„A New York-i magyarok ki vannak éhezve a hazai kortárs művészetekre”

Boros Anna színművész 2018-ban, New Yorkban a barátaival együtt szervezte meg először azt az eseménysorozatot, amit ma az Amerikai Egyesült Államokban Hungary L!ve Festivalként jegyeznek,  idehaza pedig Hungary Live Fesztiválként ismernek. Megálmodója Kovács Brigitta kulturális menedzserrel és szervezőtársaikkal közösen a kint élő magyarokat és a helyieket megszólító előadó-művészeti programokat állít össze; ehhez a hazai kulturális élet produktumaiból válogatnak. A szórakoztatás és a kapcsolatépítés mellett céljuk az is, hogy a magyar művészek nemzetközi porondon is megmutathassák magukat.

Boros Anna és Lovas Rozi, Hair, Orlai Produkció, 2015 (fotó: Kállai Márton)

Anna, 2011-ben egy korábban tapasztalt szabadságélménytől fűtve az egyetemi vizsgaelőadásukat, egy Cseh Tamás-emlékkoncertet szervezett az Egyesült Államokban, 2018-ban pedig a barátaival együtt létrehozta az első magyar színházi fesztivált New Yorkban. Az eseményre kétévente kerül sor, most a 2024-esre készülnek. Mivel indult a lelkesedése, és mi tartja azt életben ma is?

Boros Anna: A Cseh Tamás-vizsgánkat nagyon sok helyre meghívták itthon, és bár senki nem hitte, hogy sikerülhet, a fejembe vettem, hogy kiviszem Amerikába is. Akkoriban a legfőbb motivációm az volt, hogy az osztálytársaim is tapasztalják azt, amit korábban én megélhettem New Yorkban: az élet és a színház sokféleségét. Az út minden szempontból nagyon sikeres volt, maradandó pillanatokat szerzett az utazóknak és a nézőknek is, ezért azóta is igyekszem minél több kortárs művészeti eseményt eljuttatni Magyarországról az USA-ba. Kezdetben csak az volt a célom, hogy a kint élő magyarokat szólítsuk meg, de tudatosan elkezdtem azon is dolgozni, hogy az amerikai szakma és a közönség előtt is sikerüljön megmutatkoznunk. Jelenleg a 2024-es eseményre készülünk, és ebben a munkában a korábbi évek tapasztalataira, illetve a kortárs színházi, zenei, tánc- és társművészetek legújabb produkcióira támaszkodunk.

Kovács Brigitta, Rozs Tamás, Szőllősi Ildikó, Boros Anna, Pál András, Deák Zsolt, Böröcz András (forrás: a Hungary Live Facebook-oldala)

Hogyan válogatják be a fesztiválprogramba a produkciókat? Szigorúan szakmai szempontok szerint vagy mást is figyelembe kell venniük?

B.A.: A válogatásnál a szakmai-minőségi szempontok a leghangsúlyosabbak. A kurátori csapatba olyan kollégákat vontunk be, akik mind az itteni szakmát, mind az amerikai közönség szokásait ismerik, és a különbségekkel is tisztában vannak. A 2022-es program összeállításakor több szakember véleményét kértük ki, illetve szorosan együttműködtünk a Sohóban található HERE színház igazgatójával, Kristin Martinggal, a végső döntést is vele közösen hoztuk meg. Úgy látjuk, hogy a kint élő magyarok kifejezetten ki vannak éhezve a kortárs művészetekre, és fontos számukra, hogy aktuális társadalmi problémákat feszegető előadásokat is lássanak: hogy ilyen formában is képet kapjanak az itthoni történésekről.

Kovács Brigitta: Nagyon fontos, hogy olyan előadásokat válasszunk, amiket a helyi, a magyar kultúrára nyitott amerikai közönség is szívesen fogyaszt. Ami a praktikus részt illeti, a szűkös költségkeret sok mindent meghatároz. Csak minimális díszletigényű előadások bemutatása jöhet szóba, és a díszletelemek egy részét vagy visszük magunkkal a repülőn, vagy odakint szerezzük be. A létszám is fontos szempont: az utazási és szállásköltségek teszik ki a költségvetésünk legjelentősebb részét. Szeretnénk, ha a fesztivál kínálata minél színesebb lehetne, azonban limitált azoknak a száma, akiket ki tudunk utaztatni. Ráadásul tavaly a Covid-járvány is behozott olyan szempontokat, amikre mi sem gondoltunk: voltak a meghívottak között olyanok, akik azért nem utazhattak ki, mert az USA-ban nem fogadták el azt a vakcinát, amivel be voltak oltva.

Kovács Brigitta (fotó: Dömölky Dániel)

Eddig milyen produkciókat láthatott a kinti közönség?

B.A.: Az egykori k2 Színház-csapatommal bemutattuk Závada Péter – Fábián Péter – Benkó Bence Holdkő című, ötvenhatos magyarokról szóló darabját: ehhez még 2016-ban mentünk ki anyagot gyűjteni. 2017-ben Eörsi István Emlékezés a régi szép időkre című monodrámáját vittük ki Znamenák István előadásában az Örkény Színházból, majd a Mohácsi János rendezte A dohány utcai seriff című előadást; 2018-ban a Szakértők zenekar közreműködésével mutattuk be a Konrád György novellája alapján készült koncertszínházat, a Kutató kezeket, illetve Kiss Tibi Aranyakkord formációjával turnéztunk a keleti parton.

A 2022-es fesztiválon szerepelt a Dollár Papa Gyermekei társulat KELET, Kelemen Kristóf Megfigyelők, valamint Göndör László és Katona Éva Nagymamával álmodtam című előadása. A repertoár részei voltak még zenés és modern táncprodukciók, például a Gergye Krisztián Társulat és a Duda Éva Társulat előadásai, levetítettük Herendi Gábor Toxikoma című filmjét és a MOME Média Intézet hallgatóinak rövidfilm-válogatását, valamint fellépett a DJ Bootsie Trio & VJ Kemuri nevű formáció és a Random Trip zenekar is. Nagy sikere volt legutóbb a Závada Pál–Mohácsi testvérek Egy piaci nap című darabjának, amit angol nyelvű felolvasó-színházi formában valósítottunk meg Marozsán Erika, Pankovits Nikolett, Boncz Ádám, valamint amerikai színészek bevonásával. Fontosnak tartjuk, hogy az eredetileg magyar nyelvű előadásokat angol nyelven vagy angolul feliratozva nemzetközi közönség előtt is bemutathatóvá tegyük.

Egy művészeti fesztivál szervezőjeként mennyire kell apolitikusnak lenniük az általános társadalmi problémákra reagáló előadások kiválasztásakor?

B.A.: Politikai megfontolások nem merülnek fel: ha az előadás maga politizál, az nem lehet kizáró szempont. Természetesnek tartjuk, hogy a kortárs színházművészet reagál a társadalmi problémákra.

Hogyan tudnak a magyar–amerikai kapcsolatokban a kulturális híd építésére, nem pedig a közéleti-politikai területen esetlegesen felbukkanó ellentétekre koncentrálni, és mekkora szerepe van ebben a közönségnek?

K.B.: A közönségnek elengedhetetlenül nagy szerepe van a hídépítésben. Rendkívül nagy eredmény, hogy azoknak a programoknak, turnéknak köszönhetően, amiket Anna szervezett korábban, kialakult egy olyan közösség, amely várja, hogy kortárs produkciók Magyarországról New Yorkba érkezzenek, és a lehetőségeikhez mérten nagyon szeretnék támogatni is azokat. Így már most vannak, akik ingyenes szállást ajánlottak nekünk, egyes helyszínek pedig jelezték, hogy elengednék a bérleti díjat. Ezek rendkívül fontos partneri együttműködések, és azt jelzik, hogy magántámogatók is elkezdtek segíteni minket.

Hol tart most a 2024-es fesztivál pénzügyi előkészítése?

B.A.: Különösen optimisták vagyunk, szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fesztivál valóban a jó hírünket viheti a tengerentúlra – így állami támogatásra is pályázunk. A 2024-es fesztivált előkészítendő, illetve azért, hogy találkozzunk a nézőinkkel, áprilisban az NKA és magánszponzorok támogatásával Los Angelesbe és New Yorkba szerveztük ki a Radnóti Színház és az Ördögkatlan Fesztivál közös produkcióját, a Kezdhetek folytatódni című Petri György-estet Pál András és Rozs Tamás előadásában, aminek óriási sikere volt.

Pál András, Boros Anna, Rozs Tamás (fotó: Deák Zsolt)

K.B.: Mivel ez a fesztivál a magyar kultúra exportjáról szól, bízunk abban, hogy ehhez ismét kaphatunk állami támogatást – anélkül nagyon nehéz volna előteremteni a megvalósításhoz szükséges pénzt. Noha az európai régióban az államnak fontos szerepe van a finanszírozásban, lényeges, hogy több lábon álljon egy szervezet, így mi is erre törekszünk a Hungary Live Művészeti Alapítványnál. A CEC Arts Link kulturális csereprogram nemzetközi ösztöndíjasaként két hónapot töltöttem New Yorkban, hogy megismerjem a kinti finanszírozási struktúrát, aztán pedig megtanuljam az itthoni viszonyoknak megfelelően alakítani azt. Foglalkoztam a közösségi finanszírozási kampányok alapjaival, illetve például azzal is, hogy hogyan érdemes megközelíteni a magántámogatókat. Az elmúlt két fesztivál alkalmával támogatott minket a Trust for Mutual Understanding, egy – többek között – a kelet-közép-európai régióközi kulturális kapcsolatok fennmaradását és fejlődését segítő magánalap is; hozzájuk az idén is benyújtjuk a pályázatunkat. Az áprilisi turné sikere megerősített abban, hogy a tervezés során építhetünk a helyi közösség támogatására is. Biztosak vagyunk benne, hogy 2024-ben is lesz fesztivál, de a részt vevő előadásokat és a kiutazók számát főként a pénzügyi lehetőségeink fogják meghatározni.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Boros Anna (forrás: Radnóti Színház)