsikált a Balaton környékén és a fővárosban. Mindig bámultam őket.

Mi tetszett benne annyira? A gyerekek nem nagyon rajonganak a nótákért.

A magyar nagymamám mindig mondta: átkerülhettek hozzám azok a gének, amelyeket nem kapott meg a bátyám. Valószínűleg a vidám, virtuóz csárdások tetszettek gyerekként. Misztikus világ volt: fekete arcok fehér ingekben, piros mellényben, és izgalmas zenét játszanak. Nekem Hollandia mindig unalmasnak tűnt. A tenger mellett van, bizniszelt a világ különböző országaival, ezért a kultúrája sosem volt domináns. Nincs is annyi holland dal, mint magyar.

Hegedülni a cigányzene miatt tanult meg?

Azt nem mondhatom, a szüleim – teljesen jogosan – azt akarták, játsszam valamilyen hangszeren, mert a zenetanulás az agy fejlődésének és a léleknek is jót tesz. Nyolcéves lehettem, amikor elkezdtem hegedülni tanulni. Megmondom őszintén: akkoriban annyira nem tetszett ez. Pont, amikor abba akartam hagyni, Ábrahámhegyen jártunk, ahol remek cigányzenekar játszott. Látta anyukám, hogy a játékuk mennyire tetszik, és elintézte, hogy napi egy órát tanulhassak a prímásnál. Pár hétig – napi ötszáz forintért – egy-két csárdást tanított, és este, az étteremben gyakran bemutathattam ezt a közönségnek. Nagyon izgalmas volt. Amikor 1991-ben Amszterdamban tanultam, találkoztam egy holland szinto cigánnyal, Nello Mirandóval, a híres magyar prímás, ifj. Járóka Sándor sógorával. Tizenöt-tizenkilenc évesen nem tűnt menőnek hegedűvel a hónom alatt sétálni. Ő viszont nagyon cool volt. Megmutatta, udvarolni is lehet a hangszerrel. Az nagyon tetszett, és meg is alapítottam a saját cigányzenekaromat, amely főleg magyar zenét játszott. Rengeteget hakniztunk az egyetem mellett. Aztán az első feleségem nem boldogult Hollandiában, és vissza akart jönni Magyarországra. Eljöttünk, megpróbáltuk megoldani az életünket, találtam állást a holland ING banknál. De hamar elváltunk, kicsit mást akartunk az élettől. Ugyanakkor maradtam Budapesten, mert a legjobb helyen voltam ahhoz, hogy folytassam a hegedülést. A legnagyobb prímásoktól tanultam, és itt is alapítottam saját zenekart Sastipen néven, ami egészséget jelent cigány nyelven (Romanesh). Most a fantasztikus prímástól és inspiráló tanártól, Lakatos Miklóstól tanulok.


Forrás: Frido Diepeveen Facebook-oldala

Sosem kérdezik a cigány muzsikusok, hogy nem cigányként hogy kerül ide?

Minden beképzeltség nélkül mondhatom, ismernek az országban, én vagyok a „holland Feri”. Tudják, imádom a zenét, és hobbiból művelem. A klasszikus zene szerencsére a génjeimben van, mert apukám csellózik, anyukám és bátyám hegedül, nagyszüleim és dédszüleim is muzsikáltak. Tudom, hogy sosem leszek olyan jó, mint egy prímás, erre ugyanis születni kell.

Egyébként mi a nótája?

A „Nem zavarom életedet” – az nagyon szép, szomorú nóta.

Karanténkoncerteket is adott?

Én is muzsikáltam karanténban, és része vagyok a holland Magyar Nóta Alapítványnak. Azt kell tudni, hogy a hollandok nagyon szeretik a cigányzenét. Sok egyetemen van amatőr cigányzenekar – és egyetem után folytatják, így később nem diákokból áll egy zenekar, hanem orvosokból, ügyvédekből vagy menedzserekből, mert kedvelik a műfajt. Volt olyan időszak, amikor hatvan ilyen amatőr zenekar játszott Hollandiában – tele „sajtfejű” szőke hollanddal. Az utóbbi években azonban kezd ez eltűnni, és Magyarországon is egyre több étteremben az élőzenét a gépi váltotta. De mi, az alapítvány tagjai úgy gondoljuk, kár lenne, ha ez kihalna. Rengeteg cigányzenekarnak szerveztünk holland koncertturnét. Aztán jött a Covid, de akkor meg egy kedves barátunkkal, Lombos Pállal Karanténból szól a nóta nevű Facebook-csoportot találtunk ki. Ő volt a technikus-operatőr a Facebook Live-nál, én a műsorvezető, és az alapítvány finanszírozta a fellépéseket két-három hetente – tavaly december óta.

Csak a magyar nótát szereti?

Nyitott ember vagyok. Dolgoztam egy darabig Görögországban, megszerettem a görög zenét. Volt iráni barátnőm, megismertem a perzsa muzsikát. A jó amerikai popzene is jöhet vagy a gyönyörű klasszikus zene és a dzsessz. A minőség a fontos.



Hogy került át a bankszektorból a fejvadászcéghez?

Ez véletlenül jött. Megtanultam egy szakmát, nyelvet, kiépítettem a hálózatomat, de túl száraznak tűnt. 2004-ben megtalált egy holland-magyar üzletasszony: építsünk fel egy magyarországi fejvadászcéget. Nem igazán tudtam, mit is jelent ez, mégis belevágtam.

Honnan tudta a hölgy, hogy ön jó fejvadász lenne?

Mert ő az volt, és látta a képességeimet. Olyan kedves volt, hogy résztulajdonost csinált belőlem, én lettem a jobb keze. Aztán közösen adtuk el a céget a világ legnagyobb munkahely-közvetítő vállalkozásának, a Ranstadtnak, ahol még pár évig dolgoztam. 2018-ban a multit elhagyva elkezdtem nulláról építeni egy saját céget.

Használja az üzleti kapcsolatrendszerét a kultúra támogatásához?

Több módon is. Amikor létrejött a Magyar Nóta Alapítvány, több ügyfelet és barátot is kértem, hogy szálljon be. Szoktunk a feleségemmel vacsorákat szervezni, ott is becsempésszük a zenét. Vacsora muzsika nélkül unalmas. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a cigányzenészek, ezért próbálok támogatókat találni az üzleti kapcsolatrendszeremben, hogy ne haljon ki ez a kultúra. Cserébe reklámfelületet adok.

A Rotary Clubbal is együttműködik, ott is a magyar nóta a témája?

Hamarosan átadom a stafétát a Szent Gellért Rotary Club elnöki posztján, mert évente cserélődnek a vezetők. Ott úgy csempésztem be a kultúrát, hogy például szerveztem egy előadást a remek hangszerkészítő mesternek, Rácz Pálnak. Kedves barátom, Beke Farkas Nándor, a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke is tartott előadást a Rotarynak az alakulásról és az együttes helyzetéről. Végül, de nem utolsósorban, én is muzsikáltam a zenekarommal a klubtagoknak. A Rotaryval egyébként sokat segítettünk a BAGázs Egyesületnek, a cigányokat támogató programnak. Ők kerestek meg engem, egy volt kollégám javaslatára. Pár évig aktívan segítettem őket, de amióta kevesebb az időm, picit távolabbról. Ez a profi szervezet nem pénzt adományoz a rászorulóknak, hanem az integrációban segít: hogyan kell sportklubot alapítani; zöldségkertet hoznak létre, és kidolgozzák, miként vegyék rá a gyerekeket, hogy járjanak iskolába.

Forrás: media.cdn.teamtailor.com

Nem avatták még tiszteletbeli cigánnyá?

Szó szerint nem, de ami igazán megtiszteltetés, többször játszhattam a 100 Tagúval. Turnéztam Görögországban is velük, de mostanában kevesebb erre az időm.

Szólózott?

Dehogy! Beültem a muzsikusok közé az ötödik sorba.

Lehet még fokozni a magyar nóta támogatását?

Ha öreg leszek és elegem lesz a fejvadászatból, aranyos kis vidéki éttermet szeretnék nyitni magyaros ételekkel, ahol szól a cigányzene. Nem azért, hogy gazdagok legyünk, hanem, hogy jól érezzük magunkat, és pár barátnak munkát adjunk. Ha így zárhatnám le az életemet, az nagyon szép lenne.

Nyitókép: Hajósi Miklós - Hajóka Photo/friendsofhungary.hu