A Palazzo Falconieri – a Római Magyar Akadémia otthona

A Róma-imádó, különösen az olasz nyelvet ismerő magyarok számára fogalommá vált az Örök Város egyik palotája és az intézmény, amelynek otthont ad. Nemesek, polgárok, bankárok és kereskedők lakták valaha a via Giuliát, ahol a magyar állam legértékesebb külföldi épülete, a Római Magyar Akadémia (RMA) székelye, a Palazzo Falconieri található.

Az egy kilométer hosszú, a Tiberis folyóval párhuzamosan futó utca történelmi és építészeti okokból is jelentős. A pápai Róma városrendezési törekvéseinek egyik első fontos megvalósulása volt, amikor 1508-ban II. Gyula pápa a reneszánsz nagy építészét, Donato Bramantét megbízta a széles, egyenes utca tervezésével. A pápa kezdeményezésére számos gazdag itáliai család költözött a legfőbb egyházi méltóság nevét viselő via Giuliába, köztük a dúsgazdag Falconieri család, a pápa sószállítója. De még mielőtt a Falconierik tulajdonába került az 1576-ban épült palota, az építtető Odescalchi család lakott benne.

Eredetileg nyolc ablaka és egy középső ajtaja volt, rusztikus terméskőből készült, a zárókövében Farnese-liliomokkal, a főhomlokzaton pedig Odescalchi-szimbólumokkal díszített párkányzattal. 1606-ban Mario Farnese vásárolta meg, majd 1638-ban eladta a firenzei Falconieri családnak, akik a sóadószerződés révén hatalmas vagyont és befolyást szereztek Rómában. 1646 és 1649 között Orazio Falconieri megbízásából a barokk művészet egyik legnagyobb mestere, Francesco Borromini egy vakajtó hozzáadásával bővítette a palotát a homlokzat jobb oldalán, amelyen egy sólyom, a Falconierik szimbóluma, valamint három másik ablak látható. A végeket két kolosszális herma díszítette, sólyomfejjel és női mellekkel, talán a solymásznők szépségére utalva.

A palota Tiberis felé néző utcai homlokzata (forrás: Wikimedia Commons)

A Tiberisre néző oldalon egy új szárnyat építettek egy háromíves loggiával, amely egy kétoldalas hermákkal díszített korláttal zárult. Amikor a Falconieri család 1865-ben kihalt, a palotát Medici del Vascellónak adták el. 1890-ben, a Lungotevere (Tiberis-sétány) falainak megépítését követően a folyó felőli rész jelentős változásokon ment keresztül. A Palazzo Falconieri örök és megunhatatlan kincse a Borromini által épített loggia az épület tetején: nyolckanyaros kovácsoltvas csigalépő vezet fel a tetőteraszra, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik a római tetőkre a Vatikán látképével.

Az RMA története visszanyúlik az 1890-es évekre. A Vatikán Titkos Levéltára kapuinak megnyílásával Fraknói Vilmos címzetes püspök, történész, akadémikus a kivételesen gazdag gyűjtemény magyar vonatkozású kincsének feltárása érdekében saját pénzén villát építtetett a Rómába érkező magyar kutatók számára. Néhány évvel később egy másik villában Szépművészeti Akadémiát is létrehozott. Fraknói alapítványait a magyar állam vette át, majd beillesztette az 1927-ben megalapított Collegium Hungaricum keretébe. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter azzal a céllal vette meg a magyar államnak a Falconieri-palotát, hogy méltó helye legyen Rómában a magyar tudománynak, kultúrának és a művészképzésnek.

A Római Magyar Akadémia a – főként az olasz művészetekben jártas – magyar értelmiség számára mindig is a hazai kultúra külföldi fellegvárát jelentette. Több mint húszezer kötetes szakkönyvtára, nyelvtanfolyamai, történeti, művészeti, általános és egyházi kollégiuma révén vált ismertté. Ösztöndíjai szinte a kezdetektől biztosították magyar tudósok, tanárok, papok és művészek számára, hogy az olasz kapcsolat révén minél szélesebb körű európai tudást szerezzenek.

Az intézmény első aranykora az úgynevezett római iskola kibontakozásának idejére tehető: az 1920-as évek végétől közel egy évtizedig. A római iskola szellemi atyja az erősen olasz elkötelezettségű művészettörténész, műemléki szakember, Gerevich Tibor volt. Programja az Örök Város több évezredes kulturális hagyatékával és az olasz avantgárddal való találkozás lehetőségét nyújtotta magyar képzőművészek számára. A hagyomány tisztelete és a megújulás igénye együttesen jellemezte a római iskola útkeresését.

A legtöbb római magyar festő munkáját a reneszánsz, az egyházművészet, a tempera használata, a világos színek és a tiszta térkompozíciók ihlették. Az iskola legnagyobb hatású alkotója Aba-Novák Vilmos volt, akit kitűnő rajztudása, monumentalitás iránti érzéke, képalkotó fantáziája emelt a többiek fölé. Az 1930-as évek hivatalosan is legmegbecsültebb magyar művésze az 1932-es padovai nemzetközi egyházművészeti kiállítás aranyérmeseként itthon is sorra kapta a nagy horderejű megbízásokat.

A második világháború után az akadémia fokozatosan elveszítette kulturális, tudományos intézeti funkcióját. Az 1950-es években a nagykövetség osztályaként működött, a Rákosi-korszak hivatalnokai lakták az épületet. Történetében külön fejezetet foglal el az egyházi rész, majd annak kiválása.

A papi osztály önállósulása, továbbműködése pápai egyházi intézetként Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás közbenjárásával történt. Mint később kiderült, létfontosságú lépés volt, mert az 1940 és ’48 közötti bizonytalan időkben is funkcionált. Furcsa felállás volt az 1964-ig tartó időszak, amikor is a Pápai Magyar Intézetet az emigráns magyar papság vezette, miközben az épület többi részét a kommunista magyar állam működtette. Az ebből adódó feszültségek némi zavart keltettek a szobák, az áram, a vízhasználat megosztásában. A fordulópontot az 1964-es év jelentette, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia irányítása alá került a Pápai Magyar Intézet. Onnantól kezdve ösztöndíjas papokat fogadtak Magyarországról az intézményben.

A palota belső udvara (forrás: Wikimedia Commons)

Fontos szerepe volt a magyar írók, költők, filmesek, képzőművészek felkarolásában, nem kevésbé az intézmény újjászervezésében az irodalomtudós Kardos Tibornak. Igazgatása alatt, 1946 és 1949 között olyan ösztöndíjasai voltak a Falconieri-palotának, mint a Lengyel Balázs–Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor–Károlyi Amy írópár, Pilinszky János, Ottlik Géza, Vas István, Hubay Miklós, Lukács György, Karinthy Ferenc, Csorba Győző – utóbbi verset írt Kardos temetésére. A magyar irodalom, költészet kiválóságait számos vers, esszé, novella megírására ösztönözte az olasz főváros.

Huszonhat állami fenntartású kulturális intézményünk sorában nem véletlenül foglal el kivételes helyet a római: a via Giulia egyik legszebb házát, legszebb kertjét, legszebb tetőteraszát és legszebb freskóit tudhatjuk magunkénak. A magyar kultúra megismertetése az egyik fő célja a római művészeti, tudományos, kulturális világ egyik izgalmas helyszíneként számontartott intézménynek. Azon túl, hogy a palota falai között koncerteket, filmvetítéseket, konferenciákat, tárlatokat rendeznek, történeti, régészeti, hungarológiai és italianisztikai kutatásoknak is helyet ad a Palazzo Falconieri.

Az épület bejárata (forrás: Wikimedia Commons)

A magyar kultúra különlegességét hangsúlyozza az RMA közel százéves történetének első nő igazgatója, Lantos Krisztina, aki második éve tölti be a tisztséget. Munkatársaival közös törekvése: az alapító Gerevich Tibor szellemiségében nyomot hagyni, továbbá új, XXI. századi lendületet adni az akadémia működésének.

Nagy népszerűségnek örvendett mind a magyar, mind az olasz látogatók körében például a 2024-es Hungaricum kiállítás, amelyen a Puskás-labdától a Zsolnay-porcelánon át a törkölypálinkáig megannyi magyar specialitás kapott helyet. Az olasz közönségnek szánt programkínálatban fokozott hangsúlyt fektetnek a modern szemléletre, a kommunikációra. Fontosnak tartják a kulturális közösségek megszólítását, a kapcsolatteremtést a magyar kultúra iránt érdeklődő tudósokkal, kutatókkal, hungarológusokkal, lektorokkal. Emellett foglalkozni kívánnak a mai kor technológiájával is – ennek jegyében konferenciát szerveznek például a mesterséges intelligencia, az egyház és a vallás témakörében. Küldetésük részének tartják a képzőművészeti ösztöndíjasok kiállításainak gondozását csakúgy, mint a római iskola közel százéves hagyományának ápolását.

A 2025-ös szentév októberében szabadtéri kiállítás nyílt a város egyik központi helyén a teremtésvédelem jegyében, de szeretnének jelen lenni több jubileumi eseményen, például a családok, a keleti egyházak, a szerzetesek zarándoklatán, amit a kulturális minisztérium szintén támogat.

A cikk először a 2025 szeptemberében kiadott, Olaszország kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Medveczky Jenő (1902–1969): Terasz (Három grácia), 1934 (fotó: RMA)

Lásd még:

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Róma – a város, amelynek már kétezer éve is milliónyi lakosa volt

Könnyen megértjük egymást – Interjú Gabriele La Postával, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójával