Ahol a történelem és a zene találkozik

A XX. század elején a veronaiak úgy döntöttek, hogy felújítják a római korból származó amfiteátrumukat. Hatalmas terveket szövögettek, számtalan ötlet merült fel a terület hasznosításra. Végül az épület modernizálását követően az Arena di Veronában között kapott helyet a mára legendássá vált Veronai Operafesztivál. Idén nyáron magunk is az évszázados falak között élhettük át az opera semmivel össze nem hasonlítható varázsát.

Felejthetetlen zenei élményben volt részünk: Giuseppe Verdi La Traviatáját láthattuk a 2025-ös Veronai Operafesztiválon. A darabról, az operaénekesekről, a zenekarról, a kórusról, a tánckarról, a statisztériáról – mindannyian nemzetközi hírű művészek – csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Az elképesztő látványvilágával és színpadtechnikájával fűszerezett előadás végén leesett állal és örök élménnyel gazdagodva távoztunk.

Az amfiteátrum születése és korai funkciói

Verona története az ókorig nyúlik vissza. A kelták alapították és lakták az i. e. IV–III. században, a város azóta fontos politikai, katonai és kulturális központ Észak-Itáliában. I. e. 89-ben a rómaiak Birodalom gyarmatává tették. Veronában katonai helyőrség állomásozott, római polgárok és tisztviselők költöztek be. I. u. 30 körül amfiteátrumot építettek az akkori központtól, a mai Piazza delle Erbétől néhány utcányira. Gladiátorküzdelmeket és egyéb, a népet szórakoztató mészárlásokat tartottak ott. A városban színház is épült, így nem csak a brutalitás, hanem a művészet is teret kapott. Az amfiteátrumban természetesen a katonák is gyakorlatoztak, egészen a Római Birodalom hanyatlásáig.

Veronában ezután a gótok és a longobárdok uralkodtak, később, a XIII–XIV. században a Scaligeri-dinasztia emelte erős várossá, majd a XV. század elején a velenceiek uralma alá került – a lakosok nem bánták, hiszen gazdasági és kulturális fellendülés következett. Majd jöttek a franciák, egészen pontosan Napóleon Bonaparte, majd a Bécsi kongresszus után az osztrákok, amely uralom ellen Verona fellázadt – a várost 1866-ban az Olasz Királyság fogadta kebelébe. A település központja ma már az UNESCO Világörökség része. 

Verona látképe (forrás: Pixabay)

Az Arena kalandos története

Fénykorában az amfiteátrum a Római Birodalom legnagyobb arénái közé tartozott, egyszerre harmincezer ember is elfért a lelátókon. Hogy még látványosabbá tegyék, falait kívülről rózsaszín-fehér márvánnyal borították.

Az Arena di Verona szerencséjét bizonyítja, hogy máig majdnem teljes egészében fennmaradt. Igaz, a város lakói a középkorban rendszeresen megrongálták (kellett az építőanyag a házaikhoz), és egy XII. századi földrengés is kárt tett benne: a külső gyűrű leomlott, épségben maradt azonban minden más szerkezeti elem. 

Az ókori gladiátorok és cirkuszi mutatványosok után a középkorban kivégzéseket, lovagi tornákat rendeztek ott, vásárokat tartottak és persze az ősi mesterséget űző hölgyek is az arénában folytatták üzelmeiket. Azután nagy léptekkel és elképzelésekkel jött a XX. század, amelyben a város nevezetes arénája főszerephez jutott.

Az Arena di Verona egy része (forrás: Pixabay)

Legenda születik

Az 1913-ra az amfiteátrumot felújították, biztonságossá tették, modernizálták. A kor elvárásainak megfelelően bekötötték a vezetékes vizet, az áramot, a mosdóhelyiségeket alakítottak ki, illetve egyéb kényelmi és színpadtechnikai újításokat eszközöltek.

A nagy megnyitóra és az első operaelőadásra 1913. augusztus 10-én került sor: Giuseppe Verdi Aidáját mutatták be – hatalmas közönségsikerrel. A mű azóta is a repertoár leggyakrabban játszott darabja. A cél a római amfiteátrum történelmi hangulatában való megőrzése volt – szabadtéri operaelőadásokkal kiegészítve.

A következő évtizedekben a rendezvény népszerűsége egyre nőtt – nemcsak az ország egyéb tájairól, de a világ számos országából érkeztek a nézők. (Az I. és a II. világháború alatt az operafesztivált nem rendezték meg). A rendezvény az ötvenes évektől nemzetközi, globális ismertséget szerzett, a világ minden tájáról érkeztek a művészek, akik szinte egymás sarkát taposva szerettek volna fellépni az Aréna színpadán. Nem véletlen, hiszen a fesztivál rangot, nívót, ismertséget és elismerést hozott. Nagyszabású díszletek, kitűnő akusztika, fényhatások, kísérletező rendezők sora jellemezte a fesztivál legújabb korszakát. A színpadon hatalmas tánckar, énekkar és statisztéria is elfér, szinte már-már filmélményt kínálva. Egy kritikust idézve: „az előadások lélegzetelállítóan grandiózusok”. A kiváló akusztikát modern hangosítóberendezésekkel segítették.

Az Arena környékén számtalan étterem és kávézó várja a turistákat (fotó: Domak István)

Világsztárok, grandiózus díszletek, újító rendezések

A nyári szezonban a fesztivál ötvennél is több előadást kínál. Meg kell említeni, hogy a fesztivál mára jóval több, mint operaelőadások sorozata: komplex turisztikai rendezvénysorozattá vált, szerveznek városnéző túrákat, Toszkán-körutat is.

Bár az arénát eredetileg mintegy harmincezer néző befogadására tervezték, a biztonsági előírások miatt mára ez a szám csaknem felére csökkent, így jelenleg tizenöt-húszezer ember vehet részt egyszerre az eseményeken.

Az előadás előtt lassan megtelik a nézőtér, a színpadon már a grandiózus díszlet (fotó: Domak István)

A Veronai Operafesztivál fő vonzereje a legnagyobb operaénekesek és karmesterek rendszeres fellépése: Luciano Pavarotti Puccini és Verdi művészetét tolmácsolta, Plácido Domingo karmesterként is megcsillogtatta a tehetségét, valamint fellépett az Arénában José Carreras is. Nem feledkezhetünk meg a „Három Szopránról”, a legendás Maria Callasról, Renata Tebaldiról és Mirella Freniről sem. Nem kizárólag az énekesek, hanem a karmesterek is növelték a fesztivál népszerűségét, vezényelt Veronában Herbert von Karajan, Riccardo Muti is. A rendezők közül sokan hoztak innovatív, modern értelmezéseket a klasszikus operákhoz, ahogyan a díszlet- és jelmeztervezők is. Érdemes megemlíteni Franco Zeffirelli nevét, aki nem kizárólag filmrendezőként, de a veronai operaelőadások rendezőjeként, valamint jelmez- és díszlettervezőjeként is megmutatta, hogy nemcsak a moziban, hanem a pillanat művészetében is maradandót alkot.

Ritkán – nem a fesztivál részeként – úgynevezett crossover produkciókat is rendeznek, dzsessz- és rock-előadásokat, kísérleti koncerteket, amelyek zenei világa, megjelenése és fényelemei, mind a modern kor irányzatainak előfutáraivá váltak. A klasszikus opera modern stílusokkal való vegyítése, a kísérletező rendezés, a vizualitásban és hangzásban a hagyományostól eltérő bemutatók nyitottságról árulkodnak.

Botrányok, viták, kihívások

Ahogyan az a hosszú ideje megrendezett fesztiválok esetében lenni szokott, az Operafesztivál történetében is találunk negatív, vagy botrányosnak mondott eseményeket. A politika minden módon szerette volna (ki)használni az operafesztivál népszerűségét a fasiszta Olaszország idejében, de később is sokan tették volna szívesen a propaganda eszközévé. Az ország több vezetője is próbálkozott a cenzúrával, próbáltak beleszólni a műsortervbe, a fellépő művészek névsorába is, korlátozva a művészi szabadságot. Ugyan időnként célt értek (főleg a fasiszta országvezetés), de nem jártak teljes sikerrel. A fesztivál mindig megőrzött valamennyit művészi szabadságából – nemzetközi rangja miatt sem lehetett teljesen propagandaeszközzé silányítani.

A hagyományos opera rajongói is háborogtak időnként: rendre botrányt kiáltottak, ha valamely provokatív, modern felfogású rendező radikálisan nyúlt egy-egy klasszikus darabhoz. Ugyanígy jártak a díszlettervezők és a jelmeztervezők is, ha szokatlan elképzeléseiket próbálták megvalósítani.

Vita alakult a jegyárakról is: ahogyan drágultak a belépők, úgy szorultak ki a szegényebb társadalmi rétegek tagjai a nézők sorából. Szinte társadalmi botrány alakult abból, hogy a helyi lakosság nehezen jut be az eseményre a megfizethetetlen jegyáraknak köszönhetően. 

Szponzorok és szervezők

Az operafesztivál finanszírozására létrehozott alapítvány tagjai (az Olasz Kulturális Minisztérium, Olaszország nyolcadik legnagyobb területű régiója, Veneto, Verona városa, a Veronai Kereskedelmi Kamara és az olasz Generali Biztosító) mellett a fő támogató az olasz UniCredit Bank. További támogatók és szponzorok: Calzedonia ruházati márka, Rana olasz és Müller német élelmiszergyártó, Numia olasz elektronikus pénzintézet, Forno Bonomi olasz élelmiszergyártó, Volkswagen Group Italia, Genny olasz divatruha gyártó és forgalmazó, Deutsche Bahn Német Állami Vasúttársaság. Rajtuk kívül több hivatalos beszállító és médiapartner is segíti a fesztivál életét.

A világ legrégebbi, szabadtéri operafesztiválja kiállta az idők próbáját. Népszerűsége nőttön nő, látogatottsága, turisztikai és gazdasági megbecsültsége, szakmai színvonala folyamatosan emelkedik, a látottak, hallottak életre szóló élményt nyújtanak.

Nyitókép: Az Arena di Verona (forrás: Pixabay)

Lásd még: 

Itália – a művészet otthona – Bemutattuk olasz lapszámunkat

Róma – a város, amelynek már kétezer éve is milliónyi lakosa volt

Világszínvonalú kulturálismenedzsment-képzés – Így oktatják Olaszországban a jövő generációját

Umbriai Magyar Köztársaság – Egy ízig-vérig magyar européer művészeti vállalkozás Olaszországban