by Mészáros Flóra 2023. Jul 26.

A párizsi avantgárd otthona: Galerie Le Minotaure

– Interjú Benoit Sapiróval, az intézmény vezetőjével

A francia műkereskedelem fő csapásirányaiba és a hazai színtéren is jelentős avantgárd alkotók képviseletébe, egy intézmény igazi sikertörténetébe enged betekintést a kicsit több mint két évtizede működő párizsi Galerie Le Minotaure vezetője, Benoit Sapiro.

Mi a párizsi Galerie Le Minotaure profilja?

A XX. század első felének olyan avantgárd, progresszív alkotóira koncentrálunk, akik számára 1910 és 1930 között Párizs és Berlin jelentette a központot. Specifikusan a kelet- és közép-európai vonalat hangsúlyozzuk, például olyan magyar, lengyel és orosz alkotók sorolhatók ide, akik országukat elhagyva ebben a két városban fejtették ki hatásukat.

Jelentősnek tekinthető az orosz művészek reprezentációja a galériában, indulásakor erőteljes volt az orosz gyűjtői kör is. Az orosz politikai helyzet változása változtatott-e ezen?

Amikor a gyűjtésbe kezdtem, még olyan orosz alkotók munkáit vásároltam meg, akik a Párizsi iskola aktív részeseivé váltak, és nem kötődtek az országukhoz, vagy nem ismerték el őket a hazájukban. Érdekes módon éppen ők kerültek az érdeklődés középpontjába. A 2000-es évek elejére kialakult Oroszországban egy kulturális, gyűjtői igényű erős középosztály. Ez a réteg körülbelül a 2010-es évekig tartott ki. A 2014-tõl a jelen időkig működő autoriter rendszer beleszólt a piac alakulásába is, más irányba terelte, így az orosz gyűjtői érdeklődés háttérbe szorult.

Benoit Sapiro (forrás: Benoit Sapiro)Benoit Sapiro (forrás: Benoit Sapiro)

Az alkotók és műveik közvetítésének nem ez az egyetlen útja, létezik objektív szemléletű, a múzeumok működését pártoló gyűjteménygyarapítás is. Ön igazán úttörő abban az értelemben, hogy nemcsak magángyűjtőknek ad el, de prioritást élveznek a múzeumok is. Vagyis bizonyos műalkotásokat nekik szán, így azokat hosszú távon folyamatosan láthatja a nagyközönség.

Ez olyan misszió, amelyet a galéria alapítása óta célul tűztem ki magamnak. Amikor egy művészt egy közintézménynek reprezentálok, akkor azt nyilvánvalóan nem ugyanazon az áron teszem, mint tenném egy magánszemélynek, ennek ellenére preferálom a múzeumi adományozást, eladást, hiszen az alkotó elismertségét segíti. A munkám specifikus szelete, hogy a művészeket a valós történeti kontextusba, a megérdemelt művészettörténeti rangjuknak megfelelő pozícióba helyezzem – ahogy egy múzeum alapműködése is erre épül.

Megnyitotta a kapukat addig nem kanonizált művészeknek, például tavasszal a Hollandiából származó dimenzionista alkotó, César Domela műveit állította ki a Galerie Le Minotaure-ban. Kire a legbüszkébb? Van olyan alkotó, akinek a kontextusba helyezése kifejezetten motiválta?

Valamennyi általam képviselt művész olyan, mintha a családtagom lenne, személyesek már ezek a kötődések, és úgy érzem, a képviseletükbe azonos energiát fektetünk be. Léon Tutundjian örmény származású avantgárd alkotót mégis kiemelném. Huszonöt éven át küzdöttem az életműve elfogadtatásáért, azért, hogy a művészettörténet-írás részévé váljon, hogy bejusson a párizsi Georges Pompidou Központba – ennek intézése és a külön teremben rendezett kiállítása féléves háttérmunkát vett igénybe. A siker kulcsa ebben az esetben az volt, hogy egyezett a két fél, a múzeum és a műkereskedelem érdeke. Az intézmény is vállalta, hogy helyreállítja az alkotó renoméját, és rekreálja a művész valós művészettörténeti helyét.

Rendkívül fontos megjegyezni, hogy az avantgárd művészet nem tárgyalható egy-egy művész munkássága mentén: az alapja egy kollektív kihívás. Csoportokról, sőt a képzőművészet mezsgyéjénél szélesebb körről van szó, írókról, zenészekről, fotósokról is, és a nemzetek keveredése is ide tartozik. Az avantgárd a XX. századi európai művészet kivételes időszaka, amely csakis komplexitásában értelmezhető és mutatható be, lásd a Párizsi absztraktok körét, amely az Abstraction-Créationra mint kollektívára koncentrált. [A nemzetközi együttműködés eredményeként létrejött kiállítás kurátora a szerző, Mészáros Flóra volt. – A szerk.]. Ennek ellenére gyakori metódus, hogy egy-egy művészt – például Matisse-t, Picassót – kiemelnek. Ezek a tárlatok nem tükrözik a realitást, hiszen az alkotók „együttgondolkozásban” léteztek [Lásd: Dimenzionista manifesztum, a Tamkó Sirató Károly által Párizsban, 1936-ban megfogalmazott avantgárd művészeti kiáltvány. – A szerk.] Megértetésükhöz szükséges a közeg. Kontextus nélkül az ilyen tárlat nem működik. Galériámban egyéni alkotó esetében is arra törekszem, hogy az autonóm bemutatás mellett ne maradjon el a történeti háttér bemutatása sem. Mindkettő fontos.

A Galerie Le Minotaure (forrás: a Galerie Le Minotaure Facebook-oldala)A Galerie Le Minotaure (forrás: a Galerie Le Minotaure Facebook-oldala)

A kurátori koncepciók kidolgozásában is, publikációs tevékenységében is számtalan művészettörténésszel működik együtt, szinte minden tárlatához megjelenik egy kontextualizáló kiadvány, és alapvető célja az avantgárdkutatás támogatása. Mennyire tipikus ez a párizsi galériák körében?

Találunk olyan párizsi galériásokat, akik kulturális kihívásokat is látnak a vállalkozásukban, így archiválást, könyvkiadást is szorgalmaznak, de úgy gondolom, a két galériatípus nem egyenlő arányban oszlik meg, a kommerciális típusú galériák vannak túlsúlyban. A legtöbb galéria pusztán az üzleten alapul.

A gyűjtők, vásárlók állandóak vagy változnak? Milyen a franciák aránya?

Folyamatosan alkalmazkodni kell a helyzethez. Eleinte rengeteg kelet-közép-európai kliensem volt, meg is jelentünk például budapesti vásárokon, nívós intézményekben, például Moszkvában, a Puskin Múzeumban. Akkoriban kevesebb francia vásárlóm volt. A 2008-as gazdasági válság után azonban újra kellett rendeződni, s mára főleg brit, belga, francia, amerikai vásárlókkal működünk együtt. A határok megszűntek, de a nyugati érdeklődés fokozódott.

Benoit Sapiro Kassák Lajos képeivel Dér Asia A magunk módjára üvölteni című filmjében (forrás: Kassák Múzeum) Benoit Sapiro Kassák Lajos képeivel Dér Asia A magunk módjára üvölteni című filmjében (forrás: Kassák Múzeum)

Az említett nemzeteknek erős az avantgárd iránti nyitottsága, reprezentációja is.

Ők ilyen szellemben tanultak. Ezzel szemben a posztszovjet országokban, illetve a szovjet mintájú területeken gyengébb az efféle ízlésformáló háttértevékenység, helyette az adott országra jellemző nacionalista művészetet ünneplik. Tény, hogy a nyugati gyűjtőknek is hetven-nyolcvan évükbe telt az avantgárd jelentőségének felismerése, idővel talán az említett területeken is eljutnak odáig.

A nemzeti sajátosságokon túl kétféle világjelenség uralja napjaink műkereskedelmét: a járványok megjelenésének hatása, illetve a digitalizáció. Annak alapján, amit az évek során megismertem a munkásságából, úgy vélem, a régimódi álláspontot képviseli, nem az NFT-párti kereskedésben hisz. De kell-e nyitni az online műkereskedelem irányába, főleg az elzártság, a járványok idején?

Ezt is a kereskedelmi érdek és a valódi, hagyományos galériás tevékenység között lévő szakadék mentén kell vizsgálnunk. Úgy gondolom, a gyűjtőt mint személyt kell megismernem, és a művészben is a személyt, a személyeset kell megkeresnem. Olyan művészeket, tárgyakat, szemléleteket akarok bemutatni, akik, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem láthatóak! Az Instagramon, egyéb közösségi médiumokban sokszorosan reprezentált műveket egyértelműen könnyebb eladni, számomra mégis pont emiatt veszítenek az értékükből. Galériánk nem szimplán termékeket árul, hanem művészegyéniségek önálló, karakteres munkáit értékesíti. A műveket nem online térben, hanem személyesen, intim közegben kellene megismernünk. A gyűjtőkkel is személyes kapcsolatot ápolok, sok munkával. Ez nyit utakat a művész valódi felfedezésére: az avantgárd kollektív szemléletének megértésére, a műtárgy valós befogadására.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Benoit Sapiro (forrás: Benoit Sapiro)

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!