A kávé művészete vagy a művészet kávéja?

Kevés olyan ember van, aki a közel száz éve, 1933 óta létező különleges minőségű olasz kávémárkát, illetve céget, az Illyt ne ismerné, s aki ismerik, szinte kivétel nélkül rögtön a kerek fülű fehér csészékre és az azokon található színes műalkotásokra is asszociálnak. A magyar Illy Ferenc által alapított, több generáción átívelő családi cég nemcsak régóta támogatja a művészeteket, különösen a képzőművészetet, de működési filozófiája is az, hogy minden, ami a kávéval kapcsolatos: kultúra. 

A kávé előállítása, termelése, tálalása és fogyasztása is, amihez nemcsak „pluszként” jön a művészet, hanem szerves egységet képez vele. Az elfogyasztott csésze kávéban benne van a tudományos kutatás és a folyamatos technikai innováció, a világhírű kortárs képzőművészek és az ígéretes tehetségek alkotásai, tradíció és innováció egyaránt – vallják az Illynél.

Az Illy kortárs művészeti gyűjteménye nem bankok vagy biztosítótársaságok székhelyeinek falain lóg, amit kilencven százalékban csak az alkalmazottak élveznek, hanem a csészéken látható. S mi tagadás, a cég remekül választ. A művészek között találjuk a 91 éves olasz festő-, akció- és tárgyművészt, Michelangelo Pistolettót, aki egyben művészetteoretikus is, a politikai aktivistaként is számon tartott szerb konceptuális és performanszművészt, Marina Abramovicsot és a műkritikusokat megosztó, évekig a világ legdrágább élő művészeként számon tartott, tükörfelületű színes lufiállatszobrairól (és giccses tárgyairól) ismert Jeff Koonst. Az amerikai művész majd’ negyed éve kölcsönözte a csészéknek kék és rózsaszín állatait, de azok még mindig keresett modellnek számítanak a gyűjtők körében: az üvegkutyákat ábrázoló 2001-es csészét és  csészealjat az eBay-en 585 dollárért lehet megvásárolni. 

A mostani művészeti kollekciókért is szép summát kérnek, a sokoldalú palesztin installáció- és multimédiaművész, Mona Hatoum nevével fémjelzett eszpresszós-, illetve kapucsínóscsészék (négy darab) például 60–80 ezer forintért vásárolhatók meg a magyarországi Illy webshopban, de hasonló árban kaphatóak az egyik legismertebb kínai kortárs képzőművész, Aj Vejvej csészéi is. Ő témáját korábbi saját munkájából, a Színes vázák című alkotásból merítette, akkor az ókori kínai vázákat mártotta színes ipari festékbe, ezúttal az Illy-csészéket formázta úgy, hogy színes keretet kaptak, mintha valamiben megmártóztak volna. 

A kollekciók kis szériában, kézi festéssel készülnek, ez teszi őket különösen értékessé, s bármilyen népszerű is egy adott sorozat, nem adják ki újra, így ma már a gyűjtők vadásszák őket. A csészék sorszámozottak, alul a művész szignójával ellátva, és szándékoltan hordozzák a kézi festésből fakadó tökéletlenséget.

Ha sorra vesszük a nagy múltú vállalattal együttműködő művészeket, láthatjuk, mindegyikük „szerződtetése” – az esztétikai-üzleti szempontokon túl – egyfajta politikai, közéleti, művészetfilozófia állásfoglalásnak is tekinthető. 

Aj Vejvej például aktivistaként folyamatosan és nyíltan bírálja a kínai kormány demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos álláspontját, alkotói filozófiája pedig az, hogy a művészet nem a vég, hanem a kezdet. A ma már nem Kínában élő művész pekingi műtermét a hatóságok figyelmeztetés nélkül rombolták le. 

Abramovics videóüzenetben állt ki Ukrajna mellett, az ország elleni támadást az egész emberiség elleni támadásnak nevezte. Mona Hatoum a feketék kirekesztése elleni küzdelemben már a 90-es években részt vett munkáival, nyilatkozataival egyaránt. Különlegesen érzékeny ihletettségű szobrai, alkotásai, installációi komoly filozófiai, társadalmi mondanivalót hordoznak, de nem a direkt, provokatív kifejezésmód, inkább az individuumra ható poézis jellemző rájuk. 

Jeff Koons munkáit egyes művészetkritikusok egyenesen botrányosnak tartanak, nemcsak mert nem saját maga, hanem száz főt meghaladó stábja készíti óriási színes állatszobrait (bevallása szerint nem ért hozzá, nincs kézügyessége), de mert figurái egy része a józan közízlés szerint is valóban a giccs kategóriájába sorolható, miközben sokáig a világ legdrágább művésze volt. 

Kávégépek építészei, építészek kávégépei

A művészekkel, művészetekkel való kapcsolat nem merül ki a csészéken látható alkotásokkal. Az Illynél a kávégépeket is neves dizájnerek tervezik. 2024-ben például az Európában és Japánban alkotó, kereskedelmi komplexumokat, luxusszállodákat, lakóépületeket és bútorokat egyaránt tervező híres építész-dizájnert, Antonio Citteriót kérték fel, hogy a cég legújabb kávégépét megtervezze, amely a moduláris építészethez hasonlóan attól különleges, hogy mérete az aktuális üzlet méreteihez képest változtatható. Citterio tervezte az Illy milánói „zászlóshajó” üzletét is, így az új kávégép is része a megálmodott enteriőrnek. 

Egy korábbi kávégépmodell tervezője a szintén neves építész-dizájner, Luca Trazzi, aki a megkapó külsejű masinában a funkcionalitást és az eleganciát ötvözte sikerrel. 

Magát a kerek fülű, jellegzetes alakú fehér Illy-csészét Mattheo Thun tervezte 1992-ben, és az azóta eltelt harminchárom év alatt több mint száz művész önkifejezésének adott teret. 2025-ben a venezuelai Sol Calero a szerencsés kiválasztott: a fantasztikusan tarka, vidám csészék a caracasi születésű, Berlinben alkotó, a Velencei Biennálén is bemutatkozó latin-amerikai művész vibráló világát  házasítják a világ legnépszerűbb élénkítő italával.

A klasszikus Illy-csésze (forrás: Unsplash)

A kollekciót 2025 májusában mutatták be a híres New York-i nemzetközi művészeti vásáron, a Frieze-en, ahol Cristina Scocchia, az Illycaffè vezérigazgatója így méltatta a művészt: „Sol Calero a latin-amerikai kultúra gazdagságát és kódrendszerének ellentmondásosságát hozza be mindennapi éltünkbe. Az iróniát, a szépséget és az identitáskeresést egyaránt fontosnak tartja, így segíti elő a különböző kultúrák párbeszédét”.

Calero pedig így fogalmazott sorozatáról: „A munkám lényege, hogy próbálok hidat teremteni az emberek és a kultúra között. Az Illyvel való együttműködés lehetőséget nyújt számomra, hogy ezt elérhető, kézzelfogható tárgyakon keresztül tegyem, olyan egyszerű gesztusokhoz kapcsolódva, amilyen például egy csésze kávé elfogyasztása”. 

És akkor még a művészeti vásárokról nem is beszéltünk. Az Illy a Velencei Biennálét 2003 óta támogatja, de ott van a torinói Artissimán és az ARCOmadridon is, együttműködik az Asia Now, a Paris International vásárokkal és a Frieze-zel, melyet New York-on kívül Londonban, Los Angelesben és Bécsben is megrendeznek.

Fotósorozat a kávéültetvények hőseiről

Sebastião Salgado brazil fotográfus az Illycaffé megbízásából 2002-től tizennégy éven keresztül tíz országban készített fotósorozatot a kávéültetvényeken dolgozó nőkről és férfiakról. A nagyszabású munka Az álom illata című kiállítással zárult. A guatemalai, Costa Rica-i, kolumbiai, brazíliai, El Salvador-i, indiai, indonéziai, etiópiai, tanzániai és kínai munkásokat bemutató fotósorozat könyv formában is megjelent, egy videóban pedig Salgado elmondja: a koncepció lényege az volt, hogy a kávétermeléssel foglalkozó családok millióinak életét, munkáját mutassa be. Hiszen amikor bemegyünk egy divatos vagy elegáns kávézóba, a legkevésbé a kávét előállító, megtermelő, valódi, kétkezi munkásokra gondolunk. 

„Valahogy mindenki azt hiszi, a kávé az üzletben vagy a szupermarketben terem, nem pedig a földeken, pedig a kávétermelés talán a világon a legtöbb embert foglalkoztató ágazat, és a kávé az a termék, amely világkereskedelmi szinten a legnagyobb utat teszi meg.” Salgado fekete-fehér képei egyszerre mutatják be a munka nehézségét, az azt végzők fáradozását és a föld szépségét. 

A cikk először a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Emilio Pucci Illy-szettje (fotó: Illy/Alicia Brunker)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Az olasz néplélek arcai – Szenvedély, család és az „édes élet” öröksége

Az állam kultúrafinanszírozó szerepe – Így csinálják Olaszországban

Örökségből jövő: Gucci ArtLab, a kreativitás laboratóriuma – A divatház és a művészet kapcsolata