A művészeti világ egyik legemlékezetesebb átverése

Az avantgárd lényege a kísérletezés, a művészet korábbi kereteinek feszegetése, újragondolása. Mindez a befogadót is határátlépésre, szemléletének átformálására készteti, ám az alkotások tanulmányozása közben sokan felteszik a kérdést: vajon nem egyszerű szélhámossággal van-e dolguk?

Ilyen szemfényvesztés volt Pierre Brassau „francia avantgárd festőművész” esete. Az ismeretlen Brassau műveit 1964-ben, egy göteborgi kiállításon mutatták be először. A tárlaton neves svéd, dán, angol, osztrák és olasz alkotók munkái is szerepeltek, de Brassau formabontó művészete iránt különösen érdeklődtek a kritikusok és a műgyűjtők. Hosszan szemlélték egy-egy képét, próbálták megfejteni, mi lehetett a művész szándéka. Olyasmit láthattak, amihez foghatót eladdig soha. „Brassau erőteljes mozdulatokkal fest. (...) Ecsetje dühös igényességgel gyűrűzve hasít a vásznon. Olyan művész, aki egy balett-táncos finomságával alkot” – lelkendezett egy elemző a Morning Posten napilapban. Csupán egyetlen ítész illette negatív kritikával Brassau munkáit: „Ilyet csak egy majom lett volna képes csinálni” – írta, és akkor még nem sejthette, hogy igaza van. A „francia művész” ugyanis valójában a svéd Borås állatkert négyéves nyugat-afrikai csimpánza, Peter volt.

A Mester, Peter csimpánz, alias Pierre Brassau képe

A kritikusok és a közönség absztrakt művészetről kialakított véleménye közötti, feloldhatatlannak tűnő ellentét arra sarkallta Åke „Dacke” Axelsson svéd újságírót, hogy kitalálja Pierre Brassau figuráját. Úgy gondolta, Peter segítségével bizonyíthatja: a kritikusok semmirekellő sznobok, nem tudják megkülönböztetni a művészek munkáit egy majom véletlenszerű ecsetvonásaitól, az általuk magasztalt nonfiguratív művészet pedig blöff.

Az újságíró rávette Peter gondozóját, hogy adjon vásznat, ecsetet és festéket a csimpánznak. A majom aránylag hamar ráérzett az alkotás ízére (eleinte szó szerint: a festékmennyiség jelentős részét megette), és szívesen kente vászonra a különféle színű festékeket, kivált a kék nyerte el a tetszését. Kreativitását a vászon közelében elhelyezett hatalmas banánadagok inspirálták. Axelsson Peter számos műve közül kiválasztotta a – megítélése szerint – négy legjobbat, rájuk írta a Pierre Brassau nevet, bekereteztette a festményeket, majd elintézte, hogy állítsák ki azokat egy göteborgi galériában. Még egy életrajzot is kreált a debütáló „francia művésznek”. Arra azonban ő sem számított, mekkora sikert aratnak majd a képek. Ráadásul kiderült: tulajdonképpen lényegtelen, hogy a festmények alkotója nemhogy nem francia, de nem is ember. A Morning Postenben megjelent dicsérő kritika szerzője akkor is kitartott a véleménye mellett, amikor megtudta az igazságot. Továbbra is állította, hogy a csimpánz művei magasabb művészi színvonalat képviselnek, mint a kiállítás többi szereplőjének munkái. Egy magángyűjtő kilencven dollárért (mostani árfolyamon ez több mint félezer dollár) vette meg Peter egyik festményét.

Böbe, a Veszprémi Állatkert csimpánza, aki szintén festett

Habár a tudomány jelenlegi állása szerint rajtunk kívül nincs olyan élőlény, amely tudatosan alkotó módon viszonyul a világhoz, felmerül a kérdés: a művészet valóban csak az ember privilégiuma-e? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a műalkotások ugyanolyan titokzatosak, mint maga az ember. És az univerzum.

(A Jyllandsposten és a Múlt-Kor nyomán.)