„A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát”

Kedves Olvasók!

A fenti idézet Pablo Picassótól származik. Az alábbi pedig egy ismerősömtől: „Ilona tervez, András végez”. Ez a mondat akkor hangzott el, amikor egy kiállítás megnyitóján – széles mosoly kíséretében – átnyújtotta a névjegykártyáját. Ilona textiltervező művész, András a menedzsere. Ő a kapocs az individuális alkotó és a művészeti szcéna, illetve a kreációk és a befogadók között. A híd, amely összeköti a művészi és az üzleti világot. Pénzben is kifejezhető értéket közvetít. Ilona szárnyal, ő a művek szülőanyja, lelke, szíve, András pedig a realitás talaján álló racionális „apaként” segíti, hogy az alkotások beteljesítsék küldetésüket.

A művészet leereszkedett az elefántcsonttoronyból. PR-kommunikációs és marketingszakemberek hada dolgozik azon, hogy üzleti értelemben is virágozzék. A műalkotás éppúgy termék, mint az autó vagy a sampon, és fogyasztóért kiált. A piaci pozíció erősítéséért, a produktumok értékesítéséért – ahogy minden üzleti területen – az art business világában is küzdeni kell. Csak másképp.

Mindenekelőtt meg kell merítkeznünk az irodalomban, a zene-, a film-, a színház-, a képző- és iparművészetben, hogy lemoshassák a lelkünkről a hétköznapok porát. Amikor már művészetszociológiai ismeretekre is szert tettünk, és ráeszmélünk az alkotások közéleti jelentőségére, nincs más dolgunk, mint beleszerelmesedni egy-egy alkotóba, társulatba, projektbe, műbe, és szellemi–anyagi erőnkkel pártfogásunkba venni. Hogy mind többen felfedezhessék azt az értéket, amit képviselnek.

Magazinunkkal a művésztársadalom és az üzleti szféra egymásra találását szeretnénk segíteni. Megmutatjuk, hogyan válhatnak a forprofit cégek mecénássá, és mi módon válhat a művészet a gazdaság mankójává. Forgassák szeretettel!

Megjelent: 2019. február