A kísérlet sikerrel zárult

Tavaly egy kortárs art & event platform, az Itsliquid International Contemporary Art Contest fődíjjal ismerte el munkáját, ami egy éven át tartó kiállítási lehetőséget jelentett számára Rómában, Velencében és Londonban; a YICCA kortárs művészeti verseny záró kiállításán egyedüli hazai művészként vett részt Eszméletlen című alkotásával Rómában. Idén a berlini Musee Dezentral NFT múzeum mellett, ahol Kiméra című digitális munkájával szerepelt, Egy furcsa szerelem lehetőségei című digitális alkotását az Art Innovation Gallery Pixels Show kiállításán, a Times Square óriáskivetítőin, valamint Miami Beach-en is láthatta a New York-i és floridai közönség.

Soós Edina a nonfiguratív és a figuratív mezsgyéjén, az elrejtés és a felfedés között egyensúlyozó munkáival 2019-ben lépett be a művészetek világába, és mindössze néhány év alatt hódította meg azt hazai és nemzetközi kiállítások részvevőjeként és számos szakmai elismerés birtokosaként. Kísérletező művészként a hagyományos technikáktól gyorsan eljutott a legújabb technológiákig, platformokig, valamint a mesterséges intelligencia használatáig. Digitális alkotásai NFT formátumban is elérhetőek különböző platformokon, köztük a legkeresettebb művészeket is kiállító SuperRare-en. Vegyes technikával készült festményeivel és digitális printjeivel legközelebb május 7-én 18 órakor, az Ady 25 Galéria és Kiállítótérben A spontán megnyilvánulásai címmel nyíló legújabb kiállításán találkozhatnak az érdeklődők.

2019 óta hat egyéni és számos csoportos kiállítás résztvevője volt itthon és külföldön. Hihetetlen dinamizmussal hódított meg különböző hazai és nemzetközi művészeti kiállításokat, vásárokat. Hogyan talált rá ezekre a kiállítási lehetőségekre?

Nem egészen két éve döntöttem el, hogy úgy próbálok meg érvényesülni a képzőművészeti szcénában, hogy versenyekre jelentkezem. Elsősorban külföldön írnak ki olyan pályázatokat, ahová olyanok is jelentkezhetnek, akik nem végeztek képzőművészeti akadémiát, én erre vettem az irányt a vegyes technikával készült festményeimmel. Először a Yicca nemzetközi pályázat döntőse lettem Rómában, ahol tizennyolcunkat választott ki a nemzetközi mezőnyből a főszervező, majd tavaly kaptam a hírt, hogy az Itsliquid International-nél  megnyertem a fődíjat. Ennek az volt a jutalma, hogy Londonban, Velencében és Rómában állíthattam ki a képeimet több hónapig, roadshow-szerűen. Óriási meglepetés volt, mert ez számomra azt jelentette, hogy a kísérlet sikerrel zárult, és közben rengeteg külföldi szervezőt, kurátort ismertem meg és kicsit beleláthattam a művészeti világ működésébe.

Floating Pixels, Miami Beach

Megosztaná ezeket a tapasztalatait?

A közelmúltig Magyarországon csak elvétve indítottak olyan pályázatokat, amelyek azok számára is nyitva állnak, akiknek nincs szakirányú felsőfokú végzettségük, de most már kialakult egy olyan trend, amelyben a művészet divattá válik, a kereskedelem is nyit a művészetek, illetve a művészek felé, akiket érdemes támogatni. Ez az új folyamat néhány éve tart, vannak szervezetek, egyesületek, amelyek felkarolják a feltörekvő művészeket, és segítik őket az érvényesülésben. Ilyeneknek én is tagja vagyok.

Számos nemzetközi művészeti vállalkozás pénzért árulja a kiállítási lehetőségeket, nagyon nagy biznisz épül erre, sokan sok ezer eurót fizetnek azért, hogy menő külföldi városokban állíthassanak ki. Eldöntöttem, hogy nem szeretném ezt az utat járni, ezért kezdtem el pályázni. Az elért sikereimen felbuzdulva azután tavaly elindultam Magyarország eddigi talán legnagyobb tehetségkutató versenyén, a Művészterem pályázaton is, amelyre több mint négyszáz alkotással neveztek be, és a rangos szakmai zsűri döntése alapján festő kategóriában harmadik helyezést értem el.

Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez!

Fiatalon a Dési Huber Képzőművész Körbe jártam rajzolni, de az élet másfelé irányított, és csak 2016-ban kezdtem újra intenzíven festészetet tanulni a Budai Rajziskolában Breznay András vezetésével, ahol egy-két év után – a hallgatók igényeit meghallva  – a klasszikus festészeti képzés absztrakt kurzusba váltott. Elsősorban olajjal festettünk, akrilt később kezdtem használni. Most nagyrészt vegyes technikával dolgozom. A képeim az absztrakt és a figuratív határán születnek. Később a MOMA nagyszerű online kurzusain vettem részt, amelyeket mindenkinek csak ajánlani tudok. Ott Willem de Kooning technikája – a New York-i iskolából  – nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Úgy kezdek neki a képeimnek, hogy intuitív módon mindenféle gesztust, jelet, foltot viszek fel a vászonra, aztán leállok, és sokszor napokig is nézegetem az eredményt, amíg megszületik, hogy mit szeretnék kihozni belőle. Utána eltüntetek, kiemelek, felerősítek dolgokat, rétegeket képzek. A festés számomra fontos önismereti folyamat. Az ember elemzi, amit intuitív módon odatesz a vászonra, és hogy mit miért alkalmaz. Észrevettem például, hogy előszeretettel használok egy embrióformát. Számomra ez nagyon esszenciális forma, ami az evolúció minden állomását és a jövő összes lehetőségét magába foglalja.

Borders Art Fair, Velence

Milyen célokkal vágott neki a festésnek?

Nem tűztem ki célokat, ez az út sokkal inkább önmagát határozta meg. Tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, és nagyon lassan építkeztem, minden nap tettem egy-egy apró lépést azért, hogy fejlődjek, előbbre jussak.

Mik voltak ennek az építkezésnek a fő állomásai, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?

Abban nehéz dolgom volt, hogy utat kellett találnom a művészeti közegbe, mivel sem a család, sem a tanulmányaim nem ezt a fajta identitást jelölték ki számomra. Kiállításokra, megnyitókra jártam, ahol kapcsolatokat építettem, és megkerestem a pályázati lehetőségeket itthon is. A XIII. kerületben, ahol sokáig éltem, az önkormányzat évente pályázatot ír ki többek között a Radnóti Miklós Művelődési központ kiállítótereire. Ott is sikerrel pályáztam, negyvenöt képemet mutathattam be tavaly a RAM impozáns aulájában. Aktívan kerestem és megragadtam minden lehetőséget. Én sem számítottam arra, hogy ilyen rövid idő alatt eljutok idáig.

2023. szeptemberi ajánló:

Aki végignézi a munkáit és a portfólióját, vagy csak átpörgeti az Instagram-oldalát, stilárisan és technikailag is nagyon szerteágazó, sokféle alkotással, az akril és a vegyes technika mellett digitális, 3D-s és videómunkákkal is találkozik.

Nagyon nagy a kísérletező hajlam bennem, emiatt nehezen tudok a megszokott struktúráknál maradni, állandóan újítok. Egy ilyen útkeresési fázisban jutottam el a digitális alkotáshoz, mert nagyon érdekelt, és egyébként is nyitott vagyok a technológiai újdonságokra és az innovációra. Szerettem volna megismerni a digitális művészet világát és ami mögötte van, a biznisz részét is, ebbe is beleástam magam. Külföldi art portálokon kezdtem a tájékozódást, ahol tanácsokat és útmutatást is kaphat az ember. Így kezdtem 3D-tervezéssel foglalkozni.

Munka közben

És aztán NFT-készítéssel…

A másik hajtóerő, hogy a digitális alkotások eladásából talán lehet némi bevételt szerezni. Ezért beléptem az NFT-piacra, elkezdtem NFT-ket készíteni és ezeket különböző platformokon elhelyezni. Sikerült is eladnom néhányat, de a 2020/21-es felfutás után most nagyon lanyha a piac, a képek nyomott áron kelnek el, viszont itt is hasznos nemzetközi ismeretségekre tettem szert. Mint kiderítettem, az X-en (korábban Twitter) lehet a gyűjtőkkel kapcsolatokat építeni, ezért egy iszonyú intenzív fél évet töltöttem ezzel, ami megerősített abban, hogy itt is rendkívül nehéz érvényesülni, kiemelkedni.

Kikkel zajlott az X-es kommunikáció?

Művészekkel, galériákkal, kurátorokkal. Itt is vannak különböző platformok, ahol rengeteg ingyenes pályázatot lehet találni, ilyen például a HUG és a Pulsr. Ezeken profilt lehet regisztrálni, közösségekhez csatlakozni és megmutatni magad. Ezeken a platformokon keresztül jutottam ki a digitális képeimmel New Yorkba és Miamiba, illetve egy Metaverzumos kiállításra is beválogatták egy képemet.

El lehet érni ezeket a platformokat befektetés nélkül is?

Eleinte igen, de aztán jönnek a korlátok. Eljutottam valahová, de azt gondolom, hogy innen továbblépni már csak nagyobb befektetéssel lehetne, vagy akkora ismertséggel, amivel még nem rendelkezem.

NFT alkotások zsűrizésében, új tehetségek kiválasztásában is részt vesz az NFT Design Awards kurátoraként. Hogyan történik egy ilyen meghívás?

Az NFT DA kiírására többszöri pályázás után, negyedik alkalommal nyertem díjat és egyúttal meghívtak zsűritagnak, azóta foglalkozom pályázatok értékelésével. Szeretem ezt a munkát, mert tágítja a látóteremet, egyúttal hozzájárulok a tehetséges fiatalok elismeréséhez.

The Pixels Show, Times Square, NYC

Mire van szüksége annak, aki Magyarországról nemzetközi művészeti karriert szeretne teremteni?

Szinte egész életem során a marketingszakmában dolgoztam, ami sokat segített a saját alkotásaim narratíváinak létrehozásában. Tudom, hogyan kell közösségimédia-kampányt indítani, analizálni az eredményeket és ilyen módon építkezni. A nemzetközi platformokkal való kapcsolatteremtéshez a kommunikációs rutinom és a nyelvtudásom is hozzájárult. Előny, hogy van egy főfoglalkozásom, mert nincs financiális kényszer, azonban az alkotásra fordítható idő szempontjából ez hátrányként jelentkezik. Azt hiszem, többrétű kompetenciára van szükség a sikerhez, de a legfontosabb a szenvedély, egyfajta megszállottság és eltökéltség, ami előre visz.

Milyen művekkel találkozhatunk a május elején nyíló kiállításán az Ady 25 Galériában?

A tárlat koncepciója úgy alakult ki, hogy megkerestem a közöset a különböző technikával készült munkáimban. Rájöttem, hogy mindenütt a spontán megnyilvánulásokat, a szemet gyönyörködtető tökéletlenségeket keresem, amelyek a gesztusfestészetből származnak. A digitális munkáimban torzított üvegfelületeket használok, amelyek a fényt megtörve izgalmas reflexiókat hoznak létre. Az új kiállításon nyolc ilyen munkám látható majd alumíniumlemezre nyomtatva.

Nyitókép: Soós Edina

A képek forrása: edinarte.com