„A kreatív projekteknek közösen kell bemozdítaniuk a környezetet”

A Highlights of Hungary Magyarország legizgalmasabb, értékteremtő projektjeit gyűjti, kategóriák nélkül, kurátori rendszerben. Az ötvenöt jelölt közül pedig a közönség dönti el, melyik legyen hazánk leginspirálóbb története. Idén már hetedik alkalommal. Remete Tibor, a Super Channel kreatív ügynökség vezetője, a Highlights of Hungary alapítója már mielőtt feltenném neki az első kérdést, ezer fokon égő lelkesedéssel kezd mesélni a kezdeményezésről.

A Highlightsnak megvannak a maga rétegei: ha nyitott, kíváncsi vagy, és elkezded felfedezni a jelölteket, ezt a jó értelemben vett pozitív összeviszszaságot, akkor egyszer csak megszáll egy különleges, intenzív eufória. Végeredményben ezt az érzést szeretnénk minél több embernek átadni évről évre a jelöltek történetein keresztül. Olyan modellt találtunk ki, amely nem kategóriákban gondolkodik. Lebontja a falakat, jó embereket, jó ügyeket, izgalmas sztorikat hoz össze. Szeretnénk, ha ezek a kapcsolódások és gondolatok áramolnának, hatnának egymásra. Ezeket a mikrotalálkozásokat jó lenne kivetíteni akár társadalmi szintre is. Nagyon hiszek ebben.

Van víziója arra nézve, meddig tudnak ebben eljutni a Highlightsszal?

A hit abban, hogy ez jó, és szenvedélyből érdemes csinálni, erősebb, mint egy vízió. Az működteti, hogy látjuk: értékteremtő, amit csinálunk, és ezt el tudjuk juttatni sok emberhez. Akkor lennék boldog, ha az ország bármely pontján Nyíregyházától Győrön át Pécsig és Szegedig, belefutnék olyan emberekbe, akik ismerik a Highlightsot.

Az a típus, aki nem a végcélt határozza meg, hanem dinamikusan alakítja a folyamatot „meglátjuk, hova jutunk el” alapon?

Jellemző, hogy folyamatosan agyalok. Az munkál bennem, hogy megfogalmazzam, hogyan lesz valami még jobb, ebben pedig nem a célállomás kijelölése a legfontosabb lépés. Abban hiszek, hogy ha egy ötlet fejlődik, előbb-utóbb elérünk a jelentős mérföldkövekhez. Ezeket nem feltétlenül kell stratégiai célként meghatározni az elején. Egy ilyen ügyet a flow tud hajtani. Akkor tud szerethető is lenni. Egy projekt természetes, organikus fejlődése számomra szebb, izgalmasabb irány. Erre sokszor furán néznek az emberek. Teljesen érthető, hiszen én magam is közgazdász vagyok, és ebben a racionális, üzleti világban ez valóban különös.

A módszeréhez kell egy nagyon mélyen gyökerező drive…

A hit, vagy más szóval a szenvedély, igen. Ez mozgatja az egészet. Kolléga nőmmel, Turcsányi Szabinával, a Highlights of Hungary projektvezetőjével gyakran vitázunk, nagy a szenvedélyfaktor bennünk, de ez ettől működik. Ha nem ilyen emberek lennénk, akkor ez az egész nem itt tartana, nem lenne meg ez a plusztöltet, ami összekapcsol minket azokkal az emberekkel, akik csatlakoztak hozzánk az úton.

Emlékszik még arra, amikor kipattant a fejéből a Highlights of Hungary ötlete? A legelső momentumra.

Ügynökségvezetőként rengeteg izgalmas tartalommal találkoztam. Elkezdtek foglalkoztatni az igazán zseniális, emberi vagy akár szakmai szempontból is példaértékű projektek, amik itt vannak körülöttünk, érdemes őket felfedezni, időt szánni rájuk. Ezek önálló pontokként jelentek meg a szemem előtt, amik kezdetben csak magányosan pislákoltak. Egyik este összeállt a modell: rájöttem, hogy a pontokat össze kell rendezni, mert önmagukban kevesek, viszont együtt sok töltet, energia van bennük, közösen bemozdíthatják a környezetüket. Másnap bementem, és azt mondtam Szabinának: december van, nincs kedvem egy újabb évet várni, hogy ezt elindítsuk, csináljuk meg most! Ehhez kellettek olyan emberek, akik szívesen csatlakoztak hozzánk. Ők lettek a kurátorok. A gondolataikból összeállt egy lista, amihez már csak a közönséggel való kapcsolódást kellett kitalálni. Involváltuk őket a szavazással, és az egésznek szerveztünk egy díjátadót. Az elsőt az akkori Kockában tartottuk, körülbelül százötven fővel. Már akkor érezni lehetett, hogy valami elindult.

A változatlan formátum könnyen feltételezhetné, hogy a dolog elfárad. Jól értem, hogy a folyamatos, új találkozások akadályozzák ezt?

Pontosan. A Highlights mindig kontentbánya lesz, újabb és újabb tartalmak kerülnek fókuszba. Emellett pedig az a drive sem hagyja kifulladni, ami minket hajt: a megújulás iránti vágy. Ez sem tudatos döntés. A modellbe persze eleve bele van kódolva, hiszen minden évben új kurátorok, új jelöltek fémjelzik a kezdeményezést. Ez biztosítja a stabil alapot, ezen felül lehet kísérletezni. Ilyen kísérlet a pár hónapja indított podcastsorozatunk. Az innováció, a feladatgenerálás mellett azonban nem maradhat el a finanszírozás kérdése. Ezt a kettőt jó lenne egyensúlyban tartani.

Tapasztalata szerint mit kell ahhoz letenni az asztalra Magyarországon, hogy a forprofit szektor azt mondja, érdemes a támogatásra egy hasonló jellegű projekt?

Minden kreatív, művészeti innovációban az a legfontosabb, hogy a potenciális támogatók emberileg tudnak-e hozzá kapcsolódni. Szükség van egyfajta bizalomra, hogy a támogató felüljön arra a hullámra, ami téged mozgat. Ez a nem klasszikus üzleti értelemben vett bizalom a kiindulási pont. Emellett meg kell tudni mutatni, hogy elérsz egy bizonyos kört, történjen az mennyiségi vagy minőségi szempontok alapján. Végül a legnehezebb faktor, hogy a finanszírozó fél felismeri-e azt a jövőbe mutató szándékot, ami a projektre jellemző. Fontos a támogató személyes érdeklődése is. Például sok mecénás szereti a művészetet, de nem művész – a támogatással azonban ő is be tud kerülni a közegbe, szerepet tud vállalni benne.

Pozitívan gondolkodó embernek tartom magam, de amikor beszélgetünk, mindig az az érzésem, hogy az enyémhez képest elképesztő a pozitív hozzáállása. Felmerül bennem a kérdés: hogyan illik ez a búskomor, lemondó magyar mindennapokba?

Amikor agyalok egy új ötleten, döntő szempont, hogy az eredmény win-win szituáció legyen. Ennyi tudatosság – mondjuk tíz százalék – valóban van a dologban. Szeretném, ha mindenki boldogabb lenne az elképzeléstől, fontosnak, megbecsültnek érezné magát, büszkeséggel töltené el, amiben részt veszünk. Ezt kicsiben hat éve csináljuk. Hogy ez hogyan tud országos, társadalmi szintre emelkedni, az már másik kérdés. Minél több helyen kell projektálni, minél több kapcsolódás szükséges hozzá. Van olyan pont, amikor én is elkeseredem. Például amikor forráshiánnyal találjuk szembe magunkat, pedig már ezerrel megyünk előre. Azonban olyankor is igyekszem megtalálni magamban azt a hitet, hogy mivel hetedik éve csináljuk, egyszer csak beérik a gyümölcs.

Gondolom, vannak azért mérföldkövek, amik ezt bizonyítják.

A díjátadók helyszínei például ilyenek. Indultunk egy százötven fős térben, aztán átvittük a kultikus Toldi moziba, majd azt gondoltuk, jó, ha elhozzuk egy még nagyobb, szintén kultikus helyszínre, ami hasonlóan cool márka. Ez lett a Katona József Színház, ahol már fel is emeljük egy kicsit magasztosabb közegbe a Highlightsot. Visszatérve: sok mindenre megtanít a Highlights of Hungary. Például pozitívnak lenni. Ha fejest ugrasz az ötvenötös listába, nem tudsz nem pozitív ügyeket látni. Közeget teremtünk ennek a gondolkodásnak. A kurátorok hozzáállásán is látszik, jöhetnek bármilyen ideológiai batyuval, amikor közösen kezdünk el értékekről beszélni, kiemelten figyelnek a többiek érvrendszerére. Ezeket nagyon jó megélni.

Tud, szokott konkrétumokkal példálózni? Érdemes kiemelni jelölteket, sikersztorikat?

Nem nagyon szeretek… Többször előfordult már, hogy egy korábbi jelöltből később kurátor lett, aki hihetetlenül hálás és büszke, hogy immár ő támogathat valakit a jelölésével. Szoktunk a tavalyi kurátori díjazott Tündérkertekre hivatkozni, vagy a Budapest Mike Maffiát említeni… Abban bízunk, hogy a Highlights pluszlökést adott ezeknek és más projekteknek is. Gyakran dilemmázunk, hogy mi legyen a jelölések mozgatórugója: kizárólag új dolgokat felfedezni, vagy olyanokat is jelölni, akiknek a jól ismert tevékenységében kiemelésre érdemes momentum adódott ebben a tárgy- évben? Azt gondolom, a kategória nélküliség által meghatározott diverzitásba ez utóbbi is belefér. Minden- esetre azt, hogy a szavazásra versenyként tekintsen a közönség, szeretnénk elkerülni. Ez egy válogatás, egy jól szelektált, pozitív lista, amire érdemes odafigyelni.

Találkozott már olyan külföldi példával, ami rímel a Highlightsra?

Nem. Külföldön is a jól bevált, kategóriák mentén szervezett dolgok működnek. Ezzel nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy mi menynyire unikálisak vagyunk. Ráadásul a Highlights egyedisége egyben a nehézsége is. A világ szerintem arról szól, hogy szeretünk jól élni – ezt nem anyagi értelemben mondom –, és ha egyszer egy jó könyv, egy kiállítás, egy technológiai újdonság okoz valakinek örömöt, az kategóriákon felül áll. Az élet értelme: jó és értékes dolgokkal körülvenni magad. A Highlights of Hungary pedig ehhez lehet katalizátor.

Fotó: Super Channel

Megjelent: 2020. február