A múlt kincseivel óvni a jövő értékeit – Dresden, Deutsches Hygiene Museum

Hiteles és megbízható intézményként az emberek könnyebben elfogadják állításaikat, a tudásközvetítés és a tudománykommunikáció területén kialakított több mint egy évszázados gyakorlatuk során pedig megtanulták, hogy a különböző korú, státuszú emberek szívét és elméjét hogyan lehet egyszerre kinyitni.

Éppen ezért a múzeumok felelőssége kutató, oktató és találkozóhelyként egyaránt meghatározó lehet a fenntarthatóság terén. Azaz nemcsak megőrzik kulturális örökségünk emlékeit, hanem kritikával fordulhatnak közösségünk és az emberiség múltja felé, reflexív gondolkodásra ösztönözhetnek, társadalmi diskurzusokat és impulzusokat terjeszthetnek, olyan modelleket dolgozhatnak ki és mutathatnak be, amelyek elősegítik a klímavédelmet, jóllétünket. Ez azért is nélkülözhetetlen, mert a témával kiemelten foglalkozó Deutsche Museumsbund (DMB) egyik közleménye szerint az összes kulturális szén-dioxid-kibocsátás csaknem negyedéért a múzeumok felelnek, főleg a fűtés, a hűtés, a világítás, a műtárgyszállítás, a kiállítások és a raktárak műtárgyvédelmi környezetének kialakítása miatt. Többek között ezért is égető, hogy a nemzeti és nemzetközi szervezetek kampányai, jó gyakorlatai mellett az egyes múzeumok működésében is radikális változások történjenek. Azaz a múzeumok ne csak prédikáljanak, hanem példát is mutassanak.

Sarah Ross: Inaction Unit, 2018, Chicago / A mű a Hello Happiness! kiállításon szerepel (fotó: Anja Schneider)

A drezdai Deutsche Hygiene-Museum mindennapi működése, kiállításai és programjai évek óta előremutatóak ebből a szempontból. A múzeum, amelyet 1912-ben alapítottak az egészégmegőrzéssel kapcsolatos felvilágosítás érdekében az ötmillió látogatót vonzó 1. Nemzetközi Higiéniai Kiállítás nyomán később a legfrissebb orvosi és biológiai ismeretek interpretációjának helye lett, miközben a náci faji ideológia beárnyékolta működését, Drezda bombázása pedig megsemmisítette gyűjteményeinek jelentős részét. Az intézmény az NDK időszakában újraépült és egészségügyi oktatási funkcióval bírt, majd 1991-ben térhetett vissza eredeti missziójához, hogy az orvostudomány, a társadalom, a művészet és a kultúra kortárs vagy történelmi kapcsolatait széles körben bemutassa.

Nagyterem, 2010 (fotó: David Brandt)

Éppen ezért az intézmény céltudatosan foglalkozik kiállításaiban, oktatói munkájában és rendezvényprogramjában, de az intézmény működtetésekor is a globálisan változó társdalom kérdéseivel. A múzeum gyakorlatában érezhetően kirajzolódik, hogy a klímavédelmi projekteken túl komplex módon értelmezi a fenntarthatóság fogalmát: az ökológia mellett hangsúlyt helyez az inkluzivitásra, a társadalmi elszigeteltség elleni küzdelemre és a mentális egészség fejlesztésére is. Azaz az egészséget mindig holisztikus módon értelmezi, egyszerre foglalkozik az ember, a társadalom, a természet és a tudomány épségével, fenntarthatóságával.

Stefanie Posavec: Updating Happiness, 2021, London / Hello Happiness! kiállítás (fotó: Anja Schneider)

Amellett, hogy az intézmény az ember és az éghajlat, a Nap és a növények kapcsolatáról, a Fast Fashion és a jövő élelmezési problémáiról nyitott az elmúlt években kiállításokat, saját működését is monitorozza. A műemlék múzeumépület fejlesztésében elsődlegesek az ökológiai szempontok mind a raktározás, mind a klimatizálás, mind a világítástechnika és a nyomdai anyagok előállítása terén. A múzeum előterében a Drezdai Környezetvédelmi Központtal közösen kertet alakítottak ki, a múzeumkertben egy méhész gondoskodik az ott élő méhcsaládokról, a múzeumi bolt pedig a megtermelt méz eladásáról.

Katrin von Lehmann: „Proxy 21A, 21C, 21B, 21E“, 2019 / A Von Genen und Menschen. Wer wir sind und werden könnten című időszaki kiállítás (fotó: Sebastian Kahnert)

A jelenleg látható tárlatok esetében is tetten érhető az intézmény holisztikus szemlélete.  2023. szeptember 10-éig látogatható Von Genen und Menschen. Wer wir sind und werden könnten című időszaki kiállítás a géntechnológia fejlődésének bemutatásával párhuzamosan meg is kérdőjelezi annak aktuális eredményeit a társadalom és a kultúratudományok szemszögéből. A kiállításhoz készült kísérő kötet pedig azt a kérdést is feltárja, hogy a genetika milyen hatással van az emberi lét négy pillérére: származásra, identitásra, egészségre és természetre. A novemberi 19-éig látható Hello Happiness! pedig olyasmivel foglalkozik, ami nélkül az emberi jövő nemhogy nem fenntartható, hanem egyenesen elképzelhetetlen. Az együttműködésben létrehozott tárlat széles spektrumát mutatja be annak, hogyan lehet a boldogság pillanatait keresni és megtalálni a mindennapi életben. A látogatók minden bizonnyal nemcsak egy sereg új információval lesznek gazdagabbak, hanem megtanulhatják a legfontosabbakat: a pozitív érzelmek nemcsak szebbé teszik a mindennapokat, hanem a legválságosabb időben is erőt adnak a küzdelemhez.

A szerző a Néprajzi Múzeum Kommunikációs Főosztályának vezetője. 

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: A múzeum épülete 2012-ben (fotó: David Brandt)