A magyar cukrász, aki éveken át készítette Churchill születésnapi tortáit

Már az idősebb generáció emlékeiben sem él a zseniális magyar, Floris Frigyes története és tevékenysége. A XX. század első évtizedeiben a cukrászat, a csokoládégyártás és a dizájn összekapcsolásának úttörője volt Budapesten, később Londonban lett világhírű, többek között a királyi udvar beszállítójaként. Sokak munkája, elkötelezettsége – és némi szerencse is – kellett ahhoz, hogy 2025-ben sikeres kiállítás nyíljon munkásságáról a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban Floris – Csokoládék és torták Budapesttől a londoni Sohóig címmel. A fantasztikus sztoriról Floris leszármazottjával, Breitner Miklóssal, dr. Sári Zsolttal, a kiállítás kurátorával, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesével, az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnökével, valamint Jenei Gabriella társkurátorral, a Vendéglátóipari Múzeum osztályvezető főmuzeológusával beszélgettünk.

Miklós, milyen történeteket mesélt a családja Frigyesről?

Breitner Miklós: Floris Frigyes a bácsikám volt, pontosabban a dédnagymamám bátyja. Gyerekként még nem ismertem a teljes történetet, de a legfontosabbakat tudtam: „Frici bácsi” emlegetése mindig Churchill és az angol királynő nevét hozta magával. Nagymamám, Steinitz Gabriella még személyesen járt bonbonért a Kék Golyó utcába, ahol az első Floris-gyár működött. Az ő édesapja, Steinitz Oszkár és Szenes Béla unokatestvérek voltak, vagyis Szenes Hanna – a mártírhalált halt ellenálló – a nagymamám másodunokatestvére volt.

Breitner Miklós (fotó: Káldori Dániel)

A család eredetileg a Friedler nevet viselte, ám a Horthy-korszak fenyegető légköre arra késztette őket, hogy kikeresztelkedjenek a négy testvérből ketten – Frigyes és Ervin – magyarosítsák nevüket. A dédszülők, később a nagyszülők és az édesapa az Ankerben laktak, ott vészelték át a Tanácsköztársaság időszakát is, miközben Frigyes készülő új termékének márkanevén törték a fejüket. A legenda szerint a „Floris” elnevezés a véletlennek köszönhető: egy lexikont felütve erre a szóra nyitottak rá először. Később Frigyes a saját családnevét is Florisra változtatta. Egy másik feltételezés szerint a dédanya Friedler Ilona sógora, a Flora szappan gyártója, Ambrus Károly ihlethette a névadást. Frigyes nagyapja és a család több tagja is szappangyáros volt a felvidéki Vágújhelyen – ő azonban tudatosan más utat keresett, nem kívánta a rokonok nyomdokait követni.

Floris Frigyes (forrás: Breitner Mikós)

Milyen volt a „Floris” márka fogadtatása?

B. M.: Budapesti karrierjét nagy siker övezte: Floris Frigyes a kor legjelentősebb művészeivel dolgozott együtt, sőt mecénásuk is lett. Kozma Lajos és Gádor István egyaránt sokat köszönhettek neki. A cukrászszakma azonban sohasem fogadta be igazán – talán azért, mert túlságosan megelőzte a korát. A Gádor István kerámiáival díszített cukrászdáját a szakma és a közönség egyaránt idegenkedve fogadta.1934-ben csődöt jelentett, majd Angliába emigrált, és mindent elölről kezdett.

Zsolt, hogyan ismerkedett meg Floris Frigyes történetével?

Dr. Sári Zsolt: Egy doktori védés utáni összejövetelen ismertem meg Breitner Miklóst, és szóba jött közöttük Floris. Egyetlen egy dolgot tudtam róla: hogy a két világháború között Budapest egyik legszebb, Bauhaus jellegű cukrászdája a Vörösmarty téren állt, és Floris volt a neve. Úgy gondoltam, ez a történet sokkal többet érdemel, minthogy egy baráti beszélgetés szóljon róla. Megkerestem a Vendéglátóipari Múzeum igazgatóját, Török Róbertet, és kutatni kezdtem. Kiderült, hogy bár a Floris nevet próbálták kitörölni a magyar vendéglátás és kereskedelem történetéből, azért néhány múzeumi gyűjteményben egészen szép anyagok maradtak meg, amelyek Floris tevékenységéhez kötődnek: a Vendéglátóipari Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumban és az Építészeti Múzeumban is találtunk a Floris-üzletekhez kötődő tárgyakat, dokumentumokat. Ezzel indult az egész történet, ami nagyon összetett, sokszor kifejezetten rejtélyes.

Dr. Sári Zsolt (fotó: Szilágyi Lenke)

Mindig elgondolkodtat, hogy mi is volt Floris Frigyes a foglalkozása szerint? Cukrász? Csokoládégyáros? Menedzser? Üzletember? Csupa titok. Valószínűleg inkább üzletember volt, bár kitanulta a csokoládékészítést, és jó is lehetett benne. A cukrászat is jól ment neki, de mégiscsak üzletemberként épített cégbirodalmat, ami ugyan nem sokáig létezett Budapesten és Közép-Európában, de abban a rövid időben, amíg működött, 1920 és 1934 között, elképesztően sok újdonságot hozott, és nagyon hamar a legjobbak közé került. Az indulásában is sok a titok: Vágújhelyen született polgári, kereskedő, iparos zsidó család gyermekeként. Ott kezdte el az iskolát, de a harmadik osztály után a következő évet már Székelyudvarhelyen töltötte, a Monarchia másik végében, miközben a családja maradt Vágújhelyen. A tízéves gyereket több száz kilométerre küldték. Vajon milyen különlegessége lehetett az udvarhelyi reálgimnáziumnak? Aztán jött az első világháború, Trianon, a Monarchia felbomlott, régi életmódok, élettörténetek szakadtak félbe – így az övék is. Budapestre költözött a család. Tudjuk, hogy Frigyes a Gerbeaud-nál tanult, már nem is egészen fiatalon, és 1920-ban létrehozta az első csokoládégyárát. Nem tudni, miért éppen a csokoládét választotta. A gyár és a család lakása a mai Kék Golyó utca 300-400 méteres körzetében helyezkedett el, és néhány év alatt a kis műhelyből egy több épület pincéjében kialakított nagy gyár jött létre, innen látta el az üzleteit. Amikor már működött a gyár, a felvette a Floris nevet. Prémium minőségű csokoládét hozott létre, nagyon ügyes, nagyon jó marketinggel. Három üzlete nyílt Budapesten, majd Bécsben, Prágában, Berlinben is. Igazi nagyvállalkozó vált belőle. Aztán, ahogyan Miklós is említette, 1934-ben csődbe ment, és emigrált Londonba.

A Floris Bonbonnerie Berlinben (fotó: Elena Floris jóvoltából)

Politikai vagy szakmai okokból?

S. Zs.: Valószínűleg erős üzleti érdekeket sértett a terjeszkedése. Megjelent róla egy csúnya lejárató cikk, és valószínűleg hozott rossz gazdasági döntéseket is. Tizennégy év alatt fölépítette egy üzleti modellt, amit ars poeticának is nevezhetünk: nem elég a legfinomabb csokoládét és süteményeket készíteni, hanem azokat szépen is kell tálalni, hogy minél többet el lehessen adni belőlük. A csomagolásra, az üzletek arculatának kialakítására a korszak legjobb iparművészeit, képzőművészeit kérte fel, többek között Kozma Lajost, Kaesz Gyulát, Galambos Margitot, Dankó Ödönt, Gádor Istvánt. Ez meghatározott művészkör volt, amely alapvetően Kozma Lajos körül csoportosult, az ő szellemisége dominált, és nagyon karakteres, jellegzetes arculatot adott az üzleteknek, amelyek a város legjobb pontjain nyíltak: a Vörösmarty téren, a Ferenciek terén, a Margitszigeten.

A Dankó Ödön tervezte budapesti Floris üzletbelső, a BonBon – Chocolat Floris, Budapest Ferenciek tere 9. szám alatt. Az üzlet 1923–1934 között működött (fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Ez a Floris brand különlegessége?

S. Zs.: Floris sajátos marketingfelfogása igazi újító szemlélet volt. Több volt ő, mint egyszerű csokoládékészítő, cukrászdatulajdonos. Komoly iparművészeti tevékenység is zajlott a műhelyében. A korszak leghaladóbb művészeivel dolgoztatott. Úttörője volt a szemléletnek, hogy a művészet és az üzlet nem elválasztható egymástól, hiszen a szép csomagolópapír vagy doboz, a gyönyörű üzletbelső hozzájárul a sikerhez.

Jenei Gabriella: Zseniális tereket hozott létre. Nyitott egy cukrászdát, aztán a Margitszigeten egy komplexumot, ami napközben cukrászdaként működött, délután dzsesszzenészek vették át a terepet, éjszaka pedig elit mulatóként fogadta a főváros aranyifjait. A korabeli leírások szerint négyszáz székes kerthelyisége volt. A Magyar Rádió onnan közvetített dzsesszkoncerteket, cigányzenét, híres énekesek előadásait.

A Kaesz Gyula tervezte Floris Cukrászda belső terei (fotó: Tér és forma, 1932, 5. évfolyam, 2. szám)

Miért választotta a csőd után Londont?

S. Zs.: Ez szintén rejtélyes szál. Tudjuk, hogy 1934-ben megszűntek a magyarországi üzletei és a család Angliába költözött. De a Fortnum & Mason történetében az olvasható, hogy egy Floris Frigyes nevű magyar csokoládékészítő már közvetlenül az első világháború után megjelent a londoni cégnél, és úgymond megreformálta az áruház csokoládérészlegét. Tehát létezett korábban is valamilyen kapcsolat.

J. G.: Floris felesége 1933-ban öngyilkosságot kísérelt meg, ez lehetett az utolsó csepp a pohárban. Már másnap tele voltak a lapok az üggyel. Megmentették, de úgy tűnik, hogy a magánéleti megpróbáltatást a család már nem bírta elviselni, és Londonba költöztek.

Jenei Gabriella (forrás: Jenei Gabriella)

B. M.: A szigetországban hamar megismertette magát: termékei felkerültek a felső tízezer asztalára, különlegességeit a Fortnum & Mason árusította. Ő az egyetlen magyar cukrász, aki kétszer is elnyerte a királyi beszállítói státuszt jelző Royal Warrant kitüntetést. Erzsébet anyakirálynő, II. Erzsébet, valamint a jelenlegi uralkodó, III. Károly is rendszeresen fogyasztotta édességeit. Churchill születésnapjára évről évre műalkotásnak is beillő hatalmas tortát készített – ezek minden alkalommal szenzációt keltettek a sajtóban. Magyarországon ezzel párhuzamosan lejárató kampány indult ellene, amelynek eredményeként fokozatosan kiszorult a köztudatból. A cég még egy ideig fennmaradt, a szocialista korszakban azonban beolvasztották az állami édességipari vállalatba. Londonban a fia, Christopher vitte tovább az üzletet – ő egyébként kis híján parlamenti képviselő lett Angliában. A Brewer Street 39. alatti épületen ma is ott díszeleg a Floris felirat. Nem véletlenül: az ikonikus márka több könyvben és filmben is megjelent, és mélyen beivódott a brit kultúrtörténetbe.

S. Zs.: Volt egy londoni segítője, Benjamin Seebohm Rowntree angol üzletember, csokoládégyáros – ő volt a Kit Kat csokoládé feltalálója – szociológiai kutató és társadalmi reformer, akivel az 1920-as évektől kapcsolatban állt. Nála dolgozott a kiköltözésük után, és valószínűleg az ő segítségével jutott el a család Churchill környezetébe. Londonban a feleség, Korondi Mária szerepe is megnőtt. Madame Floris lett a cég arca, megírta első receptkönyvét, és jól menő pékséget vezetett. Florisék királyi beszállító címet kaptak, és 1945-től Churchill haláláig Floris Frigyes készítette a születésnapi tortáját. A királyi család is gyakran rendelt tőle: Margit hercegnőnek esküvői tortát, Anna hercegnőnek keresztelői tortát, III. Károlynak, a jelenlegi uralkodónak születésnapi tortákat. II. Erzsébet királynőnek is több alkalommal küldtek csokoládét.

Floris Frigyesné Churchill 88. születésnapi tortájával egy Kozma Lajos tervezte szekrény előtt Londonban, 1962-ben (fotó: Elena Floris jóvoltából)

A háború alatt, mint menekülteket, őket is kitelepítették. Tudjuk, hogy Florisból MI5 ügynök lett, nyilvántartási kartonja legalábbis megtalálható. Izgalmas a felvetés, hogy azért szervezték be, mert Magyarországon a felső polgári, társadalmi, politikai körökkel érintkezett, és nyilván erről kellett információkkal szolgálnia. Semmi egyebet nem tudunk erről, viszont ez megintcsak azt bizonyítja, hogy sok fura dolog volt körülötte. 

J. G.: Floris többször is főnixmadárként született újjá. Regényes élet volt az övé. Ha azt nézzük, hogy a Sohoban mekkora karriert futott be a pékségekkel, világossá válik, hogy mindig volt egy olyan fordulat a történetében, amiből a legjobban pozícionálható termék jutott tovább, és mindig magasabb szinten.

Floris Frigyes útlevél fotója Angliában (fotó: Elena Floris jóvoltából)

Milyen volt a budapesti kiállítás visszhangja?

J. G.: Igazán a látogatók kedvére való történet Florisé, szerették a tárlatot is. Meg is hosszabbítottuk egyszer a kiállítást. Színeiben is rendkívül izgalmas volt a terem látványa, olyan volt, mint egy gyönyörű cukorkabolt: finom mívű bonbondobozok, kerámiák, receptkönyv és más tárgyak mögött jelent meg egy ember története. A látogatóknak volt mihez kapcsolódniuk. Sári Zsolt érdeme, hogy újabb névvel gazdagította a magyar cukrásztörténetet.

Látogatók a budapesti kiállításon. Középen Breitner Miklós (fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

S. Zs.: A történetnek még nincs vége. Érdeklődnek Vágújhelyről, és azon dolgozunk, hogy a londoni Sohoban is bemutathassuk a kiállítás anyagát.

Nyitókép: A Floris márka egyik csomagolása