A németek nyitottak a sokszínűségre

Miért fontos a sokszínűség egy ország megítélésében? Ösztönözheti a kulturális sokszínűség az utazást? Kulturális turizmusról és a németek kultúrába injektált hitéről beszélgettünk Czeiszing Miklóssal, a Német Turisztikai Hivatal magyarországi vezetőjével.

Egy olyan sokszínű és gazdag történelemmel, hagyományokkal bíró ország, mint Németország, mit kínál „hivatalosan” kulturális termékként az utazóknak?

Turisztikai szempontból elsősorban a múzeumokat, színházakat, operákat, kulturális kötődésű emlékműveket jelenti nálunk a kulturális turizmus. És persze a hozzájuk köthető eseményeket, fesztiválokat, programokat. Németországban globálisan kezeljük a kultúrát.

A legtöbb esetben a nagyvárosok jelentik a legnagyobb vonzerőt a kultúrafogyasztóknak. A főváros, Berlin a régi és az új múzeumaival (mint a nemrég megnyílt Humboldt Forum) és a rengeteg kulturális programjával kínál számtalan lehetőséget.

De az épített örökségben nem bővelkedő kisebb helyek is kiveszik a részüket a kulturális turizmusból. A körülbelül ötezer lakosú Oberammergauban például a passiójátékok a bajor régió legfontosabb eseményei közé tartoznak már több száz éve. A település több száz lakója tízévente állítja színpadra Krisztus szenvedéstörténetét, amit idén ismét megrendeznek. Ott elsősorban a vallási kultúra a hívószó, de ha már ott van a turista, akkor a környéket is fel fogja fedezni.

Mi a helyzet a nem klasszikus és alternatív kultúrával?

Sok utazónak a kulturális turizmusról a klasszikus, történelmi és művészeti helyek jutnak először eszébe. De mondjuk Berlin esetében az alternatív kultúra és az éjszakai klubélet is jelentős kulturális terméknek számít. Ezek egy része kifejezetten a fiatalokat szólítja meg vagy a dizájnra, divatra nyitottakat. Az újfajta zenei stílusok, az utcai művészet, a technobulik itt a helyi kultúra részét képezik, és sok embert vonzanak.

Készülnek a passiójátékra Oberammergauban (fotó: K. Wothe)

Sok kortárs és dizájnterméket áruló bolt található Berlinben, amik persze egyéni kereskedelmi egységek, de ezek mégis a városi kultúra szerves részét képezik. Ezek ráadásul hangulatos kerületekben, felújított ipari épületekben találhatóak. Ezeken a helyeken gyakran összpontosulnak művészek és művészetet kedvelők, amikből így előbb-utóbb új kulturális negyedek is kialakulhatnak.

Hamburgban, a második legnagyobb német városban az Elbai Filharmónia, a kikötő, a halpiac, az Alster folyó mellett meg kell említeni a Reeperbahnt is, ami a város vörös lámpás negyede. Ez is egy mikrokultúra. Farizeus lenne azt mondani, hogy ha egy kultúrarajongó ellátogat Hamburgba, akkor ezt ne nézze meg, hiszen a város kulturális szövetének ez is alkotóeleme.

A Covid hogyan befolyásolta Németországban a kulturális turizmust?

A Német Turisztikai Hivatal minden évben kiválaszt egy központi témát, ami köré szervezi a turisztikai marketinget és programokat. A pandémia előtt Beethoven-év volt, előtte pedig a Bauhaus építészet volt a fő irány. A színházak és koncerttermek nézőszámát limitálták a Covid-járvány kitörése után, így a kisebb, zöldebb úti célokra és a fenntarthatóságra helyeztük a hangsúlyt. Ez a tematika annyira népszerű volt, hogy az idei évre is áthoztuk.

A német helyi kultúra sokkal szélesebb témának tűnik, mint egy zeneszerző vagy építészeti stílus.

A German. Local. Culture. kampány lényege, hogy egy régiót, várost vagy falut vizsgálunk, és azon belül megnézzük az építészetet, művészetet, gasztronómiát, esetleg a sörkészítését, a különböző fesztiválokat. Ezeknek a helyeknek így különböző aspektusokból mutatjuk be a kulturális egyediségét. Ez azért fontos, mert így olyan kis és kevésbé népszerű régiók, települések kerülhetnek nagyító alá, amelyek korábban nem kaptak rivaldafényt. München és Köln látnivalóiról már sokan hallottak, de egy északi-tengeri vagy fekete-erdei falu, ahol mondjuk van üvegfújás, kakukkosóra-készítés vagy egy különleges meggytorta recept, már kevésbé ismertek.

Külföldi látogatók hiányában a németek is útnak indultak? Járnak múzeumba, élvezik a saját kulturális adottságaikat?

Naplemente az Északi-tenger partján (fotó: Dirk Rüter)

Németországban nagyon népszerű a belföldi turizmus. Ez mentőöv is volt a német turizmusnak. Amikor le voltak zárva a határok, akkor a németek megtalálhatták belföldön azt, amit korábban külföldön kerestek. Spanyol tengerpart helyett az Északi- vagy Keleti-tenger partjára mentek nyaralni, tudtak magas hegyekben kirándulni – a Zugspitze majdnem háromezer méteres. El tudtak menni kulturális rendezvényekre (operába, musicalre, poprock koncertre, fesztiválokra). Szinte mindent megtaláltak saját hazájukban. Ráadásul a német piac hatalmas, nyolcvannégymillió ember már tisztességes mennyiségű pénzt tud termelni és költeni.

2021-ben a Németország két és fél milliárd euróval támogatta a járvány sújtotta kulturális szektort. Miért ennyire fontos az államnak a kulturális élet?

Büszkék vagyunk arra, hogy a német állam erre a szektorra nagyon sokat áldoz. Picit párhuzamba állítható az idegenforgalommal is, hiszen a pandémia csak egy ideiglenes állapot. Nem hagyhatjuk teljesen elsorvadni ezeket az szektorokat, muszáj injekciókat adunk nekik. A támogatást pedig csak két-három évre kell adni, nem évtizedekre. Sokkal nehezebb valamit a nulláról újraindítani, mint szinten tartani, majd onnan folytatni. És ez a folytatás, úgy tűnik, idén már el is kezdődik.

A kultúra támogatása nem csak pénz kérdése Németországban. Szerencsés, hogy a pénz, mint eszköz adott, de elsősorban a fejekben kell eldönteni, hogy a kultúrára is akarjanak áldozni. A németnek pedig fontos, hogy fennmaradjon a városukban a színház és a kulturális élet.

Miért éri meg a német államnak ennyit pénzt fordítani a kultúrára? Ez megtérülhet valaha?

Nyilván valamennyi pénzt behoz a kultúra. Viszont nem csak azt kell nézni, hogy a jegyárakból vagy a szünetben eladott perecből mennyi jön vissza, hanem például, ha egy város vagy tartomány támogat egy színházat, annak nagyon erős turistavonzási ereje is van. Az a turista, aki mondjuk a Bayreuthi Ünnepi Játékokra utazik, annak a jegyek ára a legkisebb kiadása lesz, pedig azok sem olcsók. A városban fognak aludni legalább két-három éjszakát, megtankolják az autójukat, vagy repülőjegyet vesznek. Általában nem egyedül utaznak az ilyen rendezvényekre, és ráadásul ez a klientúra tisztességesen fogyaszt a helyszínen is. Így a kultúra támogatását globálisan kell nézni. A költések mellett a város imázsa és jó híre emelkedni fog, és a helyiek is büszkék lesznek a városukra. Ezek mind hoznak megtérülést, ha nem is közvetlenül. Mindezek mellett persze fontos a profitorientált nézőpont is, de nem kell patikamérlegen mérni, hogy mennyit költöttünk, és mi térült meg.

A kultúra így az idegenforgalom mellett akár más iparágakat, befektetéseket is tud mozgatni?

A nagy német vállalatok, legyen szó az autóiparról vagy gépgyártásról, szívesen beszállnak a kulturális szponzorációba. Ez presztízs is nekik, egyfelől, de elsősorban a saját terméküket, szolgáltatásukat reklámozzák. Fontos nekik, hogy a nevük és a logójuk ne csak a saját iparáguk mellett szerepeljen. Németországban divatos olyan rendezvényeket, eseményeket támogatni, amelyek teljesen más területen működnek, legyen szó akár kultúráról.

Egy egyetemi campus vagy fejlesztési központ megnyitásánál lehet a mérleg nyelve az, hogy olyan várost válasszanak a döntéshozók, ahol pezsgő kulturális élet van. Egy összeszerelő műhely esetében már kevésbé fontos, hogy azt olyan településen nyissák meg, ahol a dolgozók el tudnak menni esténként színházba. Ott a telepítő tényezők inkább közgazdasági mutatók lesznek. Bár talán 2022-ben már tartunk ott, hogy a menedzsmentnek egy település kulturális kínálata is fontos szempont lehet.

Németország a sokszínűséget is gyakran népszerűsíti. Büszkén mutatja be mások művészetét és kultúráját.

A németeknél nagyon fontos, hogy nincs elvárt kulturális fővonal, amihez tartaniuk kell magukat az embereknek. Én ezért imádom Németországban Berlint a legjobban, mert ott mindenki a saját maga világát képviselheti. A fővárosban a multikulti már megvalósult, és régóta tart. A „színes, befogadó és nyitott” fontos hívószavak a németeknél. Ezeket most nem minden ország tűzné a zászlajára.

Talán pont azért is szuper Németország, mert nem csak kényszerből kapták meg a multikulturális jelzőt. Ez nem csak abból áll, hogy külföldi vendégmunkások és betelepülők vannak az országban, hanem a németek valóban azt gondolják, hogy minél színesebb az országuk, annál jobb.

Nyitókép: Czeiszing Miklós (fotó: Német Turisztikai Hivatal)