„A művészet talán a legmagasabb rendű emberi tevékenység”

Kedves Olvasók!

A Magyar Tudományos Akadémia létrehozásának gondolata 1791-ben merült fel, de csak 1825-ben történt előrelépés: a november 3-ai diétai (országgyűlési) ülésen hangzott el gróf Széchenyi István felajánlása: birtokainak egy évi jövedelmét, hatvanezer forintot, a Tudós Társaság megalapítására szánja. 1827-ben törvény mondta ki: „Az önkéntes és szabad adakozással összeszedett tőke vagyonából Tudós Társaság vagy Magyar Akadémia állíttassék fel”.

Másodikként az ország leggazdagabb emberei közé tartozó Vay Ábrahám (1789–1855) földbirtokos, főispán, országgyűlési képviselő emelt szót az akadémia felállítása mellett, és nyolcezer forinttal hozzá is járult az intézmény létrejöttéhez. Nemcsak egyik alapítója, hanem igazgatósági tagja is volt a Magyar Tudós Társaságnak (1840-től: Magyar Tudományos Akadémia). A művészeteket csakúgy pártolta, mint a tudományokat, különösen a szobrászatot kedvelte. Kazinczy Ferenc költő, író, nyelvújító, irodalomszervező hívta fel a figyelmét Ferenczy Istvánra. Ferenczy 1818-ban, Rómában faragott, majd Debrecenben felállított Csokonai Vitéz Mihály-mellszobra annyira megtetszett Kazinczynak, hogy levélben nyomban „a dúsak figyelmébe” ajánlotta alkotóját. Ferenczy még abban az évben hazatért Rómából, és szobrok faragására alkalmas magyar márvány után kutatott. A Krassó-Szörény megyei Ruszkicán meg is találta az elképzelésének megfelelőt. Vay Ábrahámra hatott Kazinczy lelkesedése, és jelentős összeget bocsátott a művész rendelkezésére, hogy megkezdhesse budai műtermének építtetését, majd a továbbiakban is bőkezűen támogatta.

Vayt egy ízben, amikor éppen Ferenczy apró szobrait rendezgette, meglátogatta barátja, Reviczky Ádám kancellár, és tréfásan megkérdezte: „Nem sajnálod azt a temérdek pénzt, Ábris, amiért cserébe végre is csak ilyen inci-finci apró emlékajándékocskákat küld a faragód?” Vay megvonta a vállát: „Tudod, pajtás, minden passzió... Az egyik ember a faragatlan Landsknechtre veri el a pénzét, a másik meg a faragottra”. A mecénás ezzel egyrészt a diétai körökben akkor nagyon divatos Landsknecht nevű kártyajátékra célzott, másrészt a kezében tartott szobrocskára utalt, amely egy ónémet landsknechtet, azaz zsoldoskatonát ábrázolt.

A tudomány és a művészet összekapcsolása az MTA alapítóinak központi gondolata volt, az intézmény munkájában kezdettől fogva tevékenyen részt vettek a különböző művészeti ágak képviselői (Ferenczyt is levelező tagjai sorába választotta az akadémia). A titoknoki (mai szóval: főtitkári) teendőket tizennégy éven keresztül Arany János látta el, Kodály Zoltán pedig a testület elnöke volt három évig. 1949-ben azonban – szovjet mintára – megszüntették a széptudományi alosztályt. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) létrejöttét Kosáry Domokos, az MTA rendszerváltáskori elnöke szorgalmazta annak érdekében, hogy „a tudományok és művészetek a maguk módján, de együttes erővel segítsék elő e közös célt: művelődésünk nemzetközileg is elismert, magas szintjének biztosítását”.

Falus András Széchenyi-díjas immonológus a SZIMA fennállásának huszonötödik évfordulóján elhangzott beszédében azt mondta: „A művészet talán a legmagasabb rendű emberi tevékenység. A könyvekben, színházi előadásokban, filmekben, zenében, képzőművészetben tetten lehet érni a dolgok anyagi aspektusát, de szellemükben ezek időtlen dolgok. Úgy gondolom, a művészet kérdése a világhoz a miért, míg a tudomány kérdése inkább a hogyan. Egy kép ámulata, a Don Giovanni meghallgatása vagy egy vers elolvasása olyan felemelkedést jelent, olyan töltést, hátteret ad, ami a természettudománnyal foglalkozók számára is egészen különleges hatás”.

Az európai kultúra bölcsőjében, az ókori Hellászban a múzsai képzés éppúgy hozzá tartozott az oktatás-nevelés mindennapjaihoz, mint a tudományok megismertetése. Az elme pallérozása együtt járt a lélek nemesítésével, a művészetek, továbbá a sportok gyakorlásával. Mindezt egyenrangúan fontosnak tartották a mecénások. Érdemes tanulni tőlük.

Kép: A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapítói. Az ülő sorban középütt Kosáry Domokos.

Megjelent: 2019. október