„A jazz maga a szabadság”

A fotós Kleb Attila életében manapság legalább annyira fontos szerepet játszik a JazzFest Budapest, mint a fényképezés. Aki azonban azt gondolja, hogy egy hatalmas fotelben szivarozik, és néha rábólint egy-egy világsztár szerződtetésére, nagyot téved. Fesztiváligazgató, szervező, sofőr, stage menedzser, kajaszállító, fotós, lótifuti, mindeközben néha gulyással vendégeli meg a jazz nagyágyúit. Ki ne felejtsük: reggeltől estig támogatásokra vadászik, pályázatokat ír, a fesztivál ugyanis sokba kerül.

Fotózik még?

Persze, az a becsületes foglalkozásom. Azt szoktam mondani, hogy a jazz a drága hobbim.

Hatalmas munka lehet egy ekkora fesztivált megszervezni. Hogyan marad ideje fényképezni?

Egyre kevesebb időm marad rá. Portrékat készítek a műtermemben, és még a fesztivál koncertjein is.

Lizz Wright a 2023-as JazzFesten (fotó: Kleb Attila)

A koncertek közben?

Meg a koncertek után a backstage-ben. Van egy mobil műtermem lámpával, állvánnyal, azt szoktam felállítani a színpad háta mögött. A legtöbben örömmel állnak modellt. Még a világsztárok is.

Az, hogy világsztárok lépnek fel Budapesten, óriási dolog. De van itt igény ilyen nagyszabású fesztiválra? A jazz mégiscsak rétegzene.

Idén a negyediket szerveztük meg, ilyenkor megmozdul a szakma, várják a rajongók, mert mára mindenki tudja, hogy a JazzFest Budapesten izgalmas dolgok kerülnek a közönség elé. Szemmel láthatóan mind többen érdeklődnek iránta, fiatalodik a hallgatóság. A jazzt szeretni egyre trendibb. Ez a műfaj már nem valami fura, távoli bolygó.

Bill Evans 2021-ben (fotó: Kleb Attila)

Jazz-zenével foglalkozni menő?

Azt nem tudom, de az biztos, hogy jó dolog. Mert ez a zene izgalmas és őszinte. Nem véletlenül mondják, hogy maga a szabadság. És a szabadságban lubickolni azért nem olyan rossz…

A világsztárokat könnyű kezelni?

A legtöbbjük barátságos, laza figura. Az első világsztár, akivel 2015-ben dolgoztam, Al DiMeola volt. A Kempinskiből vittem a koncert helyszínére, a MOMkultba. Mivel nem érezte jól magát, jelezte, hogy még azon a rövid úton is szenderegne egy kicsit és kért, ébresszem fel néhány perccel a megérkezés előtt. Így is tettem: amikor már Kongresszusi Központnál jártunk, és büszkén mutattam neki a koncertet hirdető óriásplakátot, mondván, hogy tele van ilyenekkel a város – ő persze nyilván csak azt az egy darabot látta. Amikor aztán megérkeztünk a MOMkult udvarára, kiszálltam az autóból, hátra mentem, és udvariasan kinyitottam neki az ajtót. Mire ő hang nélkül kizuhant a kocsiból. Mozdulatlanul feküdt a földön, engem meg átjárt a jeges rémület, hogy mi a jó ég történt itt. Mi lesz most, és egyáltalán: mi ez az egész? Szólongattam, bökdöstem a vállát, semmi. Aztán egyszer csak felpattant, és mosolyogva kérdezte: „Jól csináltam?”

Ali DiMeola (fotó: Kleb Attila)

Mit mondott neki?

Nem azt, amit gondoltam… Azért mosolyogtunk.

Ma már nyilván a sofőr szállítja a zenészeket.

Hát, nem. Én vagyok a szervező, a sofőr, a stage menedzser, a kajaszállító, a fotós, a lótifuti… néha meglátogat koncert után Richard Bona, olyankor főzök neki gulyást. Mondjuk, színpadra még nem állok.

Mike Stern 2021-ben (fotó: Kleb Attila)

Ha zenélni kezdene, legfeljebb azt hinné a közönség, hogy valami elvetemült freejazzt hall.

Biztosan nem, mert a közönség mindinkább érti a műfajt. És a fesztivál egyik alapvető célja is ez – közelebb hozni az emberekhez a jazzt. Nem véletlen, hogy nagyon komoly kurátori csapattal dolgozom, ők biztosítják, hogy csak igényes, fontos előadók, zenekarok lépjenek fel a fesztiválon. Lukács Miklós cimbalomművész, Oláh Krisztián jazz-zongorista, Borbély Mihály szaxofonos, Mogyoró Kornél ütőhangszeres és ettől az évtől Gyémánt Bálint gitáros is segíti a munkámat. Nagyon sokat ötletelünk, csiszolgatjuk a programot.

Átlagember föl nem fogja, honnan lehet a fesztivál költségeit előteremteni. Honnan lehet?

Elsősorban az őszi fesztivál bevételeiből. Pat Metheny, Al DiMeola, Marcus Miller koncertjei például hoznak annyit, hogy abból ki tudjuk pótolni a tavaszi JazzFest Budapest költségeit. De vannak egyéb támogatások is, például a Nemzeti Kulturális Alaptól, a budapesti városvezetéstől. Cégektől apróbb támogatásokat kapunk, és persze pályázunk.

Pat Metheny (fotó: Kleb Attila)

Sok elutasításban van része?

Igen. Sokan nem is válaszolnak. Ha nem akarnak foglalkozni egy ügy támogatásával, akkor eltolják maguktól.

Vajon miért nem támogatják nagy cégek tucatjai ezt a rangos fesztivált?

Mert egy-egy vállalat akkor támogat, ha a legfőbb vezetői közül bármelyiknek szívügye a jazz, vagy az eseménynek nagy a reklámértéke.

Ami egyébként éppen akkor valósulna meg, ha támogatnák. A 22-es csapdája.

Sok esetben személyes kérdés ez, mert a jazz – az üzleti érték szempontjából – valóban nem olyan hatalmas piac. Amúgy a nagy cégeknek ésszerűbb és egyszerűbb egy-egy helyszínt támogatni. Odaadják az egész éves támogatás összegét, aztán az intézmény szervezői gazdálkodjanak vele. A vállalat vezetői, munkatársai pedig, ha éppen úgy hozza a kedvük, beülnek a számukra fenntartott páholyokba, meghívnak oda üzleti partnert, szóval nekik sem rossz. Mi azt szoktuk mondani, hogy a minőségi kultúrát támogatni szexi, de egyelőre ez az üzenet még nehézkesen megy át azokhoz, akikhez el kellene jutnia.

Külföldi támogatásokra számíthat?

Akad ilyen is, de némelyik ország kulturális intézményei nem minket segítenek, inkább azt a zenészt, aki fellép nálunk. És ez rendben is van, hiszen egy nagyon értékes, de még kevéssé ismert muzsikust csak így tudunk meghívni. Ezt a gyakorlatot a hazai kultúrpolitika is átvehetné, mert így könnyebben jutnának el a mi zenészeink is nagy, rangos fesztiválokra. A JazzFest Budapestnek egyébként célja az is, hogy összehozza a magyarokat a külföldi zenészekkel, és a kapcsolatok révén sok hazai művészt juttattunk és juttatunk el Dél-Koreába, Németországba, Hollandiába, Olaszországba, Svájcba és Franciaországba.

Mennyibe kerül a JazzFest Budapest?

Úgy kétszázmillió körül van ez az összeg.

Ez nem is olyan sok, mégsem lehet könnyű összekalapozni. Még akkor sem, ha innen-onnan jön valami kis pénz, ami az őszi fesztivál bevételeivel kiegészül… A világhírű zenészektől pedig igazi, szívhez szóló támogatói leveleket is kapott.

Ez így van. A világsztárok is szeretik ezt a rendezvénysorozatot, mert emberközeli, barátságos hangulatú. Bill Evans például ezt írta: „A JazzFest Budapest a világ vezető jazzfesztiváljai közé tartozik, és a világ legnagyobb tehetségeit hozza el Budapestre. Olyan események, mint a JazzFest Budapest, összekapcsolják az embereket, bevételt generálnak, és fenntartják Budapest nemzetközi hírnevét.” Madeleine Peyroux így fogalmazott: „Képzeld el Budapestet a JazzFest nélkül. Tudva, hogy mit jelent számomra, hogy néhány rövid éjszakát zenéltem, ettem, ittam és álmodoztam Budapest karjaiban, nem tudom elképzelni, hogy eltűnjön, de ha így történne, a szívem hasadna meg.” Gary Husband: „Ez az esemény – rövid története alatt – a világ legelismertebb és legünnepeltebb jazzfesztiváljai közé emelkedett. A zene a lelket rendezi. Vigaszt, örömöt, inspirációt és beteljesülést hoz milliók szívébe.” Avishai Cohen: „A jazz, és általában a zene, egy olyan művészeti forma, amely képes összekapcsolni olyan embereket is, akik egyébként talán nem állnának kapcsolatban egymással.” Ken Waxman, a Jazzword.com szerkesztője, Torontóból: „A helyi és nemzetközi zenei előadók sorozata még fényesebbé tette Budapest, mint nemzetközi jazzközpontét.” Anouar Brahem: „A fesztivál kulcsfontosságú szerepet játszik a jazz népszerűsítésében, miközben Budapest kulturális örökségét is hangsúlyozza.” Patricia Barber: „A Jazzfest Budapest csodálatos hírnévnek örvend a globális művészeti közösségben. A világ minden tájáról érkező zenészeket hoz el a történelmi Budapest városába, amely lenyűgöző és aranyos!” Mike Stern: „A JazzFest Budapest az egyik legkiemelkedőbb jazzfesztivál a világon. Tragédia lenne, ha nem kapna megfelelő támogatást ahhoz, hogy tovább folytatódhasson!” Folytassam?...

Madeleine Peyroux 2023-ban (fotó: Kleb Attila)

Megható mondatok. Kiket hallhat idén a közönség?

Idén nem lesznek amerikai sztárok, ugyanis véleményünk szerint a többi kontinensen jelenleg sokkal izgalmasabb dolgok történnek a jazz világában. Egyre erősebben használják a zenészek különféle népzenei gyökereket, és ez különösen sokszínűvé teszi a műfajt. Érdemes tehát az európai, az afrikai, az ázsiai jazzre fókuszálni. Jön például a dél-afrikai Nduduzo Makhathini, aki a zulu zenét ötvözi a jazzel, és ugyancsak Afrikából érkezik az oud, azaz az arab lant két mestere, Dhafer Youssef és Rabih Abou-Khalil. Fantasztikus lesz az a koncert is, amelyen az Esbjörn Svennson trió két élő tagja Dan Berglund és Magnus Öström zenészbarátaival emlékezik harmadik társukra, a néhány éve elhunyt Esbjörn Svennsonra és a trió zenei örökségére. További sztárok: Avishai Cohen, John Patitucci, a mesterséges intelligenciát is használó Jojo Mayer, a fantasztikus fiatal lengyel basszusgitáros, Kinga Glyk. És ahogy az elmúlt években, úgy idén ősszel is lesznek koncertek, nagy sztárok jönnek: Marcus Miller és Richard Bona!

Avishai Cohen 2023-ban (fotó: Kleb Attila)

Valamint a magyarok.

Bizony. Mindenekelőtt a tavalyihoz hasonlóan idén is lesz a Tabánban hajnali ötkor kezdődő, szabadtéri napfelkeltekoncert, amelyen a kurátorok lépnek fel. Éppen tíz éve annak, hogy a Montreux-i Jazz Fesztivál zongoraversenyének a döntőjébe egyszerre három magyar is bejutott, most ők adnak közös koncertet: Oláh Krisztián, Tálas Áron és Gayer Mátyás. Lukács Miklósnak lesz egy különleges projektje Vincent Peiranival, az accordion nemzetközi hírű mesterével, Orbán György bőgőssel, Dés András ütőhangszeressel, és ismét jön egy szardíniai vokális formáció, a Tenores di Orosei Antoni Milia, ők Farkas Zoltán „Batyuval”, a táncházmozgalom egyik legismertebb figurájával, Borbély Mihállyal, a magyar fúvós ethnojazz mesterével és Mohácsy Lőrinc nagybőgős triójával lépnek fel. Lesz Hajdu Klára lemezbemutató, végül egy különleges gálával alaposan megünnepeljük az idén hetvenéves Dresch Mihályt is, akit ezen az eseményen valamennyi zenei formációjával hallhat a közönség.

Mogyoró Kornél, Lukács Miklós és Borbély Mihály a 2024-es Sunrise Surprise koncerten a Filozófusok Kertjében (fotó: Kleb Attila)

A tavalyi JazzFest Budapest idején említette Gyémánt Bálint gitáros: egy fesztivál esetében nagyon fontos, hogy bizalom épüljön a szervezők és a közönség között. Azaz nem feltétlenül baj, ha valaki nem ismeri a fellépőt, mert a szervezők ízlésében bízva mégiscsak jegyet vált rá.

Ez valóban nagyon fontos, és úgy érzem, velünk kapcsolatban is kezd működni. Tavaly ősszel hoztunk egy koreai zenekart, amelynek a Jedermannban tartott koncertjére alig lehetett beférni, pedig a koreai jazzt talán még a legfanatikusabb rajongók sem ismerik. Vagy itt volt a Szardíniáról érkezett Tenores Di Bitti énekegyüttes és Enzo Favata közös fellépése, amelyre úgy is megtelt az Olasz Intézet, hogy az idős, szardíniai énekeseket nem igazán ismerhette a közönség. Igyekszünk meghálálni a bizalmat.

A JazzFest Budapestet 2025. április 27. és május 14. között rendezik meg. A fesztiválról további információt ITT találnak.

Nyitókép: Kleb Attila (fotó: Sebestyén László)