„A művészeti és a vállalati szféra határmezsgyéje összeér”

A Trafó alapítója, menedzser-igazgatója, művészeti vezetője a külföldi és a hazai kortárs táncvilág megismertetését és dialógusát tartja a legfontosabb feladatának. A független magyar előadó-művészet bemutatása és a nemzetközi együttműködések elősegítése céljából fogalmazódott meg benne 2008-ban a dunaPart Kortárs Magyar Előadó-művészeti Platform gondolata. A magyar kortárstáncban rejlő értékek újszerű megközelítéséről beszélgettünk.

Mitől trendi manapság a kortárs tánc? Milyen aktuális trendek vannak?

A kortárs tánc jelentős része improvizáció, ami valójában az önmagunkban való kutatást jelenti. Önismeret, identitás szempontjából hihetetlen előnyük van azoknak, akik ezt a műfajt művelik. Mostanában kezd megint előtérbe kerülni a formális tánc, amelyik a testre, a mozgásra helyezi a hangsúlyt. Ennek egyik fő iránya a minimalizmus, ahol a mozdulatok ismétlődése finom strukturált változtatásokban halad előre, a mai kornak megfelelő, aktuális zenékkel, elképesztő energiákkal. A másik irányzatot a narratív, egyfajta történetet, eseményt, szemléletet feldolgozó produkciók képviselik. Manapság tapasztalható elmozdulás a nagyobb narratívák felé, várhatóan többeket fog ismét vonzani, nagy tömegek számára is élvezhetőbbé válik a kortárs tánc. A valóság kérdéseinek felvetése, elemzése által a néző olyan összefüggésekhez juthat el, ami beindítja a fantáziáját, magára ismer, másképp látja a világot, amiben él.

Milyen állapotban van jelenleg a magyar kortárs tánc anyagilag, ismertségben, társadalmi beágyazottságban?

Változatlanul alulfinanszírozott helyzetben van. Minden alkotónak, társulatnak fontos lenne a vidéki megjelenés, ami jelenleg hiányzik. Sokkal több nyilvánosságra lenne szükség, hogy erősíthessük a társadalmi kapcsolatokat. A kortárs tánc jelenleg fél lábbal külföldön, fél lábbal itthon működik. Sokkal gyakoribbak a külföldi sikerei, mint régebben, de erre most nem figyelnek fel idehaza. Hód Adrienn, aki már többször is meghívást kapott az egyik legrangosabb nemzetközi táncszemlére, az Aero- wavesre, legutóbb Brémában készített egy nagy sikerű koprodukciót, Molnár Csaba a koreográfusként és táncosként is jegyzett Nyúzzatok meg! című előadással letette a névjegyét, óriási sikerrel játszottuk sok alkalommal a Trafóban, járja vele a világot. Mészáros Máté évekig Belgiumban táncolt, készít műveket itthon és külföldön; Góbi Rita, Fehér Ferenc, Fülöp László koreográfiái is nagyon kelendőek külföldön.

Támogatás szempontjából milyen kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a hazai kortárs táncban, ami érdekeltté teheti a vállalatokat, a forprofit cégeket, hogy egy-egy alkotó vagy produkció mellé álljanak?

Innovatív, kísérleti műfajról lévén szó, leginkább innovációs profillal rendelkező, progresszív szemléletű cégek számára lehet vonzó, amelyek az egyéni utat, stílust, látásmódot és minőséget értékelik. A kortárs tánc alapja a kísérletezés – hosszabb folyamat eredménye, amíg ezek a kísérletek beérnek. És amit beletesz a művész, az működteti, attól válik értelmezhetővé, és talál referenciákra a közönségben. Mindemellett a terület célja, hogy egyre több olyan produkció szülessen, valamint olyan alkotó fejlődjön ki, ami a nagyközönség számára is értelmezhető, sikeres.

Tematikailag milyen fontosabb kapcsolódási pontokat tart elképzelhetőnek az üzleti szféra és a táncszcéna között?

A tánc nyelv nélkülisége révén nemzetközileg tud valamit képviselni. Azok a vállalatok, amelyeknek fontos a nemzetközi jelenlét, támogathatnának turnékat. Egy példával élve: az indiai származású Akram Khan angol társulatát egy francia útépítő cég támogatta. Amikor nálunk is felléptek, ez a Magyarországon is működő cég beszállt a támogatásba. Tematikailag sokfajta produkció születik, éppúgy foglalkoznak a közösség, az összetartás erejével, mint a világ szélesebb összefüggéseivel, belemennek specifikus problémákba is, amelyek egyes cégek számára érdekesek lehetnek. Az egészséges életmódtól a női témákon át a modern technológiákig számos terület kínálkozik szponzorációs lehetőségnek, ami hosszú távon erősítheti a cégek progresszív imidzsét, vagy hozzájárul a társadalmi felelősségvállalás gondolatához. A Tünet Együttes például érzékeny társadalmi, női témát képvisel mostani előadásukkal. Elképzelhetőnek tartanám olyan cégek társítását, amelyek higiéniás vagy kozmetikai termékekkel foglalkoznak. Az utóbbi három év legnagyobb sikerű táncprodukciója, Az éjszaka csodái a technológiával foglalkozik. A Fre- nák Pál produkciók közönségét a harminc–negyvenöt év közöttiek alkotják. Ez a jól kereső korosztály potenciálja lehet egy nyitottabb gondolkodású, minőséget képviselő cégnek. A vállalati szféra közösség- és menedzserfejlesztéséhez is hozzájárulhat ez az alkotói kör. Egyre több olyan táncossal, koreográfussal találkozom, főként külföldön, akik improvizációt tanítanak vagy improvizáltatnak a vállalati szférában is. Cégekhez hívják őket, hogy táncolni tanítsák az alkalmazottakat, attitűd- és közösségfejlesztésben vállalnak szerepet felkérésekre. A kortárs táncban meglévő erőteljes kreativitás összekötődik a cégeknél szükséges kreativitással. Emellett egyre több művészt kérnek fel menedzsmentfejlesztési folyamatok irányítására is. A művészet és a vállalati szféra határmezsgyéje praktikus módon összeér, elsősorban a korszerű vezetésű vállalatoknál. A művészetben lévő kreatív szemléletet megismerésével fejlesztik saját gyakorlatukat.

Nemzetközi kitekintésben hogyan néz ki ennek a művészeti ágnak a támogatása, és ebből mi ültethető át a hazai viszonyokra?

Ez nehéz ügy. Az USA-ban, de mindinkább Angliában is a társulatok egyre komolyabban rászorulnak a fundraisingre, a személyes hozzájárulásokra (donation). Ezzel szemben, teljesen érthetően, nálunk kevésbé érzékenyek az emberek erre, hiszen az adóból már fizettek érte, sőt jegyet is váltanak rá. A tao kivezetésével a szponzoráció lényegében eltűnt a területen. Szerintem idő kell, mire ismét felépül Magyarországon a szponzoráció. De erről sok információm nincs.

A Trafót hogyan érintette a tao megszűnése?

Intézményi szinten visszakaptuk az államtól a taotámogatást. A kortárs szférába viszont az összeg jelentős része nem került vissza. Ez bennünket is súlyt, mert azok a függetlenek, akikkel dolgozunk, komoly forráshiánnyal küszködnek. Így közülük számosan külföldön keresnek kiutat ebből a helyzetből, amennyiben plusz forrásra nem találnak.

A kortárs előadó-művészet hazai központjaként, legfontosabb befogadóhelyeként mennyiben tudják felvállalni a független alkotók és társulatok menedzselését, nemzetközi porondra lépését?

Azért hívtuk létre a kétévente megrendezett dunaPart-Kortárs Előadó-művészeti Platformot, hogy a hazai kortárs szakma verbális és nonverbális produkciói egyaránt külföldi piachoz és lehetőséghez jussanak. A Trafó az idén nagyjából tízmillió forinttal járult hozzá a költségekhez, a többit összepályázzuk, de finanszírozót keresünk, mivel ez számunkra túl nagy teher. Egyébként Európában mi voltunk az elsők egyike, akik egy platformon belül mutatják be a független kortárstáncot és a színházat. Több száz külföldi szakembert, válogatót, európai hálózatok partnereit hívjuk meg, akik nyitottak Kelet-Európa felé. Örömteli, hogy az idelátogatók száma rendszerint meghaladja a száz főt, ami nagyon jó szám, egyben komoly elismerés! A dunaPart 2008 óta fejleszti annak lehetőségét, hogy a magyar művészek külföldön is dolgozhassanak, koprodukciók, vendégjátékok jöhessenek létre. A dunaParton résztvevő külföldi és hazai szakembereknek módjuk nyílik arra, hogy behatóbban megismerjék a magyar kortárs táncot és magukat a művészeket is, amire az esemény alatt folyó szakmai és egyéni beszélgetések kiváló alkalmat adnak. Több fontos partnerünk van ebben a munkában: a Műhely Alapítvány és a Sín, valamint a terület színházai is aktívan részt vesznek benne, ami mutatja, hogy ez közügy.

Fotó: Nagy Gergő

Megjelent: 2019. december