„A művészet a kerek, szép élet fontos része”

Értékrend, kiválóság, megbízható szakmai háttér mentén kötelezi el magát Walter Katalin és német férje, Cornelius Walter a magyar kultúra, főként a Budapesti Fesztiválzenekar, a Világszép Alapítvány és számos egyéb szociális, művészi, civil ügy mellett. Az adományozás kultúráját, a társadalmi felelősségvállalásként gyakorolt mecenatúrát több mint tizenöt éve „honosították” meg idehaza. Katalin végzettségére nézve közgazdász. Turisztikai szakember édesapja révén került Németországba. A European Business Schoolon diplomázott, szerzett doktorátust nemzetközi pénzügyekből. Buenos Airestől Arizónáig többfelé képezte magát az egyetemi évek alatt. Egy nemzetközi tanácsadó cégnél, a McKinsey and Companynál dolgozott Frankfurtban és Budapesten. Több bank, biztosító társaság stratégiai projektjeit vitte itthon és külföldön partnerként, és vezette a budapesti irodát. 

Honnan datálódik a kultúra, a művészet iránti fogékonysága, szeretete?

A kultúra iránt szenvedélyesen érdeklődő családban nőttem fel két lánytestvéremmel együtt. Sokfelé vittek minket, jártunk koncertekre, operába, múzeumokba, színházba. A kultúra hozzátartozott a klasszikus nevelési programhoz. A szüleim esténként sokszor operaáriákat énekeltek nekünk. Édesanyám számára a Don Giovanni hallgatása gyógyító hatással bírt. Nem csoda, hogy hatévesen még operaénekes akartam lenni. A Magyar Rádió Gyerekkórusán belül az úgynevezett kiegészítő kórusban énekeltem, akkor már nem azzal a céllal, hogy hivatásszerűen gyakoroljam majd az éneklést. Egyszerűen örömforrás volt.

Kamaszkorától Németországban éltek, édesapja a hazai turisztikai hivatal frankfurti képviseletét vezette. A továbbiakban milyen mintát, példát tapasztalt a mecenatúra vonatkozásában, aminek a nyugati társadalmakban komoly hagyománya van? 

A mecenatúrával jóval később kezdtem el tudatosan foglalkozni. És ebben komoly szerepe van a német férjemnek, Cornelius Walternek, az ő szemlélete lett meghatározó számomra. 

Frankfurtban már a cégkultúrában is találkoztam a mecenatúrával, a vállalatok nagyon aktívan megjelentek egy-egy zenekar, operaház támogatásában. A baráti körünkben is szokás volt adományozni. Németországban a nagyobb ünnepek, kerek születésnapok alkalmával az ünnepelt arra kéri a barátait, a rokonait, hogy ajándék helyett számukra jelentős helyekre adományozzanak. Magyarországon is elkezdtük ezt bevezetni, tavaly például a saját kerek születésnapom alkalmából megkértük a barátainkat, hogy ajándék virágok, könyvek helyett a Világszép Alapítványt támogassák.

A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) egyik fő mecénásai. Ennek a „hagyományát” még az ön édesapja teremtette meg, aki bábáskodott a zenekar születésénél…

A zenekar egyik alapítója az Országos Idegenforgalmi Hivatal volt, amit akkoriban édesapám vezetett. Ő mindig is nagyon szerette és támogatta a kultúrát, ahol csak lehetősége volt rá. Ugyanakkor óriási a különbség a hivatalos intézményi támogatás és a magánadományozás között. Tény, hogy a BFZ iránti érdeklődésemet, annak felismerését, hogy egy különleges zenekarról van szó, otthonról hozom, ahogy azt is, hogy a művészet a kerek, szép élet fontos része, és támogatása, ha van rá módunk, kötelességünk.

Walter Katalin az Art is Business 2025-ös díjátadóján (fotó: Mohai Balázs)

A BFZ az abszolút favorit, egyben érzelmi ügy ön és a férje számára a művészeti mecenatúrában? 

Adományozási tevékenységünk három fő területet érint. A Világszép Alapítvány a szociális, a Budapesti Fesztiválzenekar a művészeti terület, az ide vonatkozó aukciókon licitálóként is jelen vagyunk, a harmadik a társadalmi terület: a független sajtó, a civil szervezetek. Kis összegekkel kezdtük az adományozást. Az első meghatározó lépés az volt, amikor – tizenöt éve – testvérem, Wirtz Ágnes művészettörténész és a férje, Albrecht létrehozták a Világszép Alapítványt. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy vállaljuk a működéshez szükséges támogatás jelentős részét. 

Ami a Budapesti Fesztiválzenekart illeti, közel tíz év alatt több mint százötvenezer eurót adományoztunk a zenekarnak. Jártunk a koncertjeikre, láttuk, hogy a működésükben megjelenik a mecenatúra. A baráti körből is megkerestek többen, hogy a zenekarnak nagy szüksége lenne támogatásra. 

Fontos szerepet játszott a hozzáállásunkban a kiválóság, az általuk képviselt fantasztikus minőség, ami nemzetközi viszonylatban ugyanúgy megállja a helyét, mint idehaza. Bizalommal vagyunk a BFZ művészeti vezetése iránt: a felajánlott összeget jól használják fel, arra, amire éppen szükségük van. Nekünk nem tartoznak tételes beszámolóval arról, hogy mire fordítják az adományt. 

Az állami gondoskodásban élő vagy onnan kikerült fiatalok segítésére létrehozott Világszép Alapítványon belül a támogatáson túl másra is kiterjed a tevékenysége?

Az alapítvány kuratóriumának tagja vagyok, ott elsősorban finanszírozási, gazdasági kérdésekben tudok tanácsot adni. A  profi működésért és magas szakmai színvonaláért egy komoly csapat felel, aminek testvérem, Ágnes aktív részese. Az idén tizenöt éves Világszép Alapítvány állami gondoskodásban élő gyerekekért dolgozik egy komplex, öt részből álló szakmai programmal, aminek az  a lényege, hogy hosszú távon van jelen a gyerekek életében –  így tud valódi esélyt adni azoknak, akik ma szégyenletesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ez a támogatásunk bőven meghaladja a BFZ adományozási összegét, eddig közel egymillió euróval járultunk hozzá a működésükhöz.  A jubileum alkalmából a Ludwig Múzeumban rendezett kiállításon, illetve az aukción is aktívak voltunk.

Látogatók a Világszép Kapcsolódások című kiállításon a Ludwig Múzeumban. A falon Fajgerné Dudás Andrea Összevart szívek (2025) című munkája és Világszép-mentoráltakkal – akik már mind édesanyák – közösen készített, illetve a workshop után alkotott művek (fotó: Glódi Balász / Ludwig Múzeum)

Itthon gyakran azt tapasztalom, hogy sokan inkább gyűjtői szemlélettel licitálnak  „az adott kép ennyit ér, ennyit adok érte maximum, vagy megkapom, vagy nem” alapon. Igazából az lenne a cél, hogy minél többet fizessen a képért, magasabbra menjen az ár. Az ilyen típusú adománygyűjtő külföldi aukciókon sokkal inkább az adományozó hozzáállás tapasztalható, lényegében „melléktermék”, hogy kap érte a licitáló egy képet. Különben pont ebben a hangulatban, amikor minden jóérzésű ember fel van háborodva, hogy milyen állapotban van a magyar gyermekvédelmi szakellátás, mindenkinek jó szívvel ajánlom a tehetetlen frusztráció ellen, hogy adományozzon. Ha csak ezer forinttal is segíti az alapítvány munkáját, már tett valami hasznosat.

Negyven év szocializmus, a magyar néplélek is oka lehet annak, hogy a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben nem alakult ki az adományozói szemléletmód?

A gazdasági elit gondolkodásában még mindig erősebb perspektíva a felhalmozás. A férjemmel sokáig úgy gondoltuk, hogy nem beszélünk a saját adományozási tevékenységünkről, természetesnek tartottuk, különösen a férjem. Mostanra már úgy látjuk, hogy érdemes felvállalni, nyilvánosan elfogadni érte a köszönetet, mert ezzel példát állíthatunk mások elé. Hátha akkor többeknek jut eszébe, felismerve, hogy „jé, erre én is képes volnék”.  Az a tévhit él sokak fejében, hogy az adományozáshoz milliárdosnak kell lenni. Sokan nem rendelkeznek az adójuk egy százalékról sem, holott ez fontos első lépés lenne, és nem kerül pluszpénzbe.

Balogh Máté András, az Art is Business elnöke és Walter Katalin az Art is Business 2025-ös díjátadóján (fotó: Mohai Balázs)

A független sajtó, a civil szervezetek támogatása forró téma manapság...

Majdnem tíz éven keresztül havi rendszerességgel támogattuk a Transparency Internationalt, akkor hagytuk abba, amikor a Fővároshoz szerződtem. Nem szerettem volna, ha az összeférhetetlenségnek akár csak a látszata is felmerülhet a pozícióm és a magántevékenységem között.

2011-ben, az egykulcsos adó bevezetésekor nagyon tudatosan feltérképeztük, hogy hova adományozzunk. A férjem rendkívül igazságtalannak tartotta, hogy sokat nyertünk az adózási formán, amit kötelességünknek éreztünk másképp visszaadni. Az ország állapota, a kultúra állami támogatásának hiánya, a komoly társadalmi egyenlőtlenségek arra sarkalltak minket, hogy az adományozással felelősséget vállaljunk.

A mecénás gondolkodásmód terjesztése, népszerűsítése terén milyen lehetőségeket lát, milyen lépéseket tartana fontosnak, hogy többen és többet adományozzanak?

Ez a típusú szemléletváltás szocializáció kérdése. Minél többet kell beszélni róla, minél több pozitív példát kell felmutatni. Azok részéről pedig, akik adományokhoz szeretnének jutni, lényeges volna, hogy érzékelhetővé tegyék: a relatíve kicsi, de kiszámítható adományok is mekkora segítséget jelentenek számukra.

Az Art is Business Díjtól milyen következményeket vár a jövőre nézve?

Alapvetően szájpropagandán keresztül terjed, hogy kiket javasolnak a díjra. Ebből arra következtetek, hogy viszonylag szűk kör a mecénásoké. Tudatos lépés volt részünkről, hogy felvállaljuk a díjjal járó nyilvánosságot. Ezáltal láthatóvá tesszük, hogy milyen nagyságrendben adományozunk, milyen része az életünknek a mecenatúra. Pont azért, hogy másokat is arra ösztönözzünk, ők is ezt tegyék. A BFZ programfüzetben megtalálni a nevemet, a Metropolitan Opera műsorfüzete hasonló, hátul a szponzorok nevével. Érdemes megnézni, hogy a platina kategóriához milyen összegre van szükség Amerikában és Magyarországon. Itthon már az alacsony szintért is nagyon magas fokozat jár, mert összességében jóval kevesebben adományoznak. A szocializmus utóhatásaként sokan még ma is úgy gondolják, hogy az állam gondoskodik a kultúra finanszírozásáról.  

Tematikusan, következetesen ugyanazokat támogatják, emellett kisebb, alkalomszerű juttatásokban is részesítenek civil szervezeteket?

Mindig jönnek új impulzusok, más-más nagyságrendű egyedi adományok, főként szociális témákban. Felelősség, hogy viszonylag kiszámíthatóan elköteleződünk egy-egy ügy mellett, amit nagyon értékelnek a fogadó oldalon is. Nem váltogatunk csak azért, mert esetleg új kedvenc tűnt fel.

A cikk a 2025 decemberében kiadott, nyomtatott Art is Business magazinban jelent meg.

Nyitókép: Walter Katalin (fotó: BKK)

Lásd még:

Mecénások, vállalati támogatók és kulturális finanszírozás 2025-ben is – Hetedik alkalommal adtuk át az Art is Business Díjakat

„Az előítéletre a személyes kapcsolat a legjobb gyógyír” – Interjú Wirtz Ágnessel, a Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány megálmodójával

„A művészet nem a gazdaság peremén, hanem a szívében él” – Interjú Blaskó Nikolett-tel, az ACG Reklámügynökség vezetőjével

„Szeretek magam körül értéket látni” – Interjú Heimann Zoltánnal

A WING Zrt. és a felelős építészet – Interjú Noah Steinberggel