A tabu mögött mindig fájdalom van

Benyovszky-Szűcs Domonkos festőművész egyike volt annak az öt képzőművésznek, akiktől a KPMG Gyere, ahogy vagy! című kiállítására munkát kértek a szervezők. Nagyon is helye volt ott, hiszen művészi praxisában gyakran foglalkozik identitáskérdésekkel, testiséggel, az anyag érzékiségével. Érzékszerveinket intenzíven stimuláló művei mögött azonban mély tudásanyag rejtőzik, alkotóként sokat kutat, széles horizontról közelítve egy-egy kérdéshez. Ráadásul alkotói pályája mellett Értsd a Kortárst! címmel a kortárs képzőművészetet népszerűsítő előadás-sorozatot tart, amelyben mindig az alkotók nézőpontjából közelít meg egy irányzatot, műfajt, korszakot.

Benyovszky-Szűcs Domonkos (fotó: Erhardt László/Digital-Media Hungary Facebook-oldala)

Hogyan került a „Gyere, ahogy vagy!” projektbe, milyen munkákkal kapcsolódott a kiállításhoz? 

A kiállítás kurátora hívott fel, hogy a Pride tiszteletére terveznek egy kiállítást. Szabad kezet kaptam, hogy milyen munkával csatlakoznék. A testiség kérdésének társadalmi reprezentációja miatt a Metamorphosis című sorozatomat éreztem idevalónak. Ez elég tág tematikájú anyag, de ha egy mondatban kellene összegeznem, akkor azt mondanám, hogy a pornó és a mitológia összekapcsolásáról szól. Ha pedig csak egyetlen képre kellene felfűzni, akkor az erőszak láthatatlansága köré szerveződnek a munkák.

Alkotóként, azt hiszem, a testi létezés érdekel a leginkább. A társadalmi működés felől vizsgálva a test tárgyiasítása foglalkoztat, aminek az egyik legjelentősebb pillére a pornóipar. Kezdetben digitálisan roncsolt aktokat akartam festeni, és ehhez manipuláltam pornófilmeket. Ekkor vettem észre, hogy ezekben a videókban alapvető festészettechnikai módszerekkel, például komplementer színkontraszt használatával teszik érzékivé a meztelen testet. Később kezdtem kritikailag vizsgálni a területet és elemezni, hogy hogyan erotizálják és esztétizálják az iparágban rejlő brutalitást. Éppúgy, ahogy a görög és római mitológia is eufemizálta a nemi erőszakot. Ovidius Átváltozások című művében például több mint ötven nemi erőszak leírása szerepel, melyekre többnyire elragadtatásként, elrablásként, románcként, szerelemként vagy akár házasságként hivatkoznak a művészetben. A pornóipar és a mitológiai történetek között egyre több párhuzamot ismertem fel. Bár a szexuális kényszerítés szcenáriók mitológiának tűnnek, az ókori görög és római társadalom valóságát tükrözik; a pornó élvezetnek látszik, miközben sokszor személyes és társadalmi szinten egyaránt elnyomást jelent; a képzőművészeti erőszakábrázolások érzéki szépsége pedig elfedi a megírt erőszak kegyetlenségét.

A munkái mégsem tűnnek erőszakosnak, inkább sejtelmesek és valami rejtett feszültség érződik bennük.

Alapvetően a munkáimban nem jelenik meg a nyers erőszak. Azt hiszem, pont az erőszak láthatatlansága érdekel. Hogy hiába vesz körül minket mindenhol valami durvaság, mégis az erőszak intranszparens marad, megtanultuk nem látni.   Az egész társadalmat átitatják ezek a képek, amelyek csalogatóak, tetszetősek, kívánatosak, és én is ezt játszom ki. Például a sorozat egyik részében a barokk festő, Peter Paul Rubens munkáin keresztül. Rubens festészeti technikája újfajta érzékiséggel telítette a mitológiai ábrázolásokat. A flamand és az itáliai festészet egyesítésével, a transzparens és fedőrétegek dinamikus kombinációjával a festészet korábban nem látott új, anyagszerű esztétikáját teremtette meg. Igyekszem a lehető leghitelesebben idézni az aktjait, de rájuk írok egy pluszüzenetet, amitől kap egy csavart az egész. Arra törekszem, hogy benne maradjak az ismerős művészeti nyelvezetben, de egyben át is hangoljam azt. A festmény végül egy komplexebb valóságra utal, az erőszak láthatatlanságára, átszexualizáltságára, arra, hogy minden esztétizált. Kicsit úgy tekintek ezekre a festményekre, mintha csalik lennének. Megragadják a nézőket, akik utána lehet, hogy meglátják mindezt arról az oldalról is, ahonnan én nézem.

A rubensi Venus Frigida ihlette akt (részlet)

Ezen a kiállításon is szerepelt egy Rubens-átirat. A Venus Frigida című festményből festettem meg egy hátaktot szűk képkivágásban. Az arctalan, passszív testre egy Ovidius-idézet került latinul, ami magyar fordításban így hangzik: „Mit csináljon? Harcoljon? A harcoló nőt legyőzik.” Maga a felirat egyébként a leglátogatottabb pornóoldal betűtípusával jelenik meg. A kép felületén, ahol nincsenek betűk, egy áttetsző barna réteggel „öregítettem” a festményt, ettől rajzolódik ki maga a szöveg. Az idő múlása szinte megközelíthetetlenséget kölcsönöz a képtárak féltett kincseinek, ellehetetlenítve az erőszakos történetek olvasását. Hiába van a szemünk előtt, láthatatlan marad. 

Két fekete-fehér akt szerepelt még a kiállításon, amelyekben a pixelekre széteső test zsizsegő mozgása számomra a mediatizáltságot jelenti. Három rizoprint is helyet kapott a falakon. Ezekhez olyan esztétizált pornójeleneteket fotóztam újra, amelyek közismert műalkotásokat imitáltak, mint például Bernini Apolló és Daphné című szobrát. Már amikor először észrevettem, hogy a pornó bizonyos szegmense tudatosan használja a művészet eredményeit, rögtön összekapcsoltam a szereplőket az idealizált isteni testekkel, és a pornót párhuzamba hoztam a mitológiával. Úgy látom, a mitológia tulajdonképpen egy médium, olyan közeg, ami elfedi az erőszakot, ami a rendszerszintű elnyomásnak ugyanúgy része, mint a társadalmi osztályok működése.

Merész témakör, ami a képei hátterében áll. Milyen visszajelzést kapott a KMPG dolgozóitól? És személyesen, művészként, mit gondol, mi lehet a célja egy ilyen tematikus kiállításnak?

A KPMG-nél nagyon nyitottak voltak a munkáimra, aminek örülök. Azt gondolom, van értelme beszélni ezekről a dolgokról, mert a tabu mindig sérüléseket fed. A tabusítás mindig a fennálló rendszert erősíti, emiatt lehet, hogy határfeszegető a festészetem üzenete, de úgy látom, mindez mélyen gyökerezik a civilizációnkban.  És persze a kortárs valóságunkban is. Számomra elképesztő látni, hogy mennyire durván átitatja ez az iparág az egész kultúrát. Talán közhelyszámba megy már, hogy milyen iszonyú sok pénzt mozgat a pornóipar, többet, mint az amerikai foci, kosárlabda és baseball együttesen. Az iparág becsült éves bevétele többszöröse Hollywoodénak, szóval, nem túlzás azt állítani, hogy fontos gazdasági motorja a civilizációnknak. Túlságosan központi helyet foglal el a kultúránkban is ahhoz, hogy a művészek elkerüljék, ezért valahol meglepő, hogy kevesen reflektálnak erre.

Az Értsd a Kortárst! sorozatában is ilyesmiről van szó?

Nem, ott azért nem ugrunk bele ilyen élesen egy témába. Inkább ismeretterjesztő, a kortárs művészet kérdéseit és szempontjait közel hozó előadások. De persze ennek a projektnek is köze van ahhoz, ahogy kritikai szempontból elemzem a művészetet, annak történetét és különféle tudásszigetek összekapcsolódását. Jó érzés látni, hogy ehhez minden résztvevő könnyen tud kapcsolódni, és szuper tartalmas beszélgetéseket generál. A következő, tavasszal induló tanfolyamban minden előadást egy ilyen interaktív rész követ majd, közvetlenül a prezentációk után.

Min dolgozik most?

Jövő szeptemberben lesz egy nagy kiállításom a Faur Zsófi Galériában, ahol ugyancsak a Metamorphosis sorozatot mutatom be, amiből itt is láthattak párat a vállalat dolgozói. Szerintem már a KPMG-kiállításon is látható volt, hogy milyen sokféle ez az anyag, de ennél még több médium és módszer is kapcsolódik hozzá. Az a tervem, hogy szeptemberben a lehető legsokoldalúbban mutatom be ezt a kérdést, úgyhogy ez a megnyitóig elég feladatot ad majd. Illetve ezzel párhuzamosan dolgozom a doktori disszertációmon is, ami szintén ezt a témát járja körül, szóval amikor nem a műtermemben, akkor a könyvtárban keresek válaszokat. 

Nyitókép: Benyovszky-Szűcs Domonkos (fotó: Hegedűs Márton)