A művészetre költött pénzeknél egyre fontosabb a társadalmi hasznosság elve

A művészeti piacokról szóló riportok, elemzések nagyon is szükségesek az egyre növekedő globális művészeti piacon. Több ilyen is van, és többnyire a rangos művészeti vásárokra időzítik a megjelenésüket. A Deloitte 2008 óta figyeli a nemzetközi műtárgypiac alakulását, és 2019-ben hatodik alkalommal jelentették meg a Deloitte Art & Finance Reportot.

Több ponton is találkozik a művészeti és a pénzügyi szektor érdekrendszere, de sehol sem annyira evidensen mint a transzparencia területén. Mindenkinek segít, ha  időről-időre megjelennek megbízható adatok, amelyek barométerként szolgálnak a művészeti piacon a befektetési szempontokat is érvényesíteni kívánó szereplők számára. A jelentések rámutatnak a művészeti piac fő trendjeire, összegyűjtik és közzéteszik a színteret hosszú távon meghatározó események listáját, elemzik a fejleményeket és a hozzáférhető pénzügyi adatokat, megrajzolják a vektorokat.  A gazdasági válságok többnyire nem rengetik meg a műtárgyakba vetett bizalmat, sőt, nem az a kérdés, szabad-e műalkotásokba fektetni, mert persze, minden kétség nélkül, hanem az, melyek a feltörekvő területek.  

A Deloitte Art & Finance Report vizsgálatának minden évben más a központi témája. A   kiadvány felelőse Adriano Picinati di Torcello, a Deloitte luxemburgi irodájának igazgatója, ő a cég Art & Finance koordinátora. A kezdeményezés  2008- 2011-es elindítása óta a globális művészeti piac több hullámon ment keresztül míg kiheverte a pénzügyi válság következményeit és elérte a 2016-os piaci csúcsot, ahonnan a külső társadalmi hatások, nehézségek ellenére, a koronavírus megjelenéséig nagyon keveset esett vissza, annak ellenére, hogy nagyon bizonytalan a minket körülvevő külső környezet. Ezzel párhuzamosan láthatóvá vált, hogy a művészeti vagyonelemek egyre fontosabb szerepet játszanak a korszerű vagyonkezelési modellekben. 2019-ben megjelent hatodik kiadás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a  művészet és a műalkotások jelenléte a vagyonkezelési portfóliókban minden eddiginél hangsúlyosabb,  és ezt számokkal is alátámasztják, 2017 óta  (a legutóbbi riport megjelenése óta) 66 százalékos növekedést mértek. A világ gazdagjainak művészettel kapcsolatos vagyontárgyainak becsült értéke 1,742 trillió USD volt 2018-ban, és a Deloitte jelentés szerint várhatóan tovább növekszik. Ez jó hír, azt jelenti, hogy a pénzemberek ’számolnak’ a kulturális területtel, a gazdagok érdeklődnek a művészet iránt, ráadásul a felmérés eredményei szerint a művészet iránti érdeklődésük dinamikusan nő. Ebben a folyamatosan  változó, kevés kapaszkodót nyújtó, bizonytalanságokkal teli világban, amelyben élünk, különösen fontossá váltak a kultúra és a gazdagság útkereszteződései, mert ezeken a pontokon lehet,  a kultúra és a művészet kritikus- elemző attitűdjének segítségével, kiutakat találni. 

Az átláthatóság, a társadalmi hatások vizsgálata, az egységes szabályozás megteremtése és a technológiai fejlődés – ezek most a legfontosabb kérdések a művészeti, kulturális szektorban, nem véletlenül szőtte ezek köré a vizsgálatát a Deloitte 2019-ben. „ Vizsgálatunk azt mutatta, hogy a transzparencia hiánya továbbra is aggasztja a gyűjtőket, és növeli a bizalmatlanságot a piacon. Az általunk megkérdezett gyűjtők 75 százaléka hívta fel erre a figyelmet. Ezen felül kihívást jelent egy új gyűjtői generáció színrelépése, akik a pénzügyi befektetéseik esetében is a legnagyobb figyelmet a társadalmi hasznosságra fordítják. ”- állítja Adriano Picinati di Torcello, az Art & Finance Report koordinátora.  A Deloitte által megkérdezett gyűjtők 65 százaléka arról beszélt, legfontosabb döntési szempontjuk a kulturális, művészeti színtéren való téren való befektetéseknél, támogatások eszközlésénél, a társadalmi hasznosság jelenléte, a világ jobbá tételének szándéka, a közös gondolkodás az ökológiai katasztrófa elkerülésének lehetőségeiről.  „ A művészeti befektetők olyan projekteket szeretnek felkarolni, amelyek pozitív hatással vannak a társadalomra és a világ egészére” – foglalta össze ezt a tendenciát Adriano Picinati di Torcello. Olyan új, innovatív befektetési modellekre van szükség, amelyek nem a régi értelemben vett for-profit/non-profit projektekre összpontosítanak, hanem a köz és magánszféra együttműködésére a közös társadalmi célok érdekében.  

Már 2019-ben is jól látszott, hogy megkerülhetetlen  a technológia kiemelt szerepe. A technikai fejlődésre a művészeti piacon is a növekedés katalizátoraként tekintenek, most a karantén után pedig még egyértelműbb, hogy online van a gyorsítósáv. A jelentés is arra a következtetésekre jutott, hogy jelentős fejlesztésekre van szükség  az ArtTech infrastruktúra területén, és  itt az induló vállalkozások számos előnyt kihasználhatnak, adatelemzésekkel és mesterséges intelligencia bevonásával dolgozhatnak. Ígéretes modell a technológiai beruházások hatékony hosszú távú stratégiákkal való jobb összekapcsolására az angyal-befektetői hálózat fejlesztése, az ArtTech területen induló vállalkozások számára: „Érdemes lenne ú.n.  angyal-befektetői hálózatot létrehozni, – mondja erről  Adriano Picinati di Torcello – olyan művészeti szakemberek bevonásával, akik jól ismerik a művészeti terület működésének sajátosságait és segítenek az ide áramló pénzügyi forrásokat a legmegfelelőbb helyekre kanalizálni, összehangolni a társadalom kulturális, művészeti igényeit és a befektetők hosszú távú elvárásait, miközben mindkét fél tudását növelik a művészeti piac működéséről.”

A társadalmi jóllét és az altruizmus mellett, pontosabban ezzel párhuzamosan, egyre nőtt a volumene a műtárgyfedezettel biztosított bankhiteleknek az elmúlt években. Megjeletek a spekulációs célzatú műtárgybefektetések, leginkább az Egyesült Államokban. Ez a jelenség azonban számos veszélyforrást jelent a műtárgypiac hitelességének aláásására. Ennek elkerülésére , valamint  a pénzmosás gyanújának kizárására, a különböző kormányzati szabályozások összehangolására lenne szükség. 

A Deloitte kutatásától független tapasztalat, hogy a gazdasági visszaesés mindig, mindenhol azt eredményezi, hogy mind az állami, mind a szponzorációs támogatások csökkennek a kultúra és a művészet területén, s arra kényszerítik az intézményeket, hogy új jövedelemforrások után nézzenek. A kulturális intézmények közti fokozódó verseny  szükségessé teszi a kulturális ágazat és az üzleti szféra nagyobb fokú összehangolását. Meg kell találni azokat a kapcsolódási pontokat, ahol win-win szituációkat lehet létrehozni. Ilyen lehet, amikor állami fenntartású kreatíviparban dolgozó intézmények olyan tevékenységbe fognak, aminek pozitív gazdasági hatása van, illetve amikor egy intézmény – jellemzően múzeum – fenntartását kormányzati és magántámogatásokból, közösen fedezi a két szféra. 

A Deloitte Art & Finance Reportja az ArtTactic elemző cég közreműködésével 2019. április és június között végzett kutatáson alapult, amelyben 54 privát bankot, 25 vagyonkezeléssel foglalkozó céget, 105 műgyűjtőt és 138 művészeti szakembert kérdeztek meg, köztük galériák, aukciós házak munkatársait, művészeti tanácsadókat és művészeti területen dolgozó logisztikai szakembereket, jogászokat, műtárgybiztosítókat. Mindenesetre a kulturális szektor gyökeres átalakulás alatt állt már a koronavírus helyzet kialakulása előtt, amit a Deloitte  kutatása is visszaigazolt. Kulcsfontosságúvá vált és közeljövőben még inkább az lesz, a stratégiai tervezés és irányítás, a kultúra és a művészeti élet intézményrendszerében is. Legyen terv a világ jobbítására – művészeti és gazdasági terv egyaránt és hangoljuk össze ezt a kettőt!

Fotó: Deloitte Art & Finance Report, 2017

Megjelent: 2020. június