by Horváth Viktória 2021. ápr 21.

A kíváncsiság a létezése fundamentuma

Tóth Artin filmrendező, operatőr, vágó portréja

Tóth Artin filmes személyisége önmagában egy komplett érzékenyítő tréning. Az elesettek és a nehéz témák fokozottan érdeklik, így nála sajátos szimbiózisra lelt a kíváncsiság, az érzékenység és a megszámlálhatatlan befelé sírt könny. Elmondhatja magáról, amit csak kevesen: fia születését követően ő maradt otthon gyesen, apaként. Artin maga a két lábon járó odafigyelés és szeretet – kamerával.

A híres prágai tavasz évében, továbbá a munka ünnepén született Artin esetében a művészi önkifejezés iránti igény már Debrecenben, az általános iskolás évek alatt utat tört: verseket, novellákat és meséket írt. A gimnáziumot az azóta is otthonát adó Szentendrén járta ki, s azt követően jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Mivel abban az évben nem indítottak filmrendező osztályt, a Közművelődési Információs Vállalatnál vállalt videotechnikusi állást. Akkoriban, huszonkét évesen készítette el első önálló, Ahogy a növények szeretnek című kisjátékfilmjét, amely elhozta a Független Filmfesztivál „Legjobb első film” díját. Azóta számos film rendezője, operatőre és forgatókönyvírója volt. Amint mondja: „Engem a kíváncsiság hajt mindig, az emberek mögé akarok belesni, a történetek mozgatórugóit meglátni, észrevenni az emberi drámákat, és végül mindezek keverékéből egy olyan mozit készíteni, ami után az emberek monologizálnak magukban, jó esetben párbeszédek születnek – és egy új nézőpontot tudtam megmutatni. Ha ebből valami hiányzik, akkor az kudarc.”

Nagy lépésnek tartja saját evolúciós létráján a hibázás elfogadását, azt, ha nem egészen úgy sikerül egy mozi, ahogy tervezte. Ugyanis a botlásoktól lesz emberi. „Nem akarom azt hazudni, elsősorban magamnak nem, hogy hű, mekkora ász vagyok, és ez nagyon sokat segített abban, hogy egészséges maradjon az önértékelésem.”

Stúdióvezetője volt a Pesty László nevével fémjelzett Fekete Doboz produkciónak, és házi operatőre a Stúdió K Színháznak. Az évek alatt számtalan dokumentumfilm és kísérleti kisjátékfilm elkészítésében vett részt, s hol operatőri, hol vágói, hol szerkesztői minőségben dolgozott. Munkái rendszeresen megjelentek a magyar filmfesztiválok versenyfilmjei között. Az ezredforduló előtti filmjei közé tartozik – többek között – a Boldog lovak, a Peace CorpBékeszolgálatosok, a Fényhang és a Dezsavű. Később rendezője volt a Magdafilmnek, a Zakumentumfilmnek, a Rükvercznek, az Így szültünk mi című filmnek, az Örökségnek és az Este jó, este jó kisjátékfilmnek. Egyik kedvenc saját filmjeként tartja számon a Sebeket (2009).

Élete egyik legmeghatározóbb, sorsfordító időszakának tartja azt a hét évet, amelyet a Szent László Kórház gyermekcsontvelő-transzplantációs osztályán töltött. Oda is a segítő szándék vitte: szeretett volna csontvelődonor lenni. Az ott töltött évek dokumentációs produkciói az Érintettek sorozat egyes részei. A munkafolyamatból még egy – azonos címet viselő – könyv is megjelent, amely egyfajta utó-napló. Artin így mesélt arról az időszakról: „Ösztönösen, autodidakta módon kezdtem el a transzplantált gyerekekkel művészetterápiás foglalkozásokat vezetni. Éreztem, hogy különleges hatalma van a kamerának egy ennyire izolált környezetben élő gyerek számára.” Annak érdekében, hogy a kezelésre szoruló gyermekek szülei a közelben lehessenek, – Dr. Kriván Gergely és Tóbiás Tímea segítségével – összeszedett annyi pénzt, amennyiből létre tudta hozni a legállhatatosabb anyának tartott istennőről, Démétérről elnevezett alapítványt. Az alapítvány támogatásával a kórház területén felépülhetett egy ház hat apartmannal, ahol a szülők a kezelések ideje alatt tartózkodhattak, természetesen ingyenesen. „Konokul hiszem: a gyerekeknek kell esélyt adni arra, hogy filmet készíthessenek, hogy vlogot, videónaplót forgathassanak, mert nekik köszönhetően talán jobb lesz egyszer ez a hely, ahol élünk. Kíváncsiak leszünk egymásra, törődéssel és felelősséggel fordulunk egymás felé." – vallja azóta is. Az Érintettek dokumentumfilm-sorozat I. része elnyerte a 2005. év legjobb dokumentumfilmjének Kamera Díját, a II. része a Filmszemlén kapott Esélyegyenlőségi Díjat.

Az esélyegyenlőség és a kézzel fogható tenni akarás a jelenben is belső motorként hajtja. A Téra Alapítvány elnökeként és kreatív producereként nehéz körülmények között élő tehetséges fiataloknak nyújt segítséget a Téra Tehetségek Program keretein belül. Régi vágya volt az is, hogy kutyamenhelyet hozzon létre, ami ugyan – még – nem valósult meg, de az általa életre keltett Takeaway Dogs projektben hírességek segítenek menhelyi kutyáknak gazdára találni.

A kutyák a nem távoli múltban megjelentek Artin szűkebb szakmai munkásságában is, ugyanis a legutóbbi dokumentumfilmje, az Egodetox (2018) Drahos István (egyébiránt szintén szentendrei) kutyaszánhajtó életét mutatja be, a már tőle megszokottak szellemében nem hétköznapi módon: „Tóth Artin rendezői koncepciója olyan ismeretterjesztő dokumentumfilm megvalósítására irányul, amely a műfaj megújítására törekedve a vizuális élménnyel egyenrangúvá kívánja tenni főszereplőjének portréját: életének különböző szakaszait, útkeresését, spirituális tudatosságra ébredését. Olyan mozit szeretne készíteni, amely a néző számára nem pusztán vonzó képi élmény lehet, hanem egy nyughatatlan és konok tudásvággyal megáldott élet törekvéseit, örömeit, küzdelmeit, sikereit és kudarcait – a személyiség karizmáján keresztül – bemutató példa” – olvasható Szentendre város honlapján.

Amikor Artin negyvenéves lett, születésnapjára kapott az édesanyjától egy emlékkönyvet, amelynek utolsó lapján az a mondat áll, hogy „Ha ezután már semmit sem csinálsz, akkor is érdemes volt megszületned.”. Azóta a „semmit sem csinálás” helyett Artin újabb és újabb hiánypótló és figyelemfelkeltő projektek megálmodója és megvalósítója, és szüntelenül hajtja a világ jobbításának magasztos vágya, pedig – ahogyan azt egyszer régen megfogalmazta –: „Olykor emberfeletti az a küzdelem, amit nap mint nap egyetlen mosolyért vívunk. Olykor tengernyi az a könny, amit magunkban, befelé sírunk.”



Artin dokumentumfilmjei jellemzően hosszú ideig, akár évekig készülnek, ily módon anyagi értelemben sosem térülnek meg. Ez biztosan tudna másképpen is működni, ha egy független mecenatúra rentábilisnek tartaná beruházni tényfeltáró filmekbe – mondja.

Fotó: Cseke Csilla (MTI)

Jelenleg Szele Tamás újságíróval közösen dolgozik egy dokumentumfilmen, amelyben a második világháborús magyar történelem és hadtörténet egy kevéssé ismert epizódját szeretnék bemutatni, továbbá May Szilvia forgatókönyvíró-társával egy – (talán nem meglepő módon) gyerekek és kutyák főszereplésével készülő – családi játékfilm forgatókönyvének megírásán munkálkodik, amit reményei szerint támogatásra méltónak találnak majd a pályázati rendszerben is.

Nyitókép: Cseke Csilla (MTI)

További Tóth Artin-filmek a Balansz Film Facebook-oldalán és a YouTube-on.