by Szakszon Réka 2020. dec 15.

A kultúra új utakat nyit meg

Interjú Daria Dodonovával, a Magyar Telekom gazdasági vezérigazgató-helyettesével

A zenei események szponzorálása mellett a kortárs képzőművészet támogatása is fókuszba került a Magyar Telekomnál, az Art is Business Díj nagyvállalati kategóriájának idei nyertesénél. Daria Dodonova gazdasági vezérigazgató-helyettessel beszélgettünk a Ludwig Múzeumban megvalósult, általuk támogatott kiállításokról, a kölcsönösen előnyös együttműködések ismérveiről és arról, milyen hatással volt rá, hogy a szentpétervári Ermitázs Múzeum közelében nőtt fel.

A CSR-tevékenységek fontos szerepet játszanak a Magyar Telekomnál. Mely területekre fókuszálnak, és milyen szerepet tölt be ezen a téren a művészet és a kultúra?

A Magyar Telekom az elmúlt évtizedekben nagy erőfeszítéssel és komoly szándékkal vette ki a részét a CSR-feladatokból. A környezetvédelemtől kezdve a digitális oktatáson át a társadalmi érzékenyítésig több területen fontos számunkra a társadalmi felelősségvállalás. A kiemelt területek közt természetesen a kulturális élet is megtalálható. Elkötelezettek vagyunk a helyi művészeti szcéna támogatása és sokszínűbbé tétele iránt. Azt is szem előtt tartjuk, hogy ezek a tevékenységek összhangban legyenek a márkánkkal, a céges értékeinkkel. Ebben az évben szakmailag, infrastrukturálisan és pénzügyi erőforrással is támogattuk a Ludwig Múzeum két kiállítását. Nagy öröm számomra, hogy mivel 2020 tavaszán érkeztem a vállalathoz, ebben az együttműködésben már én is részt vehettem.

Miért éri meg egy multinacionális cégnek kiállításokat, művészeket vagy általánosságban a kultúrát támogatni?

Szükségünk van a párbeszédre a környezetünkkel, ami körülvesz minket. Nem szeretnénk, ha annyiban merülne ki a tevékenységünk, hogy ülünk, figyelünk és követünk bizonyos történéseket – ehelyett sokkal inkább célunk, hogy aktív szerepet játsszunk a különböző eseményeken, reagáljunk a társadalmi, gazdasági folyamatokra és folyamatos kapcsolatban legyünk a társadalommal. A kultúra tökéletes lehetőséget biztosít erre a párbeszédre. Ha a kulturális és művészeti szférára gondolunk, rögtön felmerül, hogy a cél az emberek összekapcsolása, ami rezonál a cégünk szlogenjével is: „Együtt. Veled”. A filozófiánk fontos része, hogy az élet a megosztásról szól, és mi összekötjük az embereket. Ezen a területen tehát van közös nevezőnk, ezért is tölt be fontos szerepet a kultúra támogatása.

Amikor 2020 tavaszán a Magyar Telekomhoz érkezett, felmerült a kérdés, hogy a pénzügyi feladatok mellett milyen egyéb területen szeretne részt venni a munkában. A kultúrát választotta. Miért fontos önnek ez a terület?

Szentpéterváron nőttem fel, egy olyan városban, ahol a kultúra mindenhol jelen volt: múzeumok, színházak vettek körbe, bárhova is mentem. Az életem során a klasszikus művészet felől a kortárs felé, a klasszikus zene felől a jazz irányába változott az ízlésem. A művészet szerves része a személyiségemnek. A Magyar Telekomhoz való érkezésemet követően a kommunikációs csapattal áttekintettük a magyar média színterét, valamint az eseményeket és rendezvényeket, amelyeken részt vehetnék. Számomra egyértelmű volt, hogy kulturális programokban is szeretnék szerepet vállalni. A kollégáim pedig jelezték, hogy a Deutsche Telekommal éppen folyamatban van egy projektjük, ami a kortárs gyűjteményük budapesti kiállításáról szól.

Tehát tökéletes volt az időzítés. A kultúra a személyes brandje kiépítésében is szerepet játszik? Milyen tulajdonságokat kötnek az emberek egy vezetőhöz, aki szereti és támogatja a kultúrát?

A sokféleség és a változatosság nagyon fontos – én mindig is emellett tettem le a voksomat. A pénzügy és a kultúra párhuzamos jelenlétére, úgy érzem, egyaránt szükségem van, és új perspektívákat hoz be a munkámba. A vezetői stílusomnak szerves része a kultúra: gyakran használok olyan szavakat és metaforákat, amelyek nem feltétlenül a pénzügyi világra jellemzőek, inkább a kulturális hátteremből érkeznek. A csapatom sokszor hallja tőlem a vezényel szót – abban az értelemben, ahogy egy karmester vezényel egy zenekart. Ahogy Fellini ismert filmje, a Zenekari próba is jó példa erre, én is hiszek abban, hogy a zenekar-karmester metafora az élet legtöbb területére, a pénzügyi világra is alkalmazható.

A pénzügy és a kultúra sokak szemében két egymástól távol eső terület. Hogyan kapcsolódhatnak mégis egymáshoz?

Mindkét területen meghatározott rendszerek, receptek működnek. Ha visszamegyünk az időben, számos esetet találunk, amikor a két terület összekapcsolódott, sok nagyszerű példa van arra, hogy több érdeklődési kör egyszerre is jelen lehet egy emberben vagy egy korban. A számok világa kézzelfoghatóbb, egyetemesebb, egységesebb rendszer, de ha közelebbről nézzük, akkor a művészet területén is lehet kapcsolódási pontokat és hálózatokat találni.

Az elmúlt évtizedekben a Magyar Telekom a kultúra területén elsősorban a zenei eseményeket, koncerteket támogatta. Miért fordultak a kortárs művészet irányába?

Ezek a területek mindig is egymással párhuzamosan voltak és lesznek jelen. Az elmúlt években a Magyar Telekom sok zenei rendezvényt, fesztivált támogatott Magyarországon: magenta színbe öltöztettük a soproni Telekom VOLT Fesztivált, a Strand Fesztivált, sok balatoni és budapesti koncertet, valamint a Telekom Electronic Beats Fesztivált. A képzőművészet iránti céges érdeklődés is visszanyúlik az időben: a Magyar Telekom jogelődei, a Matáv és a T-Mobile jelentős kollekciót gyűjtött össze, amely főként a magyar művészek 90-es években készült műveit tartalmazta, és ezekből az alkotásokból kiállításokat is rendeztek. Tehát részben új irány, hogy a zene mellett a kortárs művészetre is fókuszálunk, de nem előzmény nélküli. Valójában csak még jobban kinyitjuk magunkat, és a kultúra új ágait fedezzük fel.

A Ludwig Múzeumban bemutatott Egyensúlyban kiállítás volt az első alkalom, amikor a magyar közönség láthatta a Deutsche Telekom művészeti gyűjteményét. Hogyan vettek részt a kiállítás szervezésében?

A válogatás elsősorban kelet-európai gyökerekre épül, az itt élő művészek munkáit mutatta be a kiállítás is, amely hármas együttműködés eredményeként jött létre a Magyar Telekom, a Deutsche Telekom és a Ludwig Múzeum közt. A kiállítás előkészítésében, megtervezésében, szervezésében is részt vettünk, a kurátorokkal való egyeztetéstől kezdve a kapcsolódó eseményeken át a kiállítás kommunikációjáig. A végeredmény magáért beszél, a látogatók, a kollégák és a sajtó részéről is jó volt a visszhangja a kiállításnak. Ráadásul az értékes gyűjtemény megismerése és bemutatása katalizátora lett a képzőművészet felé történő újranyitásunknak.

A következő, Ludwig Múzeumban rendezett esemény, amihez kapcsolódtak Barabási Albert-László fizikus kiállítása, amelynek a középpontjában a hálózatkutatás, az adatvizualizáció, valamint a tudomány és a művészet kapcsolata áll. Szerencsés egybeesés volt ez a Telekom számára, ezért is vállalták a főtámogatói szerepkört?

Úgy gondolom, ez egy nagyszerű találkozás, nagyon sok hasonlóság van a kiállítás alapgondolata és a mi tevékenységünk között. A Magyar Telekom távközlési szolgáltató: hálózatokat működtetünk, embereket kötünk össze. A hálózat a szolgáltatásunk alapja; nagy hangsúlyt, szakértelmet, időt fordítunk a létrehozásukra, fenntartásukra, működtetésükre. Abban hiszünk, hogy ezek a hálózatok kapcsolatokat hoznak létre. Éppen ezért, amikor a Ludwig Múzeum megkeresett minket ezzel az ötlettel, azonnal úgy döntöttünk, hogy ez a kiállítás tökéletes terep az együttműködésre, és nagy örömmel álltunk be a világhírű magyar tudós kiállítása mögé. A kiállítást meghosszabbítottuk márciusig, úgyhogy remélem, ahogy a Covid második hulláma véget ér, minél többen meg tudják nézni.

Mit tanultak a két kiállításból, mit visznek el magukkal?

Az egyik fontos tanulási tapasztalat, hogy nincsenek őrült ötletek, csak meg kell találni azokat a lelkes embereket, akik belevágnak a megvalósításukba. Ha kiválasztjuk a kortárs művészet egy elemét, amit összekeverünk a digitális hálózatokkal, akkor ezzel új közönséget, új nézőpontot hozhatunk be. A Telekom szempontjából a kiállítások új utat nyitottak meg a márkáról való gondolkozásban, csak profitálhatunk belőle.

Hogy látják, mik a jó együttműködés alapjai a kultúra területén?

Nem szeretném az üzleti win-win terminológiát használni, ezért inkább azt mondanám, hogy akkor jó egy kooperáció, ha mindkét fél számára gazdagító és értékteremtő hatással bír. A mi esetünkben, ha a tudásunkkal és a pénzügyi forrásainkkal tudunk segíteni, és közben számunkra is hasznos következmények jelentkeznek, akkor jó helyen vagyunk.

Az Egyensúlyban kiállítás megnyitóbeszédében is említette, hogy az Ermitázs Múzeum közelében nőtt fel Szentpéterváron. Milyen kulturális örökséget hoz otthonról, a gyerekkorából? 

Az Ermitázs példáját azért is hoztam fel a beszédemben, mert nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy gyerekkoromban öt perc sétatávolságra laktunk a múzeumtól, valamint, hogy lehetőségem volt balett- és operaelőadásokra is eljutni. Először ötéves koromban jártam az Ermitázsban a szüleimmel – azonnal beleszerettem a múzeumba: úgy éreztem magam, mint egy tündérmesében. És most is, ha hazalátogatok Szentpétervárra, mindig elmegyek a múzeumba, és nincs olyan, hogy ne fedeznék fel valami újat, még akkor is, ha már számtalanszor jártam ott. Ami nem is csoda, mivel, ha jól emlékszem, több mint hárommillió műtárgy található az épületben: festmények, grafikai munkák, szobrok, iparművészeti tárgyak, régészeti leletek.

Mik azok a művek és kik azok a művészek, akik már a kezdetektől nagy hatással voltak önre?

Ha visszagondolok konkrét műalkotásokra, amelyek lefektették a kulturális műveltségem alapjait, akkor Rembrandt műveit mindenképp meg kell említenem. A korszakot nagyon szeretem, egyik kedvencem Vermeer képe, a Leány gyöngy fülbevalóval. De El Grecotól is van egy Szent Péter és Pál apostolokat ábrázoló festmény, ami szintén lenyűgöző, és Leonardo Da Vinci műveit is nagyon kedvelem.

Hogyan fordult a klasszikusoktól a kortársak felé, amikor Németországba költözött?

Németországban új művészeti irányzatokat és korszakokat kezdtem felfedezni. Teljesen lenyűgözött az expresszionizmus, különösen az egyik legnagyobb hatású német expresszionista festő és grafikus, August Macke. Sőt igazából ő fordította a figyelmemet a XX. századi és a kortárs művészet felé. A bonni Szépművészeti Múzeumba eredetileg August Macke művei miatt látogattam el, de amikor ott jártam, felfedeztem, hogy egy másik kortárs művészeti kiállítás is található a múzeumban, amit meg is néztem, és nagyon megfogott.

Most, hogy a klasszikusok mellett a kortárs művészet iránt is érdeklődik, mi dönti el, hogy mikor melyikhez van kedve? Megfér egymás mellett több korszak és művészeti irányzat is?

Azt hiszem, van elég hely a szívemben a klasszikus és a kortárs művészetnek is. Ha harmóniára vágyom, akkor inkább a klasszikus művészet és zene felé fordulok, ha viszont inspirációt és kreativitást keresek, akkor a kortárs munkákban és a jazzben merülök el. Kortárs alkotást befogadni egészen új, más élmény – teret kap a képzelőerő, hiszen elsőre nem magától értetődő, hogy mit is látsz pontosan, talán nincs is egységes nézőpont, mindenkinek mást jelent.

Mennyiben tudta felfedezni a magyarországi művészeti szcénát az elmúlt hónapokban? 

Mielőtt Magyarországra érkeztem, hosszú listát készítettem a kulturális látnivalókról, a múzeumokról, amiket szeretnék meglátogatni, és a koncerttermekről, ahol zenét hallgatnék. Sajnos szinte közvetlenül a Magyarországra érkezésem után a koronavírus-járvány első hulláma is megérkezett, és a karantén miatt nem volt lehetőségem minderre. Most pedig ismét itt tartunk, úgyhogy türelmesen várom azt az időt, amikor ellátogathatok a múzeumokba és a hangversenytermekbe, és akár személyesen is találkozhatok művészekkel, zenészekkel. 

Mi lesz az első úti cél, ha véget érnek a lezárások? 

Egyértelműen a Magyar Nemzeti Galériába vezet majd az első utam.

És vannak már esetleg kedvenc magyar művészei?

A zene terén a klasszikusok közül a kedvenc magyar zeneszerzőim: Liszt Ferenc és Kálmán Imre, a modern jazz területéről Binder Károly zongoristát kedvelem leginkább.

Mit jelent a Magyar Telekom és ön számára az Art is Business Díj?

Nagy elismerés és megtiszteltetés. Hálásak vagyunk, hogy a munkánk kitüntetett figyelmet kap – amit ez a díj is jelképez számunkra. Ami pedig különösen nagy örömmel tölt el, hogy az üzleti világban is meg tudjuk találni az időt és a kulturális érdeklődésű embereket, hogy segítségükkel a kultúra területén is le tudunk tenni valamit az asztalra. A két kiállítás támogatása és szervezése teljesen új horizontokat nyitott meg számunkra. Ez az irány egyszerre támogatja a kultúrát, valamint erősíti a Telekom márkaértékét is. Jó érzés számomra az is, hogy bár csak nyolc hónappal ezelőtt csatlakoztam a céghez, egy nagyon kis részben már hozzá tudtam járulni nemcsak az üzleti sikerekhez, hanem a kulturális felelősségvállaláshoz is.