A legérdekesebb pavilonok a Velencei Biennálén

Az eredetileg 2021-re tervezett, azonban a járvány miatt meghiúsult Velencei Biennálé április végén nyitotta meg kapuit. A művészvilág olimpiájának nevezett eseményen az országok pavilonokban mutatják be alkotóikat a nemzetközi közönség előtt. Az artnet.com művészeti portál összegyűjtötte a kilenc legérdekesebb, látogatásra leginkább érdemes kiállítóteret.

Az egy-egy nemzet művészetét bemutató pavilonok kiemelkedő lehetőséget biztosítanak az alkotók számára. Nagyon sokat jelenthet, ha valakinek a műveit kiállítják a Biennálén. A lengyel kiállítótér például a fesztivál első hetében több látogatót fogadott, mint bármelyik múzeumuk egész évben.

Az artnet.com szerzői szerint a következő kilenc pavilon a leginkább érdemes arra, hogy figyelmet szenteljünk neki.

Olaszország – „History of the Night and the Fate of Comets” (Az éjszaka története és az üstökösök sorsa)

A házigazdák kiállítóterét az Arzenálban rendezték be. A masszív 600 négyzetméteres, Tese delle Vergini nevezetű területen kialakított, helyspecifikus installáció az olasz történelemmel és a XX. században hanyatlásnak indult iparral foglalkozik.

Az alkotó Gian Maria Tosatti az első művész, aki egy személyben képviseli az országot az eseményen. A varrógépek, kapcsolópanelek és a mennyezetről lógó titokzatos légcsatornák igazi disztópikus (a jelenleginél rosszabb társadalom) érzést keltenek a látogatóban.

Művész: Gian Maria Tosatti
Kurátor: Eugenio Viola

Lettország – „Selling Water by the River” (Vízárulás a folyó mellett)

A lett pavilont szintén az Arzenálban találjuk. Ugyan a kerámia nem tipikusan feltűnő médium, a Skuja–Braden alkotópáros egy igazán lélegzetelállító kiállítást hozott össze. Ingūna Skuja és Melissa Braden már huszonkét éve egy párt alkot a művészetben és azon kívül is. Hazájukban komoly kihívásokkal néznek szembe a széles körben elterjedt homofóbia miatt. Művészetükben aktívan kiállnak az LGBTQ közösség mellett. A Biennáléra egy mindössze 300 darabos installációval érkeztek. A kiállított tárgyak alacsony számát ellensúlyozza a porcelánalkotások kreatív elhelyezése, illetve a rengeteg apró, elrejtett részlet.

Művészek: Ingūna Skuja és Melissa Braden 
Kurátorok: Solvita Krese és Andra Silapētere

Dél-Korea – „Gyre” (Forgás)

Yunchul Kim koreai művész „Gyre” elnevezésű alkotása öt nagy, tapintható, összefonódott, lélegző testből áll. A szobrokban azonban nincsen semmi emberi. A kiemelkedő anyagi kivitelezésű kinetikus alkotások folyamatos mozgásukon és pulzálásukon keresztül egymással is kommunikálnak.

Az öt különböző mű között van, amelyikben üvegcsövek százai villognak és olyan is, amelyben a folyamatosan változó formákért egy kaleidoszkópszerű rendszer felelős. Az egyik szobor belsejében velencei tengervíz csordogál, ezzel kötve össze a kinti világot a pavilonban létrehozott atmoszférával.

Az alkotás egy portált teremt, melybe belépve az ember a világegyetemről, a létezésről kezd elmélkedni.

Művész: Yunchul Kim
Kurátorok: Jungyeon Park, Kahee Jeong, Catherine (Hyun Seo) Chiang

Dánia – „We Walked the Earth” (A Földön jártunk)

Uffe Isolotto alkotása egy kísérteties karámot ábrázol. A lótrágya és az angolnafűnek nevezett növény enyhe aromájával átitatott térben nem hagyományos látvány fogad. A pavilont egy ijesztően realista kentaurcsalád szobrai népesítik be.

Az első szobában a nőstény éppen életet ad még nem látható gyermekének. Átpillantva a másik helyiségbe egy hím kentaur alsó testét látjuk, mely baljósan lóg a mennyezetről.
Az atmoszférát különböző – a dán farmvilághoz köthető – eszközök egészítik ki, azonban hamar rájön az ember, hogy ezek nem e világi eszközök. Az idegen tárgyak, az ismeretlen növényfajok és a szivárgó kék folyadék gondolkodásra, elmélkedésre készteti a látogatót.

Művész: Uffe Isolotto
Kurátor: Jacob Lillemose

Lengyelország – „Re-enchanting the World” (A világ újjávarázsolása)

A lengyel pavilon kívülről is könnyen felismerhető. Małgorzata Mirga-Tas az épület homlokzatát kézzel varrott szövetpanelekkel borította be. A lengyel-roma művész és aktivista belül három szintű falikárpittal díszítette a falakat, padlótól a mennyezetig. A szövetfreskók a ferrarai Palazzo Schifanoia ötszázéves, valódi freskóit értelmezik újra a romákra összpontosítva.

A ruhaneműt akasztó nő vagy a tábort verő család ugyanolyan monumentálissá válik, mint bármelyik reneszánsz templom belső díszítése. Mirga-Tas az első roma művész, aki Lengyelországot képviseli. Nagy sikerű kiállítása rendkívül hangulatos és elgondolkodtató pillanatképeket rögzít egy régóta elnyomott nép mindennapijaiból.

Művész: Małgorzata Mirga-Tas
Kurátor: Joanna Warsza, Wojciech Szymański

Skócia – „deep dive (pause) uncoiling memory” (mély merülés (szünet) kitekeredő emlék)

A skót pavilonban Alberta Whittle „Lagareh – The Last Born” című, negyvenperces videóját lehet megtekinteni. A rövidfilm a múlt és a jelen együttes megjelenítésével mutatja be, hogy miként jutottunk el abba a világba, amelyben élünk.

A filmet több helyszínen forgatták Skóciában, Angliában, Olaszországban, Sierra Leonéban és Barbadoson. Kiragadott pillanatokat láthatunk az életből. Felvételeket az egyik legnagyobb nyugat-afrikai rabszolga-kereskedelmi művelet helyszínéről, képsorokat egy fekete férfi letartóztatásáról és arról, ahogyan egy queer pár tervezi a jövőjét.

Whittle filmjének nagyszerűsége a konkrétságában rejlik, az általa nyújtott élmény hosszan tart, és a megtekintést követő napokban többször is az ember eszébe jut.

Művész: Alberta Whittle
Kurátor: Creative Scotland

Belgium – „The Nature of the Game” (A játék természete)

A belga pavilonban Francis Alÿs művészfilmjeit láthatjuk. A több mint húsz éven keresztül, számos országban forgatott videók mind egyetlen témát, játszó gyermekeket mutatnak. Látunk fiatalokat Afganisztánból, Belgiumból, Kanadából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Hong Kongból, Mexikóból és Svájcból, miközben fáradhatatlanul ugrálnak át egy-egy járdarepedés felett, csigákat versenyeztetnek és gumiabroncsokban gurulnak le egy dombról.

Az installációt látva az ember elkezd gondolkozni a világ nagy problémáiról. Klímaváltozás, háború, egyenlőtlenség – ezekre mind felhívja a művész a figyelmet, anélkül, hogy bármelyiket is említené. Az eszköze egyszerű, mégis hatásos, a kérdés pedig egyértelmű: milyen világot hagyunk a jövő generációjára?

Művész: Francis Alÿs
Kurátor: Hilde Teerlinck

Franciaország – „Dreams Have No Titles” (Az álmoknak nincsen címük)

Zineb Sedira az első algír származású művész, aki hazáját képviselheti a Biennálén. A kiállítótér tematikája a film. Az első helyiség egy 1920-as évekbeli bárt mintáz (amelyet egy 1983-as Ettore Scola-film ihletett), és két vidám előadó tölti meg élettel. A következő szobát egy művészmozihoz hasonlóan alakították ki, és van olyan tér is, amely Sedira saját nappaliját mintázza.

A filmes díszletek és a valós helyszínek dinamikus használata arra emlékezteti a látogatót, hogy az élet is lehet színpad, cselekedjünk rajta legalább akkora lelkesedéssel és örömmel, ahogyan ezt a művész is teszi szenvedélyének bemutatásával.

Művész: Zineb Sedira
Kurátor: Yasmina Reggad

Hongkong – „Arise, Hong Kong in Venice” (Hongkong bemutatkozása Velencében)

A hongkongi M+ múzeum és a Művészeti Fejlesztési Tanács által közösen létrehozott bemutatótérben Angela Su műalkotásait láthatjuk. A többrétegű kiállítás igazi utazásra viszi a nézőt Su művészetén és a mostani bizonytalan időkön keresztül.

A pavilonban találkozhatunk szobrokkal, videóinstallációkkal, de aprólékos rajzokkal és hajhímzésekkel is. A műsor középpontja a „Levitation Act of Lauren O” nevezetű áldokumentumfilm. Az 1960-as évek háborúellenes mozgalmának idején játszódó erőteljes videómű a fikció és a tények szinte zökkenőmentes ötvözése.

Művész: Angela Su
Kurátorok: Freya Chou, Ying Kwok

A borítóképen a lengyel pavilon homlokzata látható, a borítókép és a cikkben található képek forrása: artnet.com